Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 19. szám

19. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 623 rozott felemelt büntetési tétel alsó határától a Btk. Különös Részében írt törvényi büntetési tétel alsó határáig enyhítheti a büntetést. Ugyanakkor a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés kiszabására csak a kísérlet és- a bűnsegély esetében, valamint akkor kerülhet sor, ha a törvény a korlátlan enyhítésre nyújt lehetőséget. 2. A Btk. Általános Része a büntetés kiszabását érintő rendelkezéseken túlmenően a többszörös visszaesőkre vonatkozó egyéb — a különös visszaesőkre megállapítottnál súlyosabb — joghátrányokat is előír. Ezek a joghátrányok a szigorúbb büntetésvégrehajtási fokozat megállapításában [Btk. 42. § \3) bek.]; a feltételes szabadságra bocsátásból való kizártságban [Btk. 47. § (3) bek. a) pont]; a törvényi mentesítés kizárásában, valamint a bírósági mentesítés szigorúbb feltételeinek megállapításában [Btk. 102. § (3) bek., és 103. § (3) bek. a) és b) pont]; végül a szigorított őrizet lehetőségében [Btk. 78, § (1) bek.] jutnak kifejezésre. Természetesen a többszörös visszaesőkre vonatkoznak azok az egyéb joghátrányok is, amelyeket a Btk. a visszaesőkre nézve általánosan előír. Ezek a próbára bocsátás [Btk. 72. § (2) bek.] és a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kizárásában [Btk. 90 .§ b) pont]; végül a fiatalkorúakkal szemben előírt szigorúbb büntetésvégrehajtási fokozat megállapításában [Btk. 111. § (2) bek., b) pont] jelentkeznek. 3. Az elkövetőknek a többszörös visszaesők keretén belül viszonylag szűk körben jelentkező csoportjánál a tartós társadalomellenes beállítottság' folytán a bűnözés életvitellé, életmóddá vált, s velük szemben a törvény a szigorított őrizet intézkedésének alkalmazására nyújt alapot (78. §). A szigorított őrizet elrendelésének egyik feltétele, hogy a többszörös visszaesővel szemben erre az intézkedésre az újabb bűncselekmények elkövetésének megelőzése érdekében szükség van. Erre a következtetésre a bíróság általában csak akkor juthat, ha a korábbi szabadságvesztések végrehajtása hatástalannak bizonyult. A szigorított őrizet elrendelésének szükségessége általában akkor merülhet fel, ha az elkövető a korábban legalább három esetben — egyenként egy évet meghaladó tartamban kiszabott — szabadságvesztést ténylegesen kitöltötte. A többszörös visszaesőknél a büntetés kiszabása során kizárt annak figyelembevétele, hogy az elkövető szigorított őrizetének elrendelésére is sor kerül. A szigorított őrizet ugyanis a többszörös visszaesők egy viszonylag szűk körével szemben kiszabott büntetés mellett alkalmazható intézkedés, amelynek alkalmazását a törvény külön feltételek fennállásához köti. A büntetéskiszabás elvei (Btk. 83. §) nem teszik lehetővé, hogy a büntetés kiszabása körében a bíróság figyelembe ve- j gye a büntetés mellett alkalmazott intézkedést. A visszaesőként, különös visszaesőként vagy többszörös visszaesőként értékelésnek jelentősége van a büntetési tétel meghatározása, valamint az egyéb joghátrány alkalmazása szempontjából, és kihatása van az esetleges jövőbeni bűncselekmény elbírálásánál is. Ezért az elkövetőnek ezt a minőségét a bírósági határozat rendelkező részében fel kell tüntetni. A visszaesői, különös visszaesői, illetőleg többszörös visszaesői minőség az elkövető személyiségének a jellemzője, tehát az elkövető esik a visz•szaesőkénti (különös visszaesőkénti, többszörös visszaesőkénti) értékelés alá. Ezért a bíróság határozatában a bűnösség kimondása és a cselekmény minősítésének a Legfelsőbb Bíróság által közzétett megjelölését követően a büntetést kiszabó rendezésben kell erre utalni (pl. ... vádlott bűnös ... bűntettében, s ezért őt — mint viszszaésőt (többszörös visszaesőt) — ... szabadságvesztésre . . . ítéli). A bűnhalmazatban álló cselekmények esetében szükséges annak kifejezésre juttatása is, hogy mely bűncselekmény tekintetében áll fenn az elkövető különös visszaesői minősége. Amikor a törvény a bűncselekmény minősített eseteként határozza meg a cselekmény különös visszaesőkénti értékelését [Btk. 166. § (2) bek. h) pont], ezt a körülményt a bűncselekmény megjelölésénél kell kifejezésre juttatni. * A Legfelsőbb Bíróság 6. számú irányelve hatályát veszti. * A Legfelsőbb Bíróságnak az emberi élet védelmét fokozottabban biztosító ítélkezési gyakorlat érdekében hozott 4. sz. Irányelve az 1978. évi IV. törvény (Büntető Törvénykönyv) rendelkezéseire tekintettel az alábbiak szerint változik. 1. Az I. rész első mondatában a gondolatjelbe tett szövegrész törlendő. 2. Az I. rész 2. pontjának első mondatában á zárójelben levő jogszabályi hivatkozás helyesen: „Btk. 166. § (2) bek.". 3. A II. rész 1. pontja harmadik bekezdésének első mondatában ... „a Btk. általános indokolása is utal arra, hogy ..." kitétel kimarad. 4. A III. rész 1. pontja második bekezdésének utolsó mondatában a zárójelben levő jogszabályi hivatkozás Btk. 87. § (2) bekezdésre; a negyedik bekezdésben a Btk. 68. §-ának (3) bekezdésére hivatkozás Btk. 87. §-ának (3) bekezdésére; a Btk. 68. §-ára hivatkozás Btk. 87. §-ára; a Btk. 10. §-ának (3) bekezdésére hivatkozás pedig a Btk. 17. §-ának (3) bekezdésére változik. 5. Az V. részben a 3.. porit b) alpontjában a „kényszerelvonó-kezeles" helyett „az alkoholisták kényszergyógyítása" kifejezés értendő. 6. Ahol az irányelv az emberölésnek „különösen kegyetlen módon", illetőleg „előre kitervelt módon" való elkövetését említi, ehelyett „különös kegyetlenséggel", illetőleg „előre kitervelten" elkövetést; ahol pedig „bűntett''-ről tesz említést ehelyett „bűncselekmény"-t kell érteni.