Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 24. szám

638 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 24. szám létrehozatala alól, ha az erőfölényben levő bizo­nyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, vagy annak teljesítése népgazdasági érdeket sér­tene. Ez a megoldás összhangban van a szerző­déskötési kötelezettséggel kapcsolatos egységes bí­rósági gyakorlattal. A 20. §-hoz A tisztességtelen gazdasági tevékenység folyta­tásának megakadályozásához fontos érdekek fű­ződnek. A javaslat következetes szigorát bizo­nyítja az a rendelkezés, mely szerint már a kár bekövetkezésének veszélye esetén is lehetőséget kell adni megfelelő megelőző jellegű intézkedés megtételére. A javaslat szerint a veszélyeztetettek, illetőleg a gazdasági bírság kiszabásának indítvá­nyozására jogosult szervek kérhetik a bíróságtól a veszélyeztető magatartástól való eltiltást vagy a kár megelőzéséhez szükséges intézkedésekre való kötelezést. További eszközként írja elő a javas­lat azt a lehetőséget, hogy — szükség szerint — biztosíték adására kötelezhető az, akinek részéről a kárveszély fenyeget. A biztosíték azt a célt szol­gálja, hogy a kár bekövetkezése (pl. a dolog meg­semmisülése, az elmaradt haszon) esetén a sérel­met szenvedett fél megfelelő kielégítési alaphoz jusson. Biztosítékként bármilyen dolog, illetőleg pénz vagy pénzkövetelés is egyaránt leköthető. A javaslat szövegéből egyértelműen következik, hogy a megelőző (biztosító) intézkedéseknek a megtételét a veszélyeztetett fél akkor is kérheti, ha a veszélyeztető helyzet előidézője magatartá­sát teljesen kimenti. Ebben a körben ugyanis az elsődleges a káreset bekövetkezésének megakadá­lyozása és csupán másodlagos a veszélyeztető magatartás szankcionálása. A 21. §-hoz 1 A javaslat újszerű — egyes külföldi jogokban ismert és jól bevált — szabályokat tartalmaz az úgynevezett közérdekű igény érvényesítésére vo­natkozólag. A Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Fogyasztók Országos Tanácsát, a Magyar Ke­reskedelmi Kamarát és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveit feljogosítja, hogy a fo­gyasztók jogainak érvényesítése iránt pert in­dítsanak. A perindítás feltétele a kereset tárgyát képező magatartás közérdekű volta, vagyis — a javaslat megfogalmazásában — az, hogy a tisz­tességtelen gazdasági tevékenység a fogyasztók széles körét érintse és jelentős nagyságú hátrányt okozzon. Ezen utóbbi fogalmaknak konkrét tar­talommal való kitöltése a bírósági gyakorlatra vár. Tovább erősíti a védelmet a javaslat azzal, hogy a perindítást akkor is lehetővé teszi, ha a sérel­met szenvedett fogyasztók személye nem állapít­ható meg. A közérdekű kereset alapjául szolgáló igény ér­vényesítésére a javaslat a hátrány bekövetkezé­sétől számított egyéves elévülési határidőt állapít meg. Erre a határidőre a Polgári Törvénykönyv­nek az elévülésre vonatkozó általános szabályai (326—327. §) az irányadók. A javaslat a bíróságra bízza, hogy a közérdekű kereset elbírálása során a körülményekhez képest döntsön az igény kielégítésének módja felől. E módok a javaslat szerint a következők lehetnek: a jogsértő kötelezése az ár leszállítására, az áru kijavítására, kicserélésére vagy pedig a vételár visszafizetésére. Feljogosítja az ítélet a perindí­tásra jogosultat arra is, hogy az ítéletet a jog­sértő költségére országos napilapban közzétegye. Ez a lehetőség nemcsak a törvény jobb hatályo­sulását szolgálja, hanem azt is, hogy az üzleti tisztesség követelményei a gazdasági tevékenysé­get kifejtők és a velük kapcsolatba kerülők jog­tudatában is kedvező irányú változásokat hozzon létre. Ez az igénykielégítés nem zárja ki, hogy a fo­gyasztó a jogsértővel szemben a Polgári Törvény­könyv rendelkezései szerint más igényt érvénye­sítsen. Ha tehát a jogosult fogyasztó érdekeinek nem felel meg a bíróság kicserélést elrendelő ítélete, amelyet a közérdekű igény érvényesítése során hozott, úgy újabb pert indíthat, most már a saját nevében például árleszállítás iránt. Ezen utóbbi pernél azonban ügyelni kell arra, hogy ott már a hibás teljesítés jogérvényesítésére vo­natkozó határidőket kell alkalmazni, így — hosz­szabb idő elteltével — előfordulhat, hogy az ott alkalmazott jogvesztő határidők miatt újabb per­lésre már nincs mód. Ugyanakkor a sajátos jog­intézmény sajátos teljesítési és végrehajtási mó­dot von maga után. A marasztaló ítéletben fel­jogosított fogyasztó — ha az ítéletből személye nem állapítható meg, úgy számlával vagy egyéb módon kell, igazolnia jogosultságát — számára az ítélet „lehívási jogot" biztosít, s ennek alapján követelheti a jogsértő kötelezettől a teljesítést. Ha a kötelezett a teljesítéstől — a jogerős ítélet ellenére — elzárkózik, úgy az ítélet végrehajtása a bírósági végrehajtás általános szabályai szerint történik. A végrehajtási eljárás megindítását az ítéletben feljogosított fogyasztónak kell kérnie a bíróságtól. A 22—23. §-hoz A javaslat tisztességtelen gazdasági tevékeny­ség elleni — közhatalmi típusú — szankcióinak egyike a gazdasági bírság. A javaslat alapkoncep­ciójának megfelelően, bármely rendelkezésének megsértése esetére kiterjeszti a gazdasági bírság kiszabásának lehetőségét, ha annak egyéb felté­telei (jelentős anyagi előny szerzése, vagy jelen­tős kár okozása) fennállnak. Gazdasági bírságot — a javaslat hatályára is figyelemmel — a jogi személyeken kívül a jövő­ben a magánszemélyekkel és ezek jogi személyi­séggel nem rendelkező társaságaival (gazdasági munkaközösség, polgári jogi társaság) szemben is ki lehet szabni. Ezen utóbbi esetben — a jogi

Next

/
Oldalképek
Tartalom