Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 25. szám

25. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 639 azonban az építmény használatba vételétől számított tíz éven belül intézkedhetik [38. § (4) bek.]. Az említett határidő után az építésügyi hatóság — engedély nélküli vagy engedély tőr eltérő építkezés címén — már nem rendelheti el az épület átalakítását vagy lebontását, tehát a jogszabály erejénél fogva az fennmaradhat. Ilyen esetben természetesen építésrendészeti bírság sem szabható ki. A „múlt" rendezésének maradéktalan végrehajtása érdekében feltétlenül indokolt, hogy a korábban kiadott, visszavonásig érvényes, illetőleg meghatározott időre szóló fennmaradási engedélyek — az ügyfél kérelmére — felülvizsgálatra kerüljenek, ha az újabb területrendezési tervek, illetőleg építésügyi szabályok értelmében végleges fennmaradási engedély adható. Országosan jelentős számban fordult elő ugyanis, hogy az építtető az általa építési engedély nélkül vagy engedélytől eltérő módon létesített külterületi (zártkerti) épületre azért nem kapott végleges fennmaradási engedélyt, mert az építéskor hatályos Országos Építésügyi Szabályzatban lehetővé tett 12 m2-t meghaladó alapterületű volt. Ha az épület rendeltetése és alapterülete az OÉSZ 1981. július 1-ével módosított rendelkezéseinek megfelel, az ügyfél kérelmére sor kerülhet a végleges fennmaradási engedély megadására. Az ügyfél kérelmét — melyet a 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 99/A. § (3) bekezdése alapján 50 Ft illetékkel kell ellátni — az adott építésrendészeti ügyben illetékes első fokú építésügyi hatóságnak új kérelemként kell elbírálnia. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kérelemhez újólag csatolni kell minden olyan mellékletet, amit a 2/1977. (I. 18.) ÉVM számú rendelet 11. és 13. §-a meghatároz, hiszen azokat az előző — visszavonásig érvényes, illetőleg meghatározott időre szóló fennmaradási engedély kiadásával lezárt — eljárásban már be kellett nyújtani az építésügyi hatósághoz. Az új kérelem nyomán a korábban kiadott határozatot nem lehet érinteni (visszavonni, ill. módosítani), hiszen az a kiadás időpontjában nem volt jogszabálysértő. A végleges fennmaradási engedélyt (természetesen az építésrendészeti bírság újbóli kiszabását mellőzve) az időközben történt jogszabályváltozásokra hivatkozással lehet — új határozatban — kiadni. V. Az építésrendészeti bírság új szabályozásának főbb jellemzői A 17/1981. (VI. 19.) ÉVM számú rendelet az építésrendészeti bírság korábbi mértékét (10%) jelentősen felemelte — építmény (épület) fajtánként és a terület jellege szerint is differenciálva — 50%ig terjedően állapította meg [3. § (1) bekezdés]. E szigorítás mellett a rendelet lehetőséget nyújt az építésügyi hatóságnak, hogy az építésrendészeti bírság kiszabása során — a -tói, -ig határok között — tovább differenciáljon, s az adott ügy öszszes körülményeinek' gondos mérlegelésével — a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveit is figyelembe véve — egyéniesítetten döntsön a bírság mértékéről. Erre tekintettel, hosszabb időre irányadó egységes helyi bírságolási politikát szükséges kialakítani, következetesen érvényre juttatva azonban a minisztertanácsi határozatban megfogalmazott azt az elvet is, hogy „szigorítani kell a tanácsok/ építésügyi hatósági jogalkalmazását". A rendelet az építésrendészeti bírság kiszabásának esetköréből (1. §) a rendeltetési céltól tartósan eltérő használatot kihagyta. A használatbavételi engedélyben megjelölt rendeltetési céltól tartósan eltérő használat esetén ugyanis a szabálytalan használat megszüntetését kell elrendelni, s ennek kikényszerítésére az egyszer kiszabható építésrendészeti bírságnál sokkal alkalmasabb szankció — a szükség esetén ismételhető — végrehajtási bírság. A korábbi szabályozáshoz képest eltérő rendelkezést tartalmaz az 1. § b) pontja azzal, hogy az építési engedélytől eltérő módon végzett építési munka miatt csak jelentős eltérés esetén írja elő építésrendészeti bírság kiszabását. (Jogalkalmazás egységesítése érdekében a jelentős eltérésre lásd a III. B alattiakat.) A 3. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében, nem állampolgár építtető esetében a bírság alapjául az építési munka „igazolt költsége, illetőleg ennek arányos része" szolgál. „Igazolt költség"nek kell tekinteni mindazon költségeket, amelyeket akár az építési munka költségvetése, számlája, akár leltárban aktivált értéke alapulvételével meg lehet állapítani. A 3. § (2) bekezdésének b) pontja szerint állampolgár építtető esetében továbbra is az építménynek (építmény résznek) a rendelet mellékletének figyelembevételével kiszámított értéke szolgál a bírság alapjául. A melléklet — az értéktáblázat — további, főként objektív műszaki tényezőkön nyugvó differenciálás lehetőségét teremti meg. Így például az értéktáblázatban szereplő -tói, -ig határok között megfelelően figyelembe lehet venni a bontott, használt építőanyag felhasználását is. A 4. § (2) bekezdése szerint az építésrendészeti bírság az építmény fekvése szerint illetékes helyi tanács működési költségvetését illeti. A rendelkezés összefügg a minisztertanácsi határozat azon előírásaival, hogy a bírságból befolyó összeget a tanácsi szervek — a helyi szükségletek figyelembevételével — az építésügyi igazgatási feladataik eredményesebb ellátását megalapozó kiadásokra (területrendezési tervezés, az építésügyi hatósági kényszerintézkedések, építésrendészeti ellenőrzések technikai feltételei javításának stb. költségeire) fordítsák. Az 5. § (2) bekezdése szerint ,.a kiszabott építésrendészeti bírságot elengedni vagy mérsékelni nem lehet." Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a jogorvoslati eljárásban — a rendelet keretei között — az építésrendészeti bírság összegét módosítsák. A rendelet az építésrendészeti bírság megfizetésének feltételeit és behajtásának módját nem szabályozza. Erre ugyanis 1982. január 1. napjá-