Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 18. szám

18. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 499 ság felettes szervének a figyelmét, amely azt az Sztv. 70. §-a alapján felügyeleti jogkörében orvosolni köteles. Sztv. 61. § a) Az Sztv-nek a Tvr-rel kiegészített 61. §-a meghatározza az eljárási költség fogalmát. Eszerint eljárási költség mindaz a költség, amelyet az ügyben az eljárás megindításától a büntetés végrehajtásáig — ideértve a felügyeleti intézkedést követő eljárást is — az állam előlegezett, valamint az elkövetőnek és a magánindítvány előterjesztőjének az ügyben felmerült indokolt készkiadása. A gyakorlatban többekben felmerült a kérdés, hogy az új rendelkezés alapján számos költség, amelynek megfizetésére a szabálysértési hatóság korábban az elkövetőt kötelezhette, a jövőben az államot terheli-e? A korábban kialakult gyakor• lat szerint ugyanis eljárási költségnek minősült azoknak a szakértői vizsgálatoknak a költsége, amely vizsgálatokra annak a megállapításához volt szükség, hogy adott esetben történt-e szabálytalanság vagy mulasztás, tehát követtek-e el szabálysértést. A feljelentés megtételét különösen a rendőrségnél, a vám- és pénzügyőrségnél és a felügyeleteknél (pl. Állami Kereskedelmi Felügyelőség) előzték meg nagy számban ilyen jellegű vizsgálatok. Kérdés, hogy ezek a költségek (vérvétel, minőségvizsgáló intézet vizsgálati díja, szakértői költség) továbbra is eljárási költségnek tekinthetők-e? Ha az említett költségek a szabálysértési eljárás megindítása előtt — például a szabálysértést feljelentő szervnél az előkészítő eljárásban —merülnek fel, az Sztv. 61. § (1) bekezdéséből az következik, hogy nem minősülnek eljárási költségnek, tehát azoknak a megfizetésére az elkövető nem kötelezhető. Amikor azonban a szabálysértési hatóság a. szabálysértés konkrét gyanúja alapján rendeli el a vizsgálatot, az eljárást hivatalból megindítja, tehát a felmerülő költségek (pl. minőségvizsgálat díja) eljárási költségnek minősülnek. b) Felmerült az a kérdés is, hogy ha az eljárási költséget az állam viseli, ezt ki kell-e mondani az ügy érdemében hozott határozatban? Megítélésünk szerint erről csak abban az esetben indokolt a határozatban rendelkezni, ha az eljárási költséget az állam nem előlegezte meg, s így azt a határozat meghozatala után kell megtéríteni (pl. az elkövető indokolt készkiadását). Az egyéb esetekben ugyanis külön intézkedésre nincs szükség, mivel az állam költségviselése jogszabály rendelkezése alapján áll fenn. c) Az utóbbi időben növekszik azoknak az elkövetőknek a száma, akik a kiszabott pénzbírságot nem fizetik meg. Letiltás lehetőségének hiányában azt elzárásra kell átváltoztatni, s a végrehajtás céljából az elkövetőket rendszerint elő kell vezetni. Az elkövetők gyakran az idézésnek sem tesznek eleget. így az eljárás lefolytatása céljából is az elővezetésüket kell foganatosítani. Az elővezetés gépkocsival történik, így a rendőrségnek egyre több költséget okoz. Mivel az Sztv. 61. § (1) bekezdése szerint eljárási költség az a költség, amely a határozat végrehajtásáig felmerül, kérdésként vetődött fel, hogy az eljárási költség fogalmába beletartozik-e az elkövetők gépkocsival való szállításával felmerült költség is. A hatályos rendelkezések alapján kialakult gyakorlat szerint az ügyben eljáró hatóság működésével összefüggésben keletkező költség nem minő' sül eljárási költségnek. Így — mindaddig, amíg ezt külön jogszabály nem teszi lehetővé — nem, tekinthető annak a rendőrség gépkocsi-használatával felmerülő kiadás sem. Sztv. 91. § Az Sztv. 91. §-ának (1) bekezdése szerint az a munkaképes személy, aki munkakerülő életmódot folytat, a közveszélyes munkakerülés szabálysértését követi el. Az a szabadságvesztésből véglegesen szabadult vagy a szigorított őrizetből véglegesen elbocsátott személy pedig, aki a pártfogó felügyelet szabályait megszegi, az Sztv. 97/A. §-ában meghatározott „a pártfogó felügyelet szabályainak megszegése" szabálysértést valósítja meg: Mindkét szabálysértés elkövetője 60 napig terjedő elzárással vagy 10 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. A Btk. 266. §-a alapján vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntethető a munkakerülő életmódot folytató munkaképes személy, ha korábban közveszélyes munkakerülés vétsége vagy szabálysértése miatt megbüntették és a büntetés kitöltésétől vagy végrehaithatóságának megszűnésétől két év még nem telt el. A pártfogó felügyelet elrendelésekor a bíróság külön magatartási szabályként rendszerint előírja; hogy a pártfogolt meghatározott munkahelyen dolgozzék TI979. évi 11. sz. tvr. 97. .§ (2) bekezdés b) ponti. E kötelezettség mpgszegésp esetén a pártfoffoltat olyankor is az Sztv. 97'A. S-ában meghatározott szabálysértés miatt vonják felelősségre, amikor a magatartási szabáiv megszegése egyúttal a közveszélves munkskeWílés tényállási elemeit is kimeríti. A Legfelsőbb Bíróság korábbi állásfoglalása alapián kialakított gyakorlat szerint ugyanis, ha adott csel°kménv két ténvállás alá i^ vonható, az általánoshoz kénest a s^ppiális tényállást ka1l alkalmazni. Az említett eselékben ez azzal a követkézre órm vei jár ho^v a fáradalomra nagvobb veszélvt jelpntő olvan személlyel szemben, aki a pártfogó feiürrveiet szab^lvainak megszegése miatt történő felelősségre vonása után som véfpz a létfpnnta-H-ácát biz+osító munkát, a kö7vt>*""?h'es munkakerülés vétsége miatt nem Zehet eljárni. A Btk-nak a halmazatra vonatkozó új rendelkezéseire, valamint a munkakerülő életmód elleni hatékonyabb fellépéshez fűződő fontos társadalmi érdekre tekintettel, az eddigi gvakor^.t fenntartása nem indokolt. Ha tehát az elkövetőnek a magatartási szabályt szegő mulasztása egy-