Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)
1982 / 37. szám
1218 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 37. szám het. Az eltávozás általában legkorábban az intézeti kezelés megkezdése után három hónappal engedélyezhető, a tartama az intézeti kezelés első évében legfeljebb tizenhat, a második évben legfeljebb huszonnégy nap. Utógondozás 25. § (1) Az intézet a beutaltnak az intézetből való ideiglenes vagy végleges elbocsátásáról értesíti a lakóhelye szerint illetékes egészségügyi szervet, ha pedig az intézeti kezelést a járásbíróság megszüntette, e végzést megküldi az egészségügyi szervnek, az elbocsátott utógondozása, szükség esetén a további gyógykezelése iránti intézkedés végett (2) Az utógondozás során az egészségügyi szervek együttműködnek az alkoholgondozó intézetekkel. IV. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 26. § (1) E törvényerejű rendelet — a 6—13. §-ban foglaltak kivételével — akkor is irányadó, ha a bíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk) 76. §-a alapján, önálló intézkedésként rendeli el az alkoholista kényszergyógyítását (a továbbiakban: kényszergyógyítás). (2) Kényszergyógyítás elrendelése esetén a 11. § azzal az eltéréssel irányadó, hogy az intézeti kezelés tartamára gyermektartásdíj megállapításáról az intézet helye szerint illetékes járásbíróság hivatalból dönt. (3) A kényszergyógyítás megkezdésének elhalasztására a 13. § azzal az eltéréssel irányadó, hogy a halasztás engedélyezéséről a kényszergyógyítást elrendelő bíróság tanácsának elnöke határoz. 27. § Ha az alkoholistát több polgári bíróság vagy büntető bíróság, illetőleg polgári és büntető bíróság kötelezte intézeti kezelésre, csak egy kezelés hajtható végre. A határozatok közül azt kell végrehajtani, amely korábban érkezett az intézetbe. 28. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1983. január 1-én lép hatályba: rendelkezéseit a folyamatban levő ügvekben is alkalmazni kell. Egyidejűleg az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló 1974. évi 10. számú törvényerejű rendelet, az intézetben kezelt alkoholisták jogairól és kötelezettségeiről szóló 14/1974. (XII. 28.) IM számú rendelet, az ezt módosító 6/1978. (VI. 3.) IM számú rendelet, valamint az 1974. évi 10. számú tvr. végrehajtására kiadott 5/1973. (VI. 3.) IM—EüM számú együttes rendelet a hatályát veszti. (2) Az intézet felügyeletéről az igazságügyminiszter az egészségügyi miniszterrel együttesen, az intézet működéséről és rendjéről az igazságügyminiszter gondoskodik. Az intézet működésének és rendjének részletes szabályait az igazságügyminiszter — a kényszergyógyítás végrehajtását illetően a legfőbb ügyésszel egyetértésben — állapítja meg. Losonczi Pál s. k., Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Katona Imre s. k., a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára Zgjmfafrtertgmcícsi rendeletek A Minisztertanács 71/1982. (XII. 10.) számú rendelete a szesz előállításáról, forgalomba hozataláról, felhasználásáról, jövedéki ellenőrzéséről és adóztatásáról szóló 22/1973. (VIII. 25.) MT számú rendelet* módosításáról i. § A szesz előállításáról, forgalomba hozataláról, felhasználásáról, jövedéki ellenőrzéséről és adóztatásáról szóló 22/1973. (VIII. 25.) MT számú rendelet 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „2. § (1) Szesz előállításával, forgalomba hozatalával az ilyen tevékenység folytatására létesített állami vállalat, továbbá más gazdálkodó szervezet (a továbbiakban: gazdálkodó szervezet) foglalkozhat. Gyümölcsből készült pálinkát — jogszabály keretei között — magánszemély is előállíthat. (2) A szesz előállításával foglalkozó gazdálkodó szervezet szeszfőzdéjét a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett üzemeltetés céljából magánszemély részére bérbe vagy szerződéses üzemeltetésre átadhatja." 2. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Lázár György s. k., a Minisztertanács elnöke * Megjelent a Tanácsok Közlönye 1973. évi 37. számában.