Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 13. szám

414 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám A határozat módosítása és visszavonása A 61. §-hoz 1. Az államigazgatási szerv nincs kötve saját ha­tározatához, azt hivatalból vagy kérelemre (pl. fel­lebbezés alapján) módosíthatja vagy visszavonhat­ja. Ennek lehetővé tétele az ügy mielőbbi végle­ges lezárását szolgálja; ha az államigazgatási szerv felismeri, hogy hibát követett el, módjában áll azt saját hatáskörében korrigálni. Ugyanakkor az Áe feltételekhez kötötte a határozat módosítását vagy visszavonását. Az Áe-ben megállapított együttes feltételek egyike az, hogy a határozat módosítására vagy visszavonására csak akkor van lehetőség, ha jog­szabálysértés történt. A jogszabálysértés fogalma ugyanis objektív kritérium, s a jogalkotó kifeje­zetten elzárkózott attól, hogy a mérlegelési jog­körben' hozott határozatok módosítását vagy visz­szavonását is lehetővé tegye. E korlátozás az ál­lamigazgatási határozatok stabilitásához fűződő ér­dekeket juttatta érvényre, és a gyakorlatban túl­nyomórészt helyesnek is bizonyult. Éppen ezért az említett korlátozást főszabályként a Javaslat is fenntartja: a határozat módosítására vagy vissza­vonására általában csak jogszabálysértés esetén kerülhet sor. Ebből a szempontból jogszabálysér­tőnek kell tekinteni mind az anyagi jogba ütköző határozatot, mind pedig azt, amely nem ellentétes ugyan az anyagi joggal, de a határozathozatalt megelőző eljárás során súlyos, az érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértés történt. Előfordul azonban, hogy az eljáró államigazga­tási szerv az ügyfél jogorvoslati kérelme alapján maga is arra a belátásra jut: döntése nem volt ugyan jogszabálysértő, de a mérlegelési jogkör ke­retei között helyes lett volna az ügyfél javára dön­teni. Eddig az ilyen határozat módosítására vagy visszavonására nem volt lehetőség, az ügyet a fe­lettes szervhez kellett felterjeszteni azzal a javas­lattal, hogy adjon helyt a jogorvoslati kérelemnek. E szükségtelen eljárás kiküszöbölésére nyújt mó­dot a 61. § (2) bekezdése, amely a nem jogszabály­sértő határozat visszavonását vagy módosítását is lehetővé teszi, de csak a következő együttes fel­tételek fennállása esetén: a) az ügyben nincs ellenérdekű fél, b) a módosításra vagy visszavonásra az ügyfél jogorvoslati kérelme alapján kerül sor [vagyis hi­vatalból a 61. § (2) bekezdése nem alkalmazható], c) az államigazgatási szerv a jogorvoslati kére­lemben foglaltakkal egyetért, korábbi döntését te­hát a jogorvoslati kérelemnek megfelelően kíván­ja megváltoztatni. A jogszabálysértés kivételével a (2) bekezdésre is irányadók a módosítás és visszavonás általános — az (1), (3) és (4) bekezdésben meghatározott — feltételei, ezeknek tehát a most ismertetett három feltétellel együtt kell felállaniuk. [Az (5) bekez­dés alkalmazhatósága azért nem merül fel, mert a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog sérelme a (2) bekezdés esetében fogalmilag kizárt] A jogbiztonságot és a hozott döntés stabilitását szolgálja a (3) bekezdésnek az az új rendelkezése, amely szerint a határozat módosítására vagy visz­szavonására az államigazgatási szerv csak egy al­kalommal, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult. A 61. § alkalmazására nem csupán az első fokú, hanem bármely fokon hozott határozat tekinteté­ben lehetőség van. 2. A hatályos Áe-hoz képest nem csupán szöve­gezési, hanem tartalmi változást tükröz az (5) be­kezdés. Az Áe ugyanis csak az állampolgár által jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot részesítet­te védelemben a határozatnak saját hatáskörben történő módosításával vagy visszavonásával szem­ben. A védelmet azonban a joggyakorlat — helye­sen — minden ügyfélre kiterjedően értelmezte. E kiterjesztés teljes mértékben indokolt, hiszen a nem magánszemély ügyfelek — pl. a vállalatok, szövetkezetek — esetenként sokmillió forintos be­ruházásokat valósítanak meg az államigazgatási szervek engedélye alapján, és ugyanúgy kellő alappal tartanak igényt jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaik védelmére, mint amilyen védel­met az Áe az állampolgárok számára biztosított. A jogegyenlőség elvének szerez tehát érvényt a Javaslat, amikor általánosságban kizárja a hatá­rozat módosítását vagy visszavonását, ha az jóhi­szeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene, Az utóbbi rendelkezés alkalmazásánál az az irányadó, hogy bármilyen rövid ideig tartó joggya­korlás kizárja a határozat módosítását vagy visz­szavonását. A jogvédelem akkor is beáll, ha az ügyfél vagy más érintett személy (szerv) tényle­gesen ugyan még nem kezdte meg a határozatban biztosított joga gyakorlását, de annak érdekében intézkedéseket tett (pl. az építési engedély birtoká­ban építési anyagot vagy az iparengedély alapján szerszámokat vásárolt). Fellebbezés A 62. §-hoz 1. A Javaslat az Áe jelenlegi rendelkezésétől el­térően határozza meg a fellebbezésre jogosultak körét, amikor kimondja: az ügy érdemében hozott határozat ellen az ügyfél és az fellebbezhet, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A határozat ugyanis nem csupán az ügyfélre, hanem az eljá­rásban részt vevő más személyre nézve is tartal­mazhat rendelkezést (pl. az államigazgatási szerv dönt a szakértő díjának mértékéről, a tanú útikölt­ségéről). Ilyenkor az említett személyek is felleb­bezhetnek a határozat rájuk vonatkozó rendelkezé­se ellen. Az ügyfél fogalmára pedig a 3. § (4) be­kezdése irányadó. Ezzel kapcsolatban indokolt em­lékeztetni arra, hogy az ügyfél jogai megilletik azt a szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. Ezért az ilyen szervnek fellebbezési joga is van. 2. A fellebbezés előterjesztése nincs meghatáro­zott okhoz kötve, fellebbezni tehát mind jogsza­bálysértés, mind jogos érdeksérelem miatt lehet, s ha erre az anyagi jogszabály módot nyújt, az ügy­fél a fellebbezésében kifejezetten méltányossági jogkörre alapított döntést is kérhet. Az ügyfél nem köteles fellebbezését megindokolni, elegendő, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom