Tanácsok közlönye, 1983 (32. évfolyam, 1-33. szám)

1983 / 21. szám

692 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 21. szám Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Országos Tervhivatal, a Pénzü^yminisztérum és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 7011 1983, (Ép. Ért. 33. szám) teVM—OT—FM—MÉM' számú együttes irányelve a tanácsi telekgazdáikodási feladatok végrehajtása I. Általános alapelvek A Központi Bizottság és a Minisztertanács 1932. április 7-i együttes határozatában előírta, hogy a személyi tulajdonú lakásépítéshez tartozó telek­ellátás fejlesztése érdekében a helyi tanácsok fo­kozzák a lakásépítési területek előkészítésével, az építési telkek közművesítésével összefüggő tevé­kenységüket. Növekvő mértékben adjanak a la­kásépítőknek közművesített, állami tulajdonú Telket tartós használatba, s a települések fejlesz­téséhez, az előközművesítéshez nagyobb mérték­ben vonják be a lakosság, a munkáltatók anyagi eszközeit. Alapvető cél, hogy a VI. és a VII. ötéves terv­időszakban a lakásépítéshez szükséges építési telkek választéka jobban igazodion az építtetői igényekhez. Ezért a telekkínálat bővítése érdeké­ben, szükségessé vált a gazdálkodás szabályainak, gyakorlatának korszerűsítése. E követelmények kielégítése érdekében a helyi támogatási, szabályozási és tervezési feltételeket úgy kell kialakítani, hogv azok segítsék elő az ál­lami lakótelek-kínálat bővítését, a tanácsi lakás­gazdálkodás színvonalának növelését, és a telek­gazdálkodásban a lakáspolitikai célok következe­tes érvényesítését. A tanácsoknak rugalmas, önálló telekoolitikgt kell kialakítaniuk, amelv az állami telekkínálat bővítésévfel. a gazdálkodási és hatósági tevékeny­ség korszerűsítésével az eddiginél nagyobb mér­tékben alkalmas a telekpiac forgalmának és árainak befolyásolására. A helyi tanácsok telekgazdálkodása továbbfej­lesztésének alapvető feladatai: • — a beépítésre alkalmas lakótelkek mennyisé­gének differenciált választékának növelését szol­gáló feltételek kialakítása, — a telekgazdálkodásban a lakáspolitikai cé­lok következetes érvényesítése, — a központi iogszabálvokkal összhangban az állami telkek tartós használatba adása helyi rend­szerének, gvakorlatár.ak továbbfejlesztése és a ha­tósági eljárások egyszerűsítése. II. Igényfelmérási és tervezési feladatok A lakásépítés területi-műszaki feltételeinek javítása, a hatékony telekgazdálkodás kialakí­tása szükségessé teszi, hogy a jövőben a lakásépí­tési terület- illetve telekellátás megyei és helyi szintű tervezése a lakástervezés része legyen. A telekellátás tervezésének alapja, hogy az építésre alkalmas területeket és a telekigénveket a helyi tanácsok folyamatosan figyelemmel kí­sérjék. A tervezés fázisai: az építtetői igények felmérése, az építésre' alkalmas területek, telkek feltárása, kijelölése, az építésre alkalmassá tétel­hez szükséges feladatok meghatározása. A területek építésre alkalmassá tétele több éves előkészítő munkát igényel. Ezért az igények mi­nél pontosabb felmérése, megközelítő előrebecs­lése érdekében az 1984—1985. évek lakásépítési\ feladatainak teljesítéséből és az 1936—13C7. évek­ben az előző évekkel- várhatóan azonos építési igényéből célszerű kiindulni. A lakásépítéshez tartozó területigényt teljes körűen indokolt feltárni, azaz számolni kell a szervezett formában, telepszerűen épülő, vala­mint a lakossági saiáterőből történő lakásépítés­hez szükséges telekigényekkel. függetlenül attól, hogy azt a tanácstól igénylik, vagy magánforga­lomban vásárolják. A szervezett lakásépítéshez tartozó területelőkészítesi szükségletek tervezésé­nek módja kialakult, része a tanácsok hosszú- és középtávú tervezőmunkájának, új feladat tehát a magánerős, egyéni kezdeményezésű lakásépítés telekigényének feltárása, figyelemmel kell lenni továbbá az építőipari vállalatok által közvetlen piaci értékesítésre tervezett lakásépítés telek­igényére. A telekigényeket — a lakosság anyagi helyze­tére figyelemmel — építményfajták és közműve­sítettségi fokozatok szerint csoportosítva célszerű az alábbi tényezők, folyamatok alapján számba venni: — A lakásépítés telekigényének prognosztizálá­sánál a megyei (fővárosi), illetve a helyi tanács közép- és hosszú távú lakásépítési programiából célszerű kiindulni, figyelemmel a megyében, illet­ve a településen — városokban (fővárosban) a vonzáskörzettel együtt — a VI. ötéves tervidő­szakban kialakult egyéni lakásépítési arányokra. — Az egyéni kezdeményezésű lakásépítés —• településenként differenciáltan — átlagosan kb. 20%-a nem igényel telket, mert az építés meg­levő vagy beépített telkeken bontással, átépítés­sel valósul meg. — 1983. január 1. óta a családiház-építés tá­mogatása lényegesen kedvezőbbé vált. magasabb hitel és szociálpolitikai kedvezmény adható. Ezért a családiház-építésre alkalmas telkek iránti igény a következő években várhatóan nő. . . \ — A nagyobb városok vonzáskörzetében, első­sorban a budapesti- agglomerációban várhatóan a következő években sem mérséklődik a bevándor­lás.'Továbbá a városi -lakásszükségletek mérsék­lésének egyik fontos eszköz"er; á vonzáskörzetbe tartozó településeken történő lakásépítés ösztön­zése. Emellett más 'kisebb, fejlődő településeken is fokozódik a lakótelek' iránti igény. Telek­igénnyel jelentkezik a korszerű lakásépítési tech­nológiáknak a magán-lakásépítésbe való- bevoná­sára az építőipari vállalatok közvetlen piaci értékesítésre szervezett lakásépítése is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom