Tanácsok közlönye, 1985 (34. évfolyam, 1-27. szám)

1985 / 17. szám

770 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám megállapított körben a bírósághoz lehet fordulni. Az R. 256. § (1) bekezdésének a) pontjához kapcsolódóan azonban a Pp. 6. §-ában foglalt szabályhoz képest az R. 256. §-ának (3) bekezdése eltérő rendelkezést tartalmaz annyiban, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének állásfoglalása irányadó abban a kérdésben, hogy az igénylő korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e. A bíróság azonban meghatározott bizonyítási mód, vagy meghatározott bizonyító eszköz alkalmazása esetén sincs elzárva a kötött bizonyítás eredményének értékelésétől, tehát amennyiben a a főigazgatóság vezetőjének véleménye nincs összhangban a per adataival, kezdeményeznie kell az állásfoglalás megfelelő kiegészítését. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.320/1984/2. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 35.623/1984. számú törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 25. A vállalat szervezeti és működési szabályzatának elkészítésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, ha valamely jogszabály a vállalat szervezeti felépítésére kiható rendelkezést tartalmaz. A felperes tűzvédelmi előadóként dolgozott az alperesi vállalatnál. Az illetékes Tűzoltó Parancsnokság a hatósági ellenőrzése során kifogásolta, hogy a vállalat — a 3/1980. (VIII. 30.) BM számú rendeletben foglaltak ellenére — nem foglalkoztat tűzvédelmi vezetőt. A vállalat ezért a felperes munkaköri elnevezését tűzvédelmi vezetőre módosította, de az addigi besorolását és osztályszervezetbe való tartozását változatlanul hagyta. Felperes a munkaköri megnevezés és a tényleges munkavégzés figyelembevételével azt kérte, hogy az 5/1983. (XI. 12.) *TE számú rendelet 3. számú melléklete szerint vezető II. kategóriába sorolják be. Kérelmét az alperes nem teljesítette. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, de a döntőbizottság a kérelmét elutasította. Az elutasítás indoka az volt, hogy a felperes osztályszervezetbe tartozik, a vezető II. munkakörbe pedig csak azokat lehet besorolni, akik osztályszervezetbe nem tartoznak és önállóan látják el a munkakörüket. A munkaügyi döntőbizottság határozata megváltoztatása iránti keresetlevelében a felperes azt állította, hogy az általa betöltött munkakört — a már hivatkozott BM rendelet szerint — nem lehet osztályvezetői irányítás alá rendelni. A munkaügyi bíróság elutasította a keresetet. Utalt az alperes vállalat szervezeti felépítésére, amely szerint a felperes osztályszervezeten belül látja el feladatait. A szervezeti és működési szabályzatnak a vállalat szervezeti felépítésére vonatkozó részét pedig a vállalat kizárólagos iogkörében jogosult elkészíteni. Hivatkozott továbbá a munkaigvi rlöntőbizottság által is idézett besorolási feltételre. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatában rámutatott a következőkre: A tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról szóló 3/1980. (VIII. 30.) BM számú rendelet 61. §-ának (6) bekezdése szerint a tűzvédelem szervezeti irányítása és felügyelete a vállalat igazgatójának a feladata. A tűzvédelmi szervezet vezetőjét tehát közvetlenül a vállalat igazgatójának keli alárendelni, más szervezeti egységen belül történő foglalkoztatása a jogszabály rendelkezésébe ütközik. Kétségtelen, hogy a vállalat szervezeti és működési szabályzatának a szervezeti felépítés tekintetében korlátlan lehetőségei vannak, de e lehetőségek csak a jogszabályok keretei között érvényesülhetnek. Ha tehát valamely jogszabály a vállalat szervezeti felépítésére kiható rendelkezést tartalmaz, ezt a vállalat szervezeti és működési szabályzatának elkészítésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha ez mégis előfordul, a szabályzat jogszabályba ütköző előírása érvénytelen. Tévedett ezért a munkaügyi bíróság a felperes keresetének elbírálása során, amikor a besorolás szempontjából a tényleges helyzetét úgy értékelte, hogy a felperes osztályszervezeten belül végzi a munkáját. A Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és kötelezte az alperes vállalatot, hogv-a felperest az 5;19R3. (XI. 12.) ME számú rendelet 3. számú mellékletében meghatározott vezető II. kategóriába sorolja be. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10.053'1985/ 2. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 35.034f\985. számú törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 26. A tartósan külföldi szolpálatot teljesítő dolgozó átlagkereseteként kártérítési, tartási és envéb szempontból csak a belföldi munkabér vehető figyelembe A vasbetonszerelő szakkénesítésű felperes az alperes alkalmazásában külföldi munkavégzésre munkavállalási szerződést kötött. Ausztria területén végzett bádogos munkát. 1983. májusában üzemi balesetet szenvedett, melynek következtében a jobb kezének négy ujja megsérült. Az elszenvedett baleset miatt baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése véglegesen 40%. Felgyópvulása utáni úibóli munkábaállásakor Jordániában kívánta foglalkoztatni őt az aloeres. de erre egészségi állapota miatt nem került sor. A felneres a balesetből eredő kárának megtérítése iránt munkaügyi vitát kezdeménvezett. A munkaügyi döntőbizottság tűlnvomó része elutasító határozata ellpn keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság kötelezte az alperest az átlagkereset és táppénz közötti különbözet, balese-