Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)
1982 / 13. szám
356 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám végre, azt a légi jármű parancsnoka a legközelebbi vámhivatalnak vagy határőrségi, illetőleg rendőri szervnek azonnal köteles bejelenteni. A bejelentésről az említett szervek kötelesek egymást értesíteni. (3) Kényszerleszállás esetében a légi jármű parancsnoka köteles gondoskodni arról, hogy a vámhivatal kiküldöttjének megérkezése előtt a járműből árut ne rakjanak ki és az utasok el ne távozzanak, ha ez nem veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot. A légi jármű újabb utast vagy árut nem vehet fel, és — ha eltérő rendelkezést nem kap — csak a vámvizsgálat megtörténte után folytathatja útját. 110. § (1) Nemzetközi áru- vagy személyforgalmat lebonyolító vízi jármű csak olyan kikötőben köthet ki, amelyben vámhivatal működik. Külföldre induló vagy külföldről érkező vízi járműveknek a határvámhivatalnál az erre kijelölt helyen kell kikötniük. (2) Ha a vízi jármű csak üzemanyag felvétele, élelmiszerkészletének kiegészítése stb. céljából köt ki a határvidéki kikötőben, a vámhivatal eltekinthet a vámvizsgálattól, a kikötőben tartózkodó vízi jármű azonban vámhivatali ellenőrzés alatt áll. (3) Külföldi, továbbá külföldről érkező vagy oda induló és külföldi rendeltetésű vagy külföldi eredetű árut szállító belföldi vízi jármű sem útközben, sem éjjeli állomásozása alkalmával nem érintkezhet a parttal és nem köthet ki olyan helyen, ahol nincs vámhivatal. Kényszermegállás esetében a vízi jármű parancsnoka köteles erről a körülményről a legközelebbi vámhivatalt vagy határőrségi, illetőleg rendőri szervet értesíteni. Ha az említett szervek egyike sem értesíthető, a vízi jármű parancsnoka a kényszermegállás helyét, idejét és okát utólag annál a vámhivatalnál köteles bejelenteni, ahol legközelebb megáll. (4) Ha a vízi jármű a határvízi vagy a belterületi folyószakasz olyan kikötőjében kíván megállni, ahol vámhivatal nincs, ezt a szándékát valamelv útba eső kikötői vámhivatalnak — a külföldről érkező vízi jármű már a belépéskor a határvámhivatalnak — írásban bejelenteni köteles. A vámhivatal indokolt esetben a kikötési engedélyhez hozzájárul és a vízi jármű vámhivatali ellenőrzéséről gondoskodik. (5) A külföldi vízi jármű belföldi kikötőben vagy különleges medencében tartózkodása (telelése) alatt vámhivatali ellenőrzés alatt áll. Ez a rendelkezés a vámárut vagy a kiviteli ellenőrzés alá vont külföldi rendeltetésű árut szállító belföldi vízi járművekre is vonatkozik. 111. § (1) Vámárut más járműbe átrakni csak vámhivatali ellenőrzés mellett szabad. Fuvarozó vállalat által fuvarozott vámáru — ha a vámhivatal értesítésére nincs mód — a vámhivatal ellenőrzése nélkül is átrakható. Ilyen esetben az átrakó fuvarozó vállalatnak a vámáru azonosságát biztosítania és a vonatkozó fuvarlevél mellé az átrakás szükségességének okát és az átrakásnál közreműködők, nevét is tartalmazó jegyzőkönyvet csatolnia kell. (2) A fuvarozó vállalat a vámáru kényszerkirakását a vámhivatal előzetes engedélye nélkül is végrehajthatja, erről azonban a legközelebbi vámhivatalt a lehető legrövidebb időn belül értesíteni és a vámárut változatlan állapotban megőrizni köteles. 112. § (1) A fuvarozó vállalat a vámhivatal felhívására — az árut terhelő fuvarköltségek kifizetése, ellenében — köteles a vámárut a vámhivatal részére kiadni, ha a címzett a raktározási határidő lejártáig nem intézkedett a vámáru vámkezelése iránt. Ez a rendelkezés a postaküldeményekre nem vonatkozik. (2) A fuvarozó vállalat és a posta a szállítmányozó kezelésében levő vámárut — a 35. § (4) bekezdésében foglaltak kivételével — csak akkor szolgáltathatja ki a címzett (átvevő) részére, ha a kiszolgáltatást a vámhivatal a vonatkozó fuvarokmányon (szállítási okmány, értesítő levél, raktározási jegy stb.) írásban engedélyezte. / Vegyes és záró rendelkezések 113. § Felhatalmazást kap a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka arra, hogy a vám- és pénzügyőrség szervei részére a vámkezelésre vonatkozó végrehajtási utasítást a vám-, a deviza- és az egyéb jogszabályokban foglalt rendelkezések alapján kiadja. 114. § Ez a rendelet 1977. január 1-én lép hatályba: Egyidejűleg a 4/1967. (XII. 23.) PM—KkM számú, valamint az azt módosító 13/1968. (IV. 6.) PM—KkM számú, a 11/1969. (IV. 18.) PM—KkM számú. 23/1969. (VII. 15.) PM—KkM számú, 27/1969. (VIII. 17.) PM—KkM számú, 2/1970. (I. 7.) PM—KkM számú, 15/1970. (V. 20.) PM—KkM számú, 11/1971. (III. 1.) PM—KkM számú, 20/ 1971. (V. 7.) PM—KkM számú, 41/1971. (KU. 29.) PM—KkM számú, 20/1972. (V. 23.) PM—KkM számú, 50/1972. (XII. 31.) PM—KkM számú, 18/ 1973. (IV. 29.) PM—KkM számú, 39/1973. (XII. 24.) PM—KkM számú, 25/1974. (XI. 6.) PM—KkM számú, 25/1975. (VI, 24.) PM—KkM számú, 28/ 1975. (VI. 30.) PM—KkM számú, 6/1976. (IV. 1.) PM—KkM számú és a 23/1976. (IX. 22.) PM— KkM számú együttes rendelet hatályát veszti.
