Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 17. szám

568 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám szerződéstípusoknál a teljesítés helye a jellemzőbb | (pl. vállalkozási szerződésnél a megállapodás szerinti tevékenység kifejtésének, illetve az eredmény létrehozásának helye), s ezért e hely szerinti állam jogát kell alkalmazni. A javaslat e szabályok megállapításánál abból indul ki, hogy tipikus esetben az így meghatározott hely áll a legszorosabb kapcsolatban az adott szerződéssel, s ezért az itt hatályos jog alapján lehet az ügyletet legjobban megítélni (25—28. '§). Ezt az elvet általánosítva juttatja kifejezésre a javaslatnak a szerződésekre iránvadó iog meghatározásához adott záró rendelkezése (29. §), amelyet akkor kell alkalmazni, ha a szerződés joga sem a felek jogválasztása. sem a most ismertetett szabályok alapján nem állapítható egvértelműen meg. A záróklauzula szerint ilven esetben a szerződést az azt elsősorban jellemző szolgáltatás kötelezettje szokásos tartózkodási helyének, illetve székhelyének (telephelvének) joga szerint kell el- j bírálni; ha pedig az alkalmazandó iosot ígv sem I lehet meghatározni, azt a jogot kell iránvadónak tekinteni, amelyhez a szerződés — lényeges elemei szerint — leginkább kapcsolódik. c) A szerződésre iránvadó jog meghatározásánál a javaslat a nemzetközi magánjog leguiabb tudománvos eredményeinek leszűrt tapasztalatait és a külföldi kodifikációk legkorszerűbb megoldásainak tanulságait hasznosítja. A szerződés joga az ügvlet valamennyi kötelmi jogi hatására vonatkozik [30. § (1) bek.l. Kiterjed a szerződésre irányadó jog az elévülésre is [30. § (4) bek.]. A Ptk-hoz (199. §) hasonlóan a javaslat a szerződésekre vonatkozó szabályokat — eltérő rendelkezés hiányában — alkalmazni rendeli az egyoldalú nyilatkozatokra is (31. §). A legfontosabb kivételt — akárcsak a polgári jogban — a végintézkedési nyilatkozatok képezik, amel vekre külön szabályok [36. § (2) bek.l érvénvesülnek. . A javaslat — a nemzetközi gyakorlatot követve — kedvezményes szabályokat állapít meg végül a szerződés alaki érvényességének megállapításához [30. § (3) bek.]. 3. A szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre a javaslat a károkozó magatartás (tevékenység vagy mulasztás) helyén és idején irányadó jog alkalmazását mondja ki. A nemzetközi magánjog elméleti és gyakorlati tapasztalatai alapján megalkotott szabály szerint azonban alkalmazható a kár bekövetkezésének helve szerinti jog is, ha ez a károsultra kedvezőbb [32. § (1) és (2) bek.]. Ez a megoldás figyelemmel van arra a tényre, hogy ma a szerződésen kívül okozott károk esetében gyakran elválik a károkozó magatartás és a kár bekövetkezésének helye; különösen sokszor így van ez gép járműbaleseteknél, amelyek pedig a nemzetközi magánjogi jogviták között tekintélyes helyet foglalnak el. A károsultra kedvezőbb jog kiválasztásánál komoly súllyal esnek a latba a biztosítás szempontjai. A károsult helyzetét könnyíti az a rendelkezés is, amely szerint a károkozó vétőképességét akár személyes joga, akár a jogsértés joga szerint meg lehet állapítani [32. § (4) bek.]. A mai káresetek — nem utolsósorban a gépjármű balesetek — esetlegességeit kívánja ellensúlyozni a javaslatnak az a szabálya [32. § (3) bek.] is amely a károkozó és a károsult közös lakóhelye szerinti jog alkalmazását írja elő. ha a károkozó és a károsult ugyanabban az államban lakik. Ilyen szabály több külföldi jogban ismert. Minden esetben — tehát az előbb említett kivételes szabályok érvényesülése mellett is — a károkozó magatartás helyének joga szerint kell viszont megítélni azt, hogy a károkozó magatartás közlekedési vagy más biztonsági szabály megsértésével valósult-e meg [33. § (1) bek.]. A „lobogó jogának" alkalmazása a lajstromozott vízi vagy légi járművön elkövetett károkozó magatartás jogkövetkezményeire, megfelel a nemzetközi szabályoknak. A javaslat a jogellenességet a felelősségre vonás elengedhetetlen feltételének tartja, s a jogellenesség megítélésénél a magyar jog felfogását érvényesítendőnek, tehát mintegy „közrendi" természetűnek tekinti [34. § (1) bek.]. A nem vagyoni kárnak a Ptk-ban (354. §) történt elismerése után a javaslat 34. § (2) bekezdésben foglalt szabály várhatóan csak egészen ritkán jut jelentőséghez, és ugyancsak egyfajta különleges „közrendi" záradék szerepét játssza. 4. A jogalap nélküli gazdagodásra és jogkövetkezményeire a gazdagodás bekövetkezési helye szerinti jogot kell alkalmazni. A javaslatnak ez a szabálya általános a külföldi törvényhozásban (35. §). VI. Fejezet öröklési jog * (36. §) 1. Hatályos jogunkkal egyezően a hagyaték egységének elvét fogadja el a javaslat. A hagyaték egységének elve ma a külföldi jogokban is elfogadottabbnak tekinthető, amellett egyezik polgári jogunknak (Ptk 598. §) az öröklésre vonatkozó felfogásával is. A javaslat mind az ingó, mind az ingatlan hagyatékkal kapcsolatos öröklési jogviszonyokra az örökhagyó személyes jogát (11. §) rendeli alkalmazni [36. '§ (1) bek.]. A személyes jog megállapításánál az örökhagyó halálának időpontját kell figyelembe venni. 2. A végintézkedésre elsősorban ugyancsak az örökhagyó személyes joga vonatkozik. Az alaki érvényesség megállapíthatóságát ugyanakkor a javaslat — a nemzetközi gyakorlatot követve — kisegítő vagylagos kapcsoló elvek megfogalmazásával kívánja előmozdítani [36. § (2) bek.].