Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 17. szám

468 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám (2)1 Az (1) bekezdésben meghatározott adókötelezettség kiterjed a) a belföldről származó jövedelemre; b) a külföldről származó jövedelemre is, ha az adózó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van (belföldi illetőségű személy). Vhr. 9. § (1) Belföldről származó jövedelemnek kell tekinteni mindazokat a jövedelmeket, amelyeknek forrása belföldön van, így különösen bármilyen belföldön kifejtett vagy megfizetett tevékenységből, továbbá a belföldön levő vagyoni értékből (1974. évi 1. tvr. 4. §) bármilyen címen származó jövedelmeket. (2) A rendelet alkalmazása szempontjából lakóhely minden olyan helyiség, amelyet valaki lakásként használ, vagy a körülmények arra utalnak, hogy azt lakásnak tekinti. Állandó lakóhely az olyan helyiség, ahol valaki tartós ottlakásra rendezkedett be, és ténylegesen ott lakik. Az a személy, aki belföldön — folyamatosan vagy egy naptári évben összesen — 183 napnál hosszabb ideig tartózkodik, olyannak tekintendő, mint akinek itt szokásos tartózkodási helye van. A rövidebb idejű távollétek a folyamatosságot nem szakítják meg. A 183 napos időtartam számításánál — a belépés napját figyelmesen kívül hagyva — minden megkezdett napot teljes napként kell számításba venni. Ha a belépés és a kilépés napja egybeesik, ezt a napot teljes napként kell számításba venni. (3) Ha a belföldi illetőség lakóhely alapján áll fenn, az adóév január hó 1. napjától, amennyiben akkor még nincs lakóhely, annak megállapításától az adóév december 31. napjáig vagy a lakóhely megszűnéséig terjedő időszak jövedelme esik adó alá. Szokásos tartózkodási hely alapján fennálló illetőség esetében a belföldön tartózkodás első napjától a végleges eltávozás napjáig terjedő egész időszak jövedelme esik adó alá. (3)1 Ha az (1) bekezdésben megjelölt .személy adóköteles tevékenységével (foglalkozásával), jövedelemforrásával kapcsolatban munkaviszonyban vagy munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyban társadalombiztosítás alá eső alkalmazottat foglalkoztat, az alkalmazott után a 15. íjban meghatározott általános jövedelemadót is köteles fizetni. Adómentességek 2. § (1) Mentes az általános jövedelemadó alól: a) 1. a munkaviszonyból, a munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyból, bedolgozói jogviszonyból, valamint a fizikai munkavégzésből származó és nyugdíjjárulék alá eső bérjellegű jövedelem, továbbá az időleges munkakötelezettség alapján végzett munka ellenértéke, a nyugellátás, I a gyermekgondozási segély és a társadalombiztosí! tásból származó minden járandóság (táppénz stb.); Vhr. 10. § (1) Munkaviszonynak csak a Munka Törvénykönyvének és végrehajtási rendeleteinek, valamint a munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb rendelkezéseknek megfelelő jogviszonyt lehet tekinteni. A rendelet alkalmazása szempontjából akkor tekintendő a jövedelem munkaviszonyból származónak, ha olyan jogviszonyból ered, amelynek alapján a munkavállaló munkaszerződés és a jogviszony munkakönyvi bejegyzése mellett meghatározott munkahelyen (területen), valamint munkaidő alatt *a munkáltató utasítása szerint és eszközeivel, fegyelmi felelősséggel, határozott vagy határozatlan időre személyes munkavégzésre köteles, és ezért a végzett munkájának megfelelő (arányos) — a bérügyi rendelkezések megtartásával , folyósítható —.bérre, valamint egyéb juttatásokra is jogosult. Fizikai munkavégzés esetében — amennyiben nem vállalkozási jogviszonyról van szó —, a munkaviszony fennállását minden esetben vélelmezni kell. A vállalkozási jogviszonynak nem minősülő alkalmi fizikai munka ellenértéke akkor is adómentes, ha azt nyugdíjjárulék alá nem vonták. Nyugdíjjárulék alatt minden esetben a társadalombiztosításról szóló jogszabályokban meghatározott nyugdíjjárulékot kell érteni. (2) Fizikai munkát végzőnek azt a személyt kell tekinteni, akit szakmunkásként, betanított munkásként, segédmunkásként — egészben vagy túlnyomó részben — fizikai munkát igénylő munkakörben foglalkoztatnak. A középfokú egészségügyi képesítéssel rendelkező dolgozókat — adózás vonatkozásában — fizikai munkavállalóknak kell tekinteni. (3) A munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyban a rendszeresség fogalmát a társadalombiztosításról szóló jogszabályok határozzák meg. (4) A rendelet alkalmazása szempontjából bérjellegű jövedelem a béralap (bérköltség) és a részesedési alap (jutalmazási alap) terhére fizetett alapbér, törzsbér, helyettesítési díj, pótlék, prémium, céljutalom, jutalék, nyereség jutalom, nyereségprémium, nyereségrészesedés, év végi részesedés, kiegészítő fizetés, készenléti díj, jutalom, fagyszüneti díj. Hasonlóan bérjellegű kifizetés a jogszabályok keretei között létesített átalányelszámolásos rendszerben foglalkoztatottak szerződés szerinti munkabére, továbbá a munkáltató és más külső szerv között létrejött megállapodás alapján elvégzett munka után, a külső szerv által a munkáltató részére fizetett munkadíjból a munkában részt vevő saját dolgozók részére adott külön díjazás (jutalom, prémium) is. (5) Az egyes kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek szerződéses üzemeltetéséről (a továbbiakban: szerződéses üzemeltetés) szóló 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet 7. §-a szerint a ve-