Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)

1982 / 7. szám

7. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 153 Az építésügyi hatóság a fenti feltételek hiányá­ban a használatbavételi engedély megadását a 14 1979. (VIII. 30.) ÉVM számú rendelettel mó­dosított 31977. (I. 18.) ÉVM számú rendelet 4. §-ában előírt módon megtagadhatja. Dr. Pintér László s. k.. ÉVM Igazgatási és Jogi Főosztály vezetője A pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter 347/1981. PM—IM számú együttes irányelve a kisvállalatok gazdasági ismérveiről A2 állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. tör­vény módosításáról rendelkező 1981, évi 20. szá­mú törvényerejű rendelet 7. §-ában intézménye­sített kisvállalatok létrehozásának elősegítése ér­dekében a kisvállalat gazdasági ismérveit a kö­vetkezőkben foglaljuk össze: L Kisvállalatok elsősorban a nagyüzemek tevé­kenységének kiegészítésére, háttéripari tevékeny­ség végzésére, kisebb sorozatú speciális végter­mékek előállítására, a lakossági szükségletek, mindenekelőtt a szolgáltatások iránti igények ki­elégítésére hozhatók létre. Az ilyen tevékenysé­get végző szervezetek számára a jellegüknek megfelelően egyszerűsített a szabályozás is. Kisvállalatot minisztérium, országos hatáskörű szerv és tanács, valamint — leányvállalatok ese­tében — vállalat alapíthat. A vállalat alapításakor a kisvállalattá történő minősítést az alapításra jo­gosult szervek egyedileg bírálják el. A kisvállalat alapítására vonatkozó szabályok azonosak az álta­lános szabályokkal, azaz az alpítónak ha nem ő az ágazati miniszter — be kell szereznie az ágazati miniszter előzetes egyetértését, továbbá a pénz­ügyminiszter egyetértését is. A kisvállalatot elsősorban már meglevő üzemek, gyáregységek, telepek önálló vállalattá szervezésé­vel lehet alapítani. Ennek elősegítéséhez a 42/1981. (IX. 28.) MT számú rendelettel módosított 4 1978. (I. 18.) MT számú rendelet Íj A. §-ában felruházott szervezetek (ágazati és funkcionális gazdaságirá­nyító, a vállalat alapítására jogosult szervek, a Magyar Kereskedelmi Kamara, továbbá vállalat elkülönült belső szervezeti egysége, tröszti vállalat igazgatója stb.) élhetnek — a vállalat szervezeté­nek módosítására irányuló — kezdeményezési jo­gukkal is. A kisvállalatra vonatkozó egyszerűsített gazda­sági szabályozási, elszámolási, számviteli és statisz­tikai adatszolgáltatási rendszerben leányvállalatok is működtethetők. A kisvállalattá minősítésnél az alábbi szempon­tokat kell különösen mérlegelni: a) Az adott tevékenység számottevően kisebb létszámmal és eszközértékkel végezhető, mint ami az azonos szakágazatba tartozó vállalatokra, illet­ve az azonos tevékenységet végző más gazdálkodó szervezetekre átlagosan jellemző. b) Az igények, a kereslet gyors változása, a technológiai és technikai adottságok miatt a ter­melés, a szolgáltatás kisvállalati formában gazda­ságos; a kisvállalat létrehozása a nagyüzem szá­mára gazdaságtalan termelés visszaszorítását, a kisvállalatnál az önálló kezdeményezés, vállalko­zás kibontakozását eredményezné. c) A piac változó igényére való gyors reagálás szükségessé teszi a személyes felelősségvállalást, a kezdeményezőkészségnek kockázatvállalással pá­rosuló, a soklépcsős döntési rendszertől mentes kibontakozását. A gazdasági döntésekkel együtt­járó kockázat, illetve e döntések eredményeként a keletkező előnyök közvetlenül kimutathatóak (je­lentkeznek) a vállalatnál. d) A tevékenység területileg koncentráltan, ál­talában egy telephelyen folytatható, a szervezeti felépítés egyszerű. Az irányítás az igazgató részé­ről közvetlen lehet, nem igényel bonyolult admi­nisztrációt. II. A kisvállalat létrehozása valamennyi ágazatban indokolt lehet, a következő tevékenységeket kü­lönösen célszerű ilyen szervezeti formában ellátni Az iparban például: — ipari szolgáltatások (gépek és gépi berende­zések javítása, közlekedési eszközök javítása sib\ — a lakossági személyi szolgáltatások (vegy­tisztítás, fodrászat stb.), — műszeripar, fémtömegcikkipar, — festékipar, háztartási és kozmetikai vegyipar, gumiipar, műanyagfeldolgozó ipar, — épületasztalos ipar, bútoripar, egyéb fafel­dolgozó ipar, nyomdaipar, — textilipar, bőr-, szőrme- és cipőipar, textil­ruházati ipar, kézmű- és háziipar. Az építőiparban; az épülefelújítás, épület ja­vító, karbantartó szolgáltatás, építési szak- és sze­relőipar, nem telepszerű lakásépítés, építőipari tervezés, beruházások szervezése és lebonyolítása. Az élelmiszeriparban: sütőipar, húsipar, tartó­sítóipar, édességipar, konzervipar. A belkereskedelemben elsősorban: kereskedel­mi szolgáltatás (pl. használtcikk, kereskedés, kü­lönböző cikkek kölcsönzése, zálogtevékenység, reklám- és propagandatevékenység), kiskereskede­lem, vendéglátás, idegenforgalom (utazási irodai, szálláshelyfoglalási és értékesítési, rendezvény­szolgálati feladatok), speciális igényeket kielégítő ügynöki irodai tevékenység. A közlekedésben: erdei és egyéb kisvasúti köz­lekedés, függőpálya üzemeltetés, közúti árufuva­rozás, személyszállítás, belvízi (folyami vagy ta­vi) személyszállítás és árufuvarozás, kompfuvaro­zás, belföldi szállítmányozás. P észügy miniszter Igazságügyminiszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom