Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)

1982 / 26. szám

26. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 847 ezt legkésőbb az első közös gyermek születésének anyakönyvezéséig okirattal vagy a megállapodást is tartalmazó házassági anyakönyvi kivonattal igazolják. (2) Ha a szülők a gyermek nevében nem álla­podtak meg, a gyámhatóság jogerős döntéséig a születés nem anyakönyvezhető. (3) Az apa családi neve lesz a gyermek családi neve, ha egyik szülő sem él vagy szülői felügye­leti jogát egyik szülő sem gyakorolja, és a gyer­mek családi neve a szülők korábbi megállapodása vagy házassági anyakönyvi kivonata alapján nem állapítható meg. Ar. 51. § Többes szülés anyakönyvezésekor a gyermekek születését külön-külön kell bejegyez­ni, lehetőleg a születés sorrendjében. A többes szülés tényét az anyakönyvvezető a „Megjegy­zések" rovatban jelzi, és egyben a testvérek szü­letési anyakönyvi folyószámát is megjelöli Ar. 52. § (1) Á gyermek apjaként az anyakönyv­vezető a születési anyakönyvbe annak a férfinak a személyi adatait jegyzi be, akit a gyermek ap­jának kell tekinteni (Csjt. 35—39. §). (2) Ha a bejegyzés időpontjában a gyermek ap­ját az (1) bekezdés szerint nem lehet megállapí­tani, az anyakönyvvezető a születést az apa ada­tai nélkül anyakönyvezi. Csjt. 35. § (1) A gyermek apjának azt kell te­kinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak leg­alább egy része alatt házassági kötelékben állott. A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti. (2) A vélelmezett fogamzási idő a gyermek szü­letésének napjától visszafelé számított száznyolc­vankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap hozzászámításával. Bizo­nyítani lehet azonban, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után tör­tént. (3) Ha a nő házasságának megszűnése után új­ból házasságot kötött, az újabb házasságának fenn­állása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt három­száz nap nem telt el. Ha azonban ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni. Csjt. 36. § Ha az anya a fogamzási idő kezdeté­től a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni a) azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattál a magáénak ismerte el, vagy b) azt, akit a bíróság jogerős ítélettel a gyermek apjának nyilvánított, vagy c) a jelen törvényben meghatározott feltételek esetén azt, aki a gyermek születése után az anyá­val házasságot kötött. Csjt. 37. § (1) A teljes hatályú elismerő nyilat­kozat az apaságot egymagában megállapítja. (2) Az a férfi, akitől a gyermek származik, a fo­gamzási idő kezdetétől fogva a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerheti el, ha a) a törvény értelmében nem kell más férfit a gyermek apjának tekinteni és b) a gyermek legalább tizenhat évvel fiatalabb, mint a nyilatkozó. (3) Ilyen elismerő nyilatkozatot csak személye­sen lehet tenni. A cselekvőképességében korláto­zott személy elismerő nyilatkozata csak akkor ér­vényes, ha ahhoz törvényes képviselője hozzájá­rult. Ha a törvényes képviselő tartósan gátolva van, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja. (4) A nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselő­jének és ha a gyermek a tizenhatodik életévét be­töltötte, a gyermeknek a hozzájárulása is. Ha az anya, illetőleg a gyermek nem él, vagy nyilatko­zatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adja meg. •m (5) Az elismerést és a hozájárulást anyakönyv­vezetőnél, bíróságnál, gyámhatóságnál, illetőleg magyar külképviseleti hatóságnál jegyzőkönyvbe kell venni vagy közjegyzői okiratba kell foglalni. Csjt. 38 § (1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés alapján nem állapít­ható meg, az apaságot bírósági úton lehet megálla­pítani. Nincs helye az apaság bírósági úton történő megállapításának, ha a származás művi beavat­kozás következménye. (2) A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki a) az anyával a fogamzási időn belül életközös­ségre utaló körülmények között huzamosabb ideig együtt élt, vagy b) az anyával a fogamzási időben huzamosabb időn át nemi viszonyt folytatott, vagy c) az anyával a fogamzási időben nemileg érint' kezett és az összes körülmények gondos mérlege­lése mellett alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik. (3) Az együttélés vagy a nemi viszony alapján [a), b) pont] az apaságot nem lehet megállapítani, ha a körülmények szerint lehetetlen, hogy a gyer­mek az említett kapcsolatból származik. (4) Az apaság bírósági megállapítását maga az apa, a gyermek, a gyermek halála után leszárma­zója kérheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom