Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)

1982 / 29. szám

942 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 29. szám ban: ingatlanközvetítés) — a (2)—(3) bekezdésben foglaltak kivételével — csak tanácsi ingatlanköz­vetítő szervek végezhetik. (2) Ingatlanok adásvételével és cseréjével kap­csolatos feladatokat más állami szervek külön jog­szabály felhatalmazása alapján, illetőleg akkor lát­hatnak el, ha arra a tevékenységi körük alapján jogosultak. (3) Ingatlanközvetítést a) az állampolgárok tulajdonában álló ingatla­nok adásvételével és cseréjével kapcsolatban ügy­védi munkaközösségek, b) az állami és a nem állami tulajdonban álló bérlakások, a lakásszövetkezeti lakások, továbbá nem lakás, céljára szolgáló helyiségek állampolgá­rok közötti cseréjével kapcsolatban pedig szövet­kezetek is végezhetnek. 3. § Ingatlanközvetítést a 2. §-ban említettek megbí­zás alapján — díjazás ellenében — végeznek; köz­reműködésük igénybevétele nem kötelező. 4. § Ingatlanok forgalmi értékének becslését meg­bízás alapján — díjazás ellenében — csak a taná­csi ingatlanközvetítő szervek végezhetik. 5. § A tanácsi ingatlanközvetítő szervek, továbbá az arra jogosult más állami szervek a tevékenységi körükben értékesítés céljára ingatlanokat vásárol­hatnak és azokat értékesíthetik. Ennek során a tartós földhasználatról, továbbá az állami tulaj­donban álló ingatlanok elidegenítésének szabá­lyozásáról szóló jogszabályok rendelkezéseit nem kell alkalmazni. 6. § (1) Ez a rendelet 1983. január 1. napján lép ha­tályba; egyidejűleg a 27/1971. (IX. 14.) Korm. számú rendelet hatályát veszti. (2) Felhatalmazást kap az építésügyi és város­fejlesztési miniszter, hogy a rendelet végrehajtá­sáról gondolkodjék és ennek során az ingatlanköz­vetítési tevékenység körét, továbbá a tanácsi in­gatlanközvetítő szervek tevékenységi körében el­végezhető feladatokat is megállapítsa Sarlós István s. k., a Minisztertanács elnökhelyettese A Minisztertanács 50/1982. (X. 7.) számú rendelete a fővárosi ingatlanszerzésről 1- § (1) A fővárosban ingatlan tulajdonjogát adásvé­tellel vagy cserével az szerezheti meg, illetőleg la­kás építésére, bővítésére és műszaki megosztására építési engedélyt az kaphat, aki igazolja, hogy az állandó lakóhelye legalább öt éve folyamatosan Budapesten van, vagy legalább öt éve Budapesten áll munka-, szolgálati vagy szövetkezeti, illetőleg munkaközösségi (alkotóközösségi) tagsági viszony­ban. E rendelkezés alól a fővárosi tanács elnöke — indokolt esetben — felmentést adhat. (2) A tulajdonszerzésre irányuló szerződést ille­ték kiszabása végett elfogadni és a tulajdonjog be­jegyzésére vonatkozó kérelmet teljesíteni csak az (1) bekezdésben említett igazolás, illetőleg felmen­tés alapján szabad. 2. § (1) Ez a rendelet 1933. január 1. napján lép ha­tályba; egyidejűleg a 14/1962. (V. 6.) Korm. számú és a 23/1974. (V. 26.) MT számú rendelet hatá­lyát veszti. (2) Felhatalmazást kap az építésügyi és városfej­lesztési miniszter, hogy a rendelet végrehajtásáról gondoskodjék. Sarlós István s. k., a Minisztertanács elnökhelyettese A Minisztertanács 51/1982. (X. 7.) számú rendelete az állampolgárok által építhető üdülő nagyságáról 1. § Az üdülőtulajdon szerzésére jogosult személy, illetőleg család — az építkezés szervezésének és lebonvolításának módiára tekintet nélkül — csak egy olyan háromszobásnál nem nagyobb üdülőt, illetőleg üdülőegységet (a továbbiakban: üdülő) építhet, amelynek alapterülete a) családi üdülő (egy üdülőegységből álló épület) esetében a 80 négyzetmétert, b) társasüdülőben vagy egynél több üdülőegy­séget magában foglaló épületben pedig a 60 négy­zetmétert nem haladja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom