Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 18. szám

492 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 18. szám a) képviselik a lakóhelyi érdekeket a tanácstag, a tanácsi szervek, intézmények és vállalatok, a népfront-testületek előtt, és gondoskodnak az információk továbbításáról; b) segítik a szocialista együttélés szabályainak megtartását; c) szorgalmazzák a lakosság közreműködését a tanács és a népfront célkitűzéseinek megvalósítására, különösen — a közösségi élet erősítésében; — az országgyűlési képviselők és a helyi tanácstagok választásának előkészítésében; — a tanácstagi beszámolók megtartásában; — az időskorúak és a szociális segítségre szorulók ellátásában és gondozásában: — az ifjúság lakóközösségi életbe történő bevonásában, a lakóhelyi sportrendezvények megtartásában : — a lakóhely és a környezet kultúrájának emelésében, társadalmi munka szervezésében; — a társadalmi és a közös tulajdon, a közterületek védelmében, gondozásában, a rongálókkal szembeni közösségi fellépésben; d) az állami tulajdonban levő házak esetében: — kezdeményezik és ellenőrzik — a hatályos jogszabályok keretei között — a lakóépületek állagának megóvásával, a műszaki hibák kijavításával, a lakóház tisztaságával kapcsolatos intézkedések megtételét, a házirend előírásainak érvényesítését, továbbá közlik véleményüket a házkezelő (vagy a bérlőközösség) által a ház, vagy a közös használatú helyiségek állagának védelme érdekében végzett munkákról; — célszerű előírni, hogy a házkezelési szerv a tervezett jelentősebb felújítási munkákról a lakóbizottságot előzetesen tájékoztassa; — a házfelügyelő (házgondnok) a hatáskörébe tartozó kérdésekben észrevételeiket vegye figyelembe, meghívásra a lakóbizottság ülésén jelenjen meg, és a munkájával összefüggő kérdésekre adjon felvilágosítást. 7. Szükséges, hogy az állami szervek a lakóbizottsági tagoknak a közösség ügyeiben történő eljárását segítsék, döntéseik meghozatalánál pedig vegyék figyelembe javaslataikat. Ennek érdekében célszerű a lakóbizottsági tagokat igazolványnyal ellátni. 3. A lakóbizottsági munka eredményessége érdekében szükséges, hogy a népfront és tanácsi testületek rendszeres időközönként értékeljék munkájukat, a tevékenységüket gátló akadályok elhárítására fokozottabban éljenek mozgalmi és jogi eszközeikkel. 9. Ennek az irányelvnek a megjelenésével a 2 1973. (TK 35.) HNF—MT TH számú együttes irányelv hatályát veszti. Dr. Fonyó Gyula s. k.. S. Hegedűs László s. k., a Minisztertanács Tanácsi a Hazafias Népfront Hivatalának Országos Tanácsának elnökhelyettese titkára Vegyes rendelkezések i Általános felügyeleti és polgári jogi ügyészi tevékenységgel kapcsolatos kérdések 12. A dolgozónál: az évi rendes szabadságára alanyi joga van. Az esedékesség évében ki nem adott évi rendes szabadságot a dolgozó az elévülési időn belül követelheti. Az alperesi munkáltató vezetői egy november hónapban tartott hivatali értekezleten felhívták a dolgozókat, hogy tárgyévre járó addig még ki nem vett szabadságukat az év hátralevő részében vegyék ki. A felperes ezt követően a még meglevő 13 munkanap szabadságából az év végéig — az alperes ltudtával — csak 5 munkanapot vett ki. A fennmaradó 3 munkanap szabadság kiadását az alperestől a következő év februárjában igényelte. Az alperes a szabadság kiadása elől elzárkózott, ezért a felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaügyi döntőbizottság azzal az indokolással utasította el a kórelmet, hogy a felperes az a] peres vezetőinek novemberi felhívása ellenére elmulasztotta a szabadsága év végéig történő kivételét, pedig abban munkatorlódás, vagy létszámhiány nem akadályozta. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen — a kérelmével azonos tartalmú — keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította.' ítéletében a felperesnek az alperes felhívása ellenére elkövetett mulasztására hivatkozott. Uialt az Mt. V. 53. § (1) és (3) bekezdésében, valamint az 5/1931. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 3. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben hozott törvényességi határozatában a következőkre mutatott rá: A dolgozónak az Mt. 42. § (1) bekezdése alapján járó évi rendes szabadságára alanyi joga van. Ezért a munkáltató kötelessége, hogy azt biztosítsa. Ezzel szemben megilleti az a jog, hogy — a dolgozó kívánságának figyelembevétele mellett — az Mt. V. 53. § (3) bekezdése alapján az esedékesség évében meghatározza a szabadság kiadásának időpontját [Mt. V. 53. § (1) bekezdése]. Az alperes e joga alapján azonban ellenőrizni is köteles, hogy a szabadság kivétele az esedékesség évében megtörtént-e. Az alperes általánosságban felhívta a dolgozóit, hogy a még meglevő szabadságukat az év hátralevő részében vegyék ki, utasításának megtartását azonban nem ellenőrizte. A szabadságnak az esedékesség évét követően történő igénybevételére az Mt. V. 53. § (1) bekezdése — az elévülési időn belül — nem szab korlátot, csupán azt úja elő, hogy az akadályozta-