Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 8. szám

368 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 8. szám dés az Mt. 22. § (3) bekezdése folytán érvénytelen, és ha a munkaszerződés érvénytelenségét az Mt. V. 20. § (1) bekezdése értelmében a felek vagy a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem lehet orvosolni, a munkaviszonyt azonnali hatálylyal meg kell szüntetni. A vállalat a hibájából előálló érvénytelenség esetén az Mt. V. 20. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetésekor köteles a dolgozónak átlagkeresetét kifizetni annyi időtartamra, amennyire az általa foganatosított felmondás esetén a dolgozót a munkavégzés alól fel kellene mentenie. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. 1.10.361/1978/3. számú törvényességi határozata alapján.) 2. Ha a bérlő a lakást családi, illetőleg egészségügyi körülményei miatt véglegesen elhagyta, a bíróság a lakásbérleti jogviszonyt megszüntetheti. Ha a bérlő a lakást két hónapot meghaladó időre elhagyta, tanácsi bérlakás esetében a lakásügyi hatóság, illetőleg fegyveres erők, testületek szolgálati lakása esetében a lakással rendelkező szerv a lakást igénybeveheti, más lakás esetében pedig a lakásbérleti jogviszonyt a bíróság — a lakással rendelkező szerv, illetőleg a bérbeadó kérelmére — megszüntetheti. A lakást nem lehet elhagyottnak tekinteni, többek között akkor sem, ha a bérlő abból azért van távol, mert családi, illetőleg egészségügyi körülményei ezt indokolttá teszik. [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 94. §.] Gyakran előfordul, hogy a bérlőt gyermekei vagy más rokonai a lakásukba fogadják, mert a bérlő gondozásra, ápolásra szorul, és nem tud magáról gondoskodni. Felmerül a kérdés, hogy ilyen esetekben a bérlő lakását elhagyottnak kell-e tekinteni, a bérbeadó kérelmére a bíróság megszüntetheti-e a lakásbérleti jogviszonyt? A kérdés elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy a lakást csak a bérlőnek a jogszabályban felsorolt, átmeneti távolléte esetén nem lehet elhagyottnak tekinteni. Ha azonban a bérlő pl. családi vagy egészségügyi körülményei miatt ugyan, de a* viszszatérés szándéka nélkül távozott el a lakásból és elhelyezése máshol megoldódott, helye lehet a lakásbérleti jogviszonya megszüntetésének. Ilyen esetekben mindig tisztázni kell, hogy a bérlő miért hagyta el a lakást; megvan-e a visszatérés szándéka és van-e reális lehetőség a visszatérésre; milyen az új elhelyezés módja és jellege; várható-e abban valamilyen változás figyelemmel a bérlő korára és egészség: állapotára. A 84 éves, mozgásában erősen korlátozott alperes esetében, alíi már évek óta leánya lakásában tartózkodott, a bíróságnak — a törvényességi határozat szerint — azt is vizsgálnia kell, hogy a bérlő milyen módon kíván a bérleményében a létfenntartásáról gondoskodni, van-e egyáltalában olyan reális megoldás, amely lehetővé teszi alperes visszatérését a lakásába. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. V. 20890/1973. számú, — a legfőbb ügyész Pfl. 32141/1978. számú törvényességi óvásával egyező határozata alapján.) 3. Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy számára felajánlott lakás megfelelő-e, egészségügyi körülményeire is figyelemmel kell lenni. A lakásban jogcím nélkül lakó olyan jóhiszemű személy, aki nem bérlőként (használóként) költözött a lakásba, hanem akit (pl. családtagként, albérlőként) a bérlő (használó) fogadott be, legalább komfort nélküli másik lakásra vagy külön bejárattal rendelkező olyan albérleti lakószobára tarthat igényt, amely a legszükségesebb bútorzatának és felszerelési tárgyainak elhelyezésére is alkalmas. Nem megfelelő az elhelyezés, ha a lakást (albérleti lakószobát) a bérbeadó (albérletbeadó) csak határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig hajlandó bérbe (albérletbe) adni. Nem megfelelő az olyan albérleti lakószoba sem,