Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 10. szám

10. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 401 Csak a végzés elleni fellebbezés alapos. Az ítélet kézbesítése valóban nem a jogi képviseletet ellátó jogtanácsos részére történt, hanem a Terv- és Közgazdasági Osztálynak, a meghatalmazott helyett a meghatalmazónak. \ A Pp. 97. §-a értelmében ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíttetni. Minthogy ezek szerint a kézbesítés az alperes részére nem szabályszerűen történt, a kézbesítéshez fűződő joghatások sem álltak be, a fellebbezési határidő folyása nem kezdődött meg. Az alperes meghatalmazottja viszont a fellebbezést — az ítélet birtokába kerülése után — az előírt határidőn belül benyújtotta. A fellebbezést tehát érdemben kellett elbírálni, de azt a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta. Az alperes fellebbezésében nem hivatkozott arra, hogy a felperes által továbbított számlák szerinti követelés nem volt esedékes vagy alaptalan volt, csupán arra hivatkozott, hogy a késedelemben vétlen, mert az átutalást a számláját vezető bank kellő időben nem teljesítette. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezett terhére esik fiz a késedelem [Ptk. 301. § (1) bek.], amely abból származik, hogy a kötelezettel bankszámla szerződés alapján jogviszonyban álló pénzintézet az átutalási megbízást késedelmesen teljesíti. A felperes olyan perekből folyóan volt kénytelen kamatot és eljárási illetéket (perköltséget) fizetni, amelyre a felperes érdekkörébe tartozó körülmény adott okot. Ezért az alperes a felperesnek e címen felmerült költségeit a Ptk. 479. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni. A kifejtett okok miatt a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta [Legf.Bír. Gf. VII. 30 849/ 1978. sz.]" (SZÖVOSZ Lakásszövetkezeti Főosztály) SZÖVOSZ Tájékoztató a lakásszövetkezeti lakóházakkal és lakásokkal kapcsolatos szavatossági és az ezzel összefüggő kártérítési igények érvényesítéséről Több lakásszövetkezetnél, de az alább ismertetett Legfelsőbb Bírósági állásfoglalásból kitűnően egyes bíróságoknál is bizonytalanság mutatkozott a lakásszövetkezetekről szóló 1977. évi 12. sz. tvr. megjelenése után, hogy ha a lakásszövetkezet csak a lakásokra vonatkozólag indított pert a vállalkozó (kivitelező) ellen, vagy a vállalkozói díj vita csak a lakásokban végzett munkával kapcsolatos, a tvr. 45. §-a alapján kell-e alkalmazni a Pp. XXV. fejezetének rendelkezéseit. A Legfelsőbb Bíróság határozata ezekre az esetekre is előírja a Pp. XXV. fejezete rendelkezéseinek alkalmazását. „Gazdálkodó szervezet által lakásépítő és fenntartó szövetkezet ellen indított perben a bírósági hatáskör megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a vállalkozói díjvita lakásban, közös helyiségben vagy mindkét helyen végzett munkával kapcsolatos-e [Pp. 29. § (1) bek., 365. § (1) bek. b) pont, 366. § (1) bek., 1977. évi 12. sz. tvr. 45. §]. A felperes az I. és a II. r. alperes ellen 263 865 Ft vállalkozási díj megfizetése iránt terjesztett elő keresetet, majd az I. r. alperes elleni keresettől elállt. Ezért az első fokú bíróság a pert az I. r. alperessel szemben a Pp. 157. §-ának e) pontja alapján megszüntette, a II. r. alperes elleni keresetet pedig az illetékes városi "bírósághoz tette át. A végzés indokolása szerint az első fokú bíróság megállapította, hogy a kereset kizárólag személyi tulajdonban álló épületrészekkel kapcsolatos, ezért nem alkalmazhatók a gazdasági perekre vonatkozó szabályok. Az első fokú bíróság utalt a Pp. 29. §-ának (1) bekezdésére, a 365. § (1) bekezdésének b) pontjára és a Bírósági Határozatok 1977. évi 1. számában 38. sorszám alatt közzétett jogesetre. A végzésnek az áttételt elrendelő rendelkezése ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés alapos. Az iratokból eddig megállapítható tényállás szerint a felperes az alperessel építési szerződést kötött egy 21 lakásból álló láncházsor kivitelezésére 7 185 408 Ft összeggel. A felperes a munka ellenértékét számlázta és a keresete arra irányult, hogy a megrendelő fizesse meg az általa még ki nem fizetett 263 865 Ft vállalkozói díjat. A megrendelő lakásépítő és fenntartó szövetkezet a Ptk. 685. §-ának c) pontja szerint gazdálkodó szervezet. Ugyanilyen szervezetnek minősül a felperes is. A két gazdálkodó szervezet között vállalkozási szerződés jött létre. Az ebből származó perekben a Pp. 365. §-a (1) bekezdésének b)' pontja szerint a gazdasági perek külön szabályaira vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, a Pp. 366. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a megyei bíróságnak van hatásköre. A fentiek szempontjából közömbös' az, hogy a díjvita a lakásokban vagy a közös helyiségekben, illetőleg mindkét részben végzett munkákkal kapcsolatban keletkezett. Az első fokú bíróság által hivatkozott, a Bírósági Határozatok 1977. évi 1. számában 38. sorszám alatt közzétett jogeset nem ilyen tényállással, hanem a lakásfenntartó szövetkezetek tagjainak adás-vételi szerződés útján vásárolt lakásában keletkezett hibákkal kapcsolatos szavatosság iránt érvényesített követelésekkel foglalkozik. Ennek közzétételét követően azonban 1977. július 1. napján hatályba lépett az 1977. évi 12. sz. tvr., mely-