Tanácsok közlönye, 1983 (32. évfolyam, 1-33. szám)
1983 / 22. szám
22. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 701 szabálysértés súlyára és jellegére, az elkövetés körülményeire, valamint az elkövető személyére tekintettel kellő nevelő hatás várható. 1. A figyelmeztetés alkalmazása A figyelmeztetés abban áll, hogy a szabálysértési hatóság rámutat a jogsértő magatartás helytelenségére s felhívja az elkövető figyelmét, hogy a jövőben tartsa tiszteletben a jogszabályokat. Ennek az intézkedési nemnek az alkalmazása is gondos mérlegelést igényel Csak akkor kerülhet sor erre, ha az elkövetővel kapcsolatban az ilyen erkölcsi ráhatástól önmagában is eredmény várható. Olyan körülmények fennforgása, mint pl. az okozott jogsértés viszonylagos nagysága a véghezvitelre irányuló elszántság, a jóvátétellel szemben tanúsított közöny és az elkövetés folyamatossága, ismétlése stb., kizárják a figyelmeztetés alkalmazásának lehetőségét. A figyelmeztetéstől nevelő hatás általában — az egyéb figyelembe veendő körülmények meglétében — akkor várható, ha az elkövető a szabálysértést beismerte és cselekményét legalább utólag helyteleníti. A szabálysértés következetes, indokolatlan tagadása vagy a korábbi figyelmeztetés eredménytelensége esetén újabb figyelmeztetés alkalmazásától nevelő hatás nem várható. Figyelmeztetést csak büntetés helyett lehet alkalmazni. Pénzbírsáq kiszabásának és figyelmeztetés alkalmazásának együttesen nem lehet helye. Az elkobzás 21. § (1) El kell kobozni azt a dolgot, a) amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amely a szabálysértés útján jött létre, feltéve nvndkét esetben, hogy annak birtokban tartását a jogszabály tiltja, illetőleg annak az elkövető részéről való birtokban tartása a közrendre vagy a közbiztonságra veszélyes; b) amelyet az elkövető a szabálysértés elkövetéséért kapott. é (2) El kell, illetőleg el lehet kobozni azt a dolgot, amelynek elkobzását a szabálysértést meghatározó külön jogszabály kötelezővé, illetőleg .lehetővé teszi, feltéve hogy az elkobzás nem okoz aránytalanul súlyos hátrányt. (3) Az elkobzásnak — az (1) és (2) bekezdés szerint — akkor is helye van, ha az elkövető felelősségre nem vonható, vagy a felelősségre vonást eljárási akadály kizárja. (4) Az elkobzás más (természetes vagy jogi) személy jogát nem sértheti. (5) 11 Nincs helye elkobzásnak, ha a cselekmény elkövetésétől öt év már eltelt 11 A 21. §-t az 1983. évi 10. számú törvényerejű rendelet 9. §-a új (5) bekezdéssel egészítette ki. 1. Azt a tényt, hogy az elkobzás nem okoz-e aránytalanul súlyos hátrányt, a körülmények gondos mérlegelésével kell megállapítani. Ennek során az elkobzásból eredő anyagi hátrányt és a büntetés mértékét együttesen kell mérlegelni. Annak megítéléset hogy a jogszabályban kötelezően előírt elkobzás alkalmazása nem okoz-e az elkövetőre nézve aránytalanul súlyos hátrányt, gondos mérlegeléssel kell megállapítani. Fokozott gondossággal kell mérlegelni az elkövetés összes körülményeit az elkövető családi, szociális helyzetét, korábbi magatartását stb. Szükséges kitérni az elért vagy elérni kívánt jövedelemre is. Az R. 112. § (2) bekezdése értelmében a kon' tárnak azt a munkaeszközét, amellyel a szabálysértést elkövette — 1 éven belül ismételt elkövetés esetén — el kell kobozni. Mérlegelendő továbbá, hogy a munkaeszköz az ipara körét túllépő kontár esetében az engedélyezett iparhjz is használható-e vagy csak a jogosulatlan tevékenységhez. Pl. az ipara körét túllépő kisiparos esetében az elkobzás mellőzése indokolt, mivel annak alkalmazása az engedélyezett tevékenység folytatását is akadályozhatja. Figyelembe kell venni továbbá azt is. hogy a kisiparos egyedül — esetleg nyugdíj mellett szolgáltató iparban — dolgozik vagy alkalmazottakat, segítő családtagokat is fogiálkoztat. Ha kontárkodás szabálysértését elkövető személy munkaviszonnyal nem rendelkezik, ismétlődés esetén a további szabálysértések megelőzése és megakadályozása érdekében indokolt a munkaeszköz elkobzása. 2. A jogosulatlan kisipari tevékenységért kapott ellenszolgáltatás nem kobozható el. E szakasz (1) bekezdésének b) pontja — korlátozás nélkül — kötelezővé teszi annak a dolognak az elkobzását, amelyet az elkövető a szabálysértés véghezviteléért kapott. E törvényi rendelkezés olyan ellenszolgáltatás elkobzására vonatkozik, amikor valaki ellenszolgáltatás ellenében vállalja szabálysértési cselekmény elkövetését, pl. azt, hogy megbízója részére a más tulajdonában levő fásításból fát lop és azt megbízójának átadja. A Ti\ miniszteri indokolása rámutat arra, hogy erkölcsi szempontból helytelen lenne, ha az elkövető olyan dolog előnyét élvezhetné, amelyet a jogellenes cselekmény véghezvitelének mintegy a „béreként" kapott. Így tehát nem arról az ellenértékről van szó, amit a jogosulatlan iparüző kap az általa készített dologért, vagy eszközért, illetve szolgáltatásért. Ezekben az esetekben ugyanis pl. az asztalos kisivart engedély nélkül gyakorló személy által előállított bútorokért, vagy javításokért kapott pénz (vagy egyéb dologból álló) ellenszolgáltatásnak elkobzására nem kerülhet sor.
