Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 19. szám

19. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 629 sérlésére került ugyan sor, de ennek elkövetését megelőzte a bűnözésre irányuló megállapodás, úgy ez utóbbi körülményből eredő magasabb fokú társadalomra veszélyesség is értékelhető legyen. Minthogy tehát a Btk. 137. §-a 6. pontjának mindkét fordulata több bűncselekmény elkövetésére vonatkozik, ezért állapítható meg akkor is a bűnszövetség, ha az elkövetők a tervezett bűncselekmények közül csupán egynek a megvalósításáig, illetve annak a kísérletéig jutottak el. Az olyan bűncselekménynél, ahol a törvény az előkészületi magatartást is büntetni rendeli, és ennek a konkrétan megvalósuló formája önmagában — a bűncselekmény elkövetését célzó — közös elkövetésre vonatkozó megállapodás, ott nem bűnszövetségben való elkövetést, hanem előkészületet kell megállapítani. Ez következik abból is, hogy az előkészületnek sohasem minősítő körülménye a bűnszövetség. b) Az előzetes megállapodás — mint a szervezett elkövetés egyik eleme — olyan, a jövőben megvalósítandó bűncselekmények elkövetésére irányuló elhatározást jelent, amely a jogvédte érdekek ellen támadó erők viszonylag magasabb fokú szervezettségét, pl. az elkövetők következetességét, a végrehajtás egyes jelentősebb körülményeiben, módozataiban megnyilvánuló tervszerűséget is felölelheti. Nem zárja ki viszont a bűnszövetség megállapíthatóságát az, ha a megvalósított vagy megkísérelt bűncselekmény vagy bűncselekmények végrehajtásának a módja eltér az előzetes megállapodástól. c) Annak megállapítását, hogy a megállapodás előzetes volt, nem befolyásolja, högy az a cselekmény elkövetését megelőzően sokkal korábban vagy a véghezvitel megkezdése előtt viszonylag rövidebb idővel történt. Lényeges azonban, hogy ez a megállapodás már eleve a bűnözésre, vagyis több bűncselekmény elkövetésére irányuljon. 4. A megállapodás formáját illetően a törvény nem tartalmaz, de nem is tartalmazhat taxatív felsorolást. A konkrét eseteket tekintve a leggyakoribb a szóbeli (vagyis a kifejezett) megállapodás. De megállapodás a hallgatólagos, a félreérthetetlenül a bűnözésre irányuló akarategység is. Ilyen megállapodásra általában az olyan cselekményeknél lehet következtetni, ahol az elkövetők ismétlődően, az azonos vagy a hasonló alkalmat kerosték, vagy használták fel a bűncselekmények megvalósításához. Amikor tehát az elkövetők ráutaló magatartásából egyértelműen ismerhető fel a bűnözésre irányuló következetesség, tervszerűség és- akarategyezőség, akkor valósul meg a hallgatólagos megállapodás. 5. A bűnszövetségben való elkövetés megállapítása esetén is alkalmazni kell a Btk.-nak a tettességre és a részességre vonatkozó rendelkezéseit.. A bűnszövetség keretében tanúsított elkövetői magatartás tehát minősíthető tettesi, társtettesi, felbujtói vagy bűnsegédi tevékenységnek. a) A bűnszövetségben elkövetett bűncselekmény tettese csak az lehet, aki a bűnszövetség létezését is ismerve, egészben vagy részben megvalósítja a konkrét bűncselekménynek a törvényben meghatározott tényállását. Az a körülmény, hogy a tettesek egymás tevékenységéről tudva közösen követnek el bűncselekményeket [vagyis a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerint megvalósított társtettesség], |nem azonos a bűncselekmények szervezett elkövetésével. A társtettesség megállapításához elegendő egyetlen cselekményre vonatkozó, esetleg nem is előzetes megállapodás, a bűnszövetségnél viszont a megállapodás mindig előzetes, mindig több azonos vagy különböző bűncselekmény elkövetésére irányul, és az elkövető tudata mindig átfogja, hogy magatartása szervezett bűnözésben való részvétel. A törvény a társtettesi minőségben megvalósított bűncselekmények társadalmi veszélyességét általában nem értékeli nagyobb — a minősítésre is kiható — súllyal. A bűnszövetségben történt elkövetést azonban — mint amely a bűnözés szervezettsége folytán a társadalomra kiemelkedő módon veszélyes — a törvény súlyosabb büntetéssel fenyegetett minősítő körülményként értékeli. A bűnszövetség nagyobb fokú társadalomra veszélyességét kifejező törvényi értékelés magában foglalja a bűnszövetség tagjainak magasabb fokú személyi veszélyességét is. Mindebből következik egyrészt az, hogy a bűnszövetség szerinti minősítés keretében az elkövetők társtettesi kapcsolata is megállapítható, másrészt az, hogy ahol a bűnszövetséget a törvény nem értékeli minősítő körülményként, ott a bűnözés szervezettségében megnyilvánuló fokozott társadalomra veszélyességet súlyosítóként kell figyelembe venni. b) A pszichikai bűnsegéd — a felbujtóhoz hasonlóan — a bűncselekmény véghezvitelében közvetlenül nem vesz részt; a tettes vagy a fizikai bűnsegéd akaratelhatározására gyakorol pszichikai befolyást, illetve erősíti, szilárdítja azoknak az elkövetésre irányuló szándékát. A pszichikai bűnsegéd ösztönző, szándékerősítő magatartása is csak akkor valósítja meg valamely bűncselekménynek a bűnszövetség szerint minősülő alakját, ha az a szervezettség, az előzetes megállapodás alapján kapcsolódik a bűncselekmény vagy bűncselekmények elkövetéséhez. Abból a célból, hogy az egyes elkövetők magatartásának súlya megfelelően értékelhető legyen, szükséges annak az ítéleti megállapítása is, hogy a bűnszövetség tagjai az általuk megvalósított bűncselekményeket tettesi, társtettesi, felbujtói vagy bűnsegédi minőségben követték-e el. 6. A bűnszövetségnek a Btk. 137. §-ának 6. pontjában meghatározott fogalma nem korlátozódik sem valamely adott bűncselekmény körére, sem az azonos jogtárgy szerint csoportosított egyes bűncselekményi kategóriákra, hanem „bűncselekmények"-ről szól. Ha tehát a bűncselekmények szervezett elkövetése, illetve az arra vonatkozó megállapodás több bűncselekményi kategóriához tartozó cselekményt (pl. lopást és sikkasztást, árdrágítást és kábítószerrel visszaélést, üzérkedést és bélyeghamisítást) ölel fel, az szin-