Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 17. szám

572 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám olyan körülményt tár fel, amely gazdasági bír­ság kiszabására alapul szolgálhat, erről felügye­leti szervét gazdasági bírság indítványozása céljá­ból köteles értesíteni; egyidejűleg köteles tájékoz­tatni a legfőbb ügyészt és a Központi Népi El­lenőrzési Bizottságot is." . 4- § Ez a rendelet 1979. július hó 1. napján lép ha­tályba; rendelkezéseit a folyamatban levő ügyek­ben is alkalmazni kell. Lázár György s. k., a Minisztertanács elnöke Miniszteri rendeletek Az egészségügyi miniszter 3/1979. (V. 29.) Eü M számú rendelete az egyéni védőfelszerelésekről A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 34/1967. (X. 8.) Korm. számú rendelet 75. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás és a szövet­kezetekről szóló 1971. évi III. törvény 108. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a munkaügyi miniszterrel, a Szakszevezetek Országos Tanácsá­val, a szövetkezetek országos érdekképviseleti szer­veivel, valamint a Kisiparosok Ors^^os Szerveze­tével egyetértésben a követkéz"'- ' -"ideiem: 1. § A rendelet hatálya kiterjed a Munka Törvény­könyve hatálya alá tartozó munkáltatókra, a szö­vetkezetekre \'a továbbiakban egvütt: vállalat) és a velük munkaviszonyban, illetőleg tagsági vi­szonyban álló dolgozókra (a továbbiakban: dol­gozó). 2. § (1) A vállalat védőöltözettel és egyéni védő­eszközökkel (a továbbiakban: egyéni védőfelszere­lés) köteles ellátni a dolgozót, ha munkakörében, illetőleg a munkahelyén egészségét vagy testi ép­ségét károsító hatás áll fenn. illetőleg léphet fel vagy az egyéni védőfelszerelés biztosítását köz­egészségügyi érdek indokolja. Ha valamely mun­kafolyamatnál a dolgozót többféle ártalom érheti, minden egyes ártalomra, illetőleg az ártalmaktól egvüttesen védő, kombinált egyéni védőfelszerelést kell biztosítani. A vállalat az egyéni védőfelszere­lés helyett pénzbeni megváltást nem adhat. (2) Az (1) bekezdésben említett károsító hatáso­kat és közegészségügyi érdekeket, valamint az ezek fennállása esetén biztosítandó egyéni védő­felszerelés-fajtákat e rendelet melléklete tartal­mazza. Az előirt védőfelszerelés-fajtán belül biz­tosítandó egyéni védőfelszerelést a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa által az egészségügyi mi­niszterrel egyetértésben kiadott és évente felül­vizsgált jegyzék határozza meg. (3) Ha a dolgozók egészségének és testi épsé­gének megóvása vagy a közegészségügyi érdekek indokolttá teszik, a vállalat az e rendelet mellék­letében meghatározott eseteken kívül is köteles megfelelő egyéni védőfelszerelést biztosítani. 3. § (1) A vállalat vezetője a vállalat szakszervezeti szervével (szövetkezeteknél a vezetőség a szak­szervezeti szervvel, illetőleg a szövetkezeti vagy a szociális bizottsággal) egyetértésben e rendelet melléklete és a 2. § (2) bekezdésében megjelölt jegyzék alapján — a 2. § (3) bekezdésében emlí­tett esetben azokon túlmenően is — a munkavég­zés körülményeire és a műszaki biztonságra figye­lemmel a vállalati (intézeti, szövetkezeti) munka­védelmi szabályzatban (a továbbiakban: VMSZ) határozza meg: a) azokat a munkaköröket és munkahelyeket, ahol egyéni védőfelszerelés biztosítása szükséges, b) az a) pontban emiitett munkakörökben és munkahelyeken biztosítandó egyéni védőfelszere­lést. (2) Az (1) bekezdésben említett szabályozás ki­dolgozásába be kell vonni az üzemi egészségügyi szolgálat orvosát (a gyógyító-megelőző ellátás in­tézményeinél a függetlenített vagy megbízott hi­giénikus orvost), aki szükség esetén szakvéle­ményt kér a területileg illetékes közegészségügyi­járványügyi szolgálat, illetőleg közegészségügyi­járványügyi kirendeltség keretében működő álla­mi közegészségügyi-járványügyi felügyelőségtől. Amennyiben a vállalatnál üzemi orvos nincs, a te­rületileg illetékes állami közegészségügyi-járvány­ügyi felügyelőség szakvéleményét kell megkérni. E rendelkezéseket kell alkalmazni a jelen rendelet szerint a VMSZ-ben rögzítendő egyéb szabályok megállapításánál is. 4. § (1) A vállalat az adott munkakörben, illetőleg munkahelyen foglalkoztatott saját dolgozójával azonos egyéni védőfelszerelést köteles biztosítani — a területén munkát végző, más munkáltató alkalmazásában álló. dolgozóknak (kivéve, ha a vállalatok közötti szerződés értelmében az egyéni védőfelszerelést ez utóbbi munkáltató biztosítja), — az alkalmi és társadalmi munkát végzőknek, — a kötelező szakmai továbbképzésben részt vevő dolgozóknak, — a felsőoktatási intézmények, a középiskolák és szaktanfolyamok hallgatóinak, illetőleg tanulói­nak, a szakmunkástanulóknak és a vállalati mun­kában részt vevő iskolai tanulóknak. (2) Az egészségügyi szakközépiskola és szakis­kola tanulói számára a védőruhát az oktatás (szak­mai gyakorlat) teljes időtartamára az iskola bizto­sítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom