Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)

1982 / 4. szám

4. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 101 Jogellenesen megszüntetett munkaviszony helyreállítása esetén a dolgozó nem jogosult elmaradt táppénz címén kártérítésre akkor, ha betegsége miatt egyébként sem tudott volna munkát végezni. A táppénz és.a'családi pótlék iránti igényt elsődlegesen a társadalombiztosítási szervnél keil előterjeszteni. Az Mt. 31. § (1) bekezdése szerint, ha a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkaviszony meg sem szűnt volna. Az Mt. V. 29. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében, ha a munkaviszony megszüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. A munkaügyi viták tapasztalatai szerint az érdekelt dolgozók munkaviszonyuk helyreállítása mellett elmaradt táppénz, családi pótlék miatt támasztanak kárigényt. Nemegyszer a munkaügyi vitában eljáró szervek az előbbi címeken előterjesztett igényeknek az Mt. V. 29. § (1) bekezdése alapján helyt adnak. A Legfelsőbb Bíróság a helyes eljárást illetően az alábbiakra mutatott rá: , Ha megállapítható, hogy a dolgozó a munkaviszony jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig terjedő időben nem volt munkaképes, akkor erre az időre elsősorban nem munkabérre, hanem táppénzre tarthat igényt. E^t az igényét ázonban nem a bíróságnál, hanem a társadalombiztosítási szervnél terjesztheti elő. A családi pótlék iránti igényt is elsődlegesen társadalombiztosítási úton kell érvényesíteni. Ha a társadalombiztosítási eljárás szerinti igényérvényesítés, illetőleg jogorvoslat nem vezet eredményre, csak ebben az esetben kerülhet abba a helyzetbe a munkaügyi vitát eldöntő szerv (munkaügyi bíróság), hogy az Mt. V. 29. §-ának (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével megállapíthassa: a munkáltató jogszerűtlen eljárása miatt kötelezhető-e kártérítésként a családi pótléknak (táppénznek) megfelelő összeg megfizetésére. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.999/1981/2. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 35.295/1981. számú törvényességi óvással egyező határozata alapján.) A , íákásszövétkezetek társadalmi tisztségviselői munkájukkal arányban álló díjazása jutalom jellegű, annak megállapításával, illetve kifizetésével kapcsolatban keletkezett jogvita elbírálása az „általános hatáskörű járásbíróság" hatáskörébe tartozik. A lakásszövetkezetekről szóló 1977. évi 12. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ltvr.) 12. §-ának (1) bekezdése szerint a lakásszövetkezet tisztségviselői tevékenységüket elsősorban társadalmi munkaként végzik, őket a közgyűlés (küldöttgyűlés) munkájukkal arányban álló díjazásban részesítheti. A társadalmi tisztségviselők „munkájukkal arányban álló díjazása" jutalom és nem munkabér jellegű, ezért azt a jogszabály nem járandóságként állapítja meg. Annak kifizethetősége kérdésében a szövetkezet testületi szervei — diszkrecionális jogkörükben — döntenek. Mivel a különdíj — ma még elterjedt szóhasználat szerint: tiszteletdíj — nem munkabér, annak megállapításával, illetve kifizetésével kapcsolatban nem munkaügyi, hanem tagsági vita kezdeményezésének van helye. Az Ltvr. 11. §-a szerint a közgyűlés vagy az igazgatóság a lakásszövetkezetekben felmerült tagsági viták békéltető jellegű rendelkezése céljából bizottságot hozhat létre; döntőbizottság nem alakítható. Ebből következően a tagsági viták eldöntése közvetlenül bírósági hatáskörbe tartozik. (Ltvr. 24. §-a.) Az egyes polgári eljárásjogi szabályok módosításáról szóló 1979. évi 31. számú tvr. miniszteri indokolása megállapítja: a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvényt módosító* 1979. évi 16. számú tvr. 3. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkaügyi bíróság a munkaügyi vitákkal kapcsolatos pereken túl a szövetkezeti tagsággal összefüggő jogvitákban is eljár. Ennek megfelelően a tvr. a munkaügyi bíróság hatáskörét a munkaviszonyból származó vitákhoz hasonló, illetőleg a velük azonos jellegű, a szövetkezeti tagsággal összefüggő jogvitákra állapítja meg. Azokban a szövetkezeti tagsági vitákból származó perekben tehát, amelyek nem a munkavégzéssel kapcsolatosak és túlnyomórészt vagyoni jellegűek (lakásszövetkezet, takarékszövetkezeti tagsági stb. perek) az általános hatáskörű járásbíróság jár el. A munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó tagsági vitáknak csak azok a szövetkezeti jogviták tekinthetők, amelyeknek előzetes elbírálását a jogszabály a szövetkezet szerveinek (a szövetkezeti döntőbizottság, a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés) hatáskörébe utalja. Ennek megfelelő rendelkezést tartalmaz a Pp. 349. §-ának (2) bekezdése is. Mivel adott ügyben a jogvita elbírálását — amely lakásszövetkezeti tisztségviselő társadalmi munkában végzett munkájával kapcsolatos tiszteletdíj megfizetésére irányult — a jogszabály nem utalta a szövetkezet szerveinek — jelen esetben a szövetkezeti döntőbizottságnak — a hatáskörébe, a szövetkezeti tagsági vita érdemi elbírálása az általános hatáskörű járásbíróság hatáskörébe tartozik. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. II* 10.085/1981/2. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 35.931/1980. számú törvényességi óvásával egyező határozata alapján.)