Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 6. szám

6. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 135 A pártfogó felügyelet 82. § (1) Pártfogó felügyelet elrendelésének akkor van helye, ha a feltételes szabadság (48. §), illetve a próbaidő (72. §, 89. §) eredményes eltel­téhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. Ideiglenes elbocsátás (79. §) esetén a pártfogó felügyeletet el kell rendelni. (2) A pártfogó felügyelet alatt álló személy, kö­teles a jogszabályban és bírósági határozatban elő­írt magatartási szabályokat megtartani, a pártfo­góval rendszeres kapcsolatot tartani és részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni. (3) A magatartási szabályok kötelezettségeket és tilalmakat írnak elő annak érdekében, hogy a pártfogolt képessége szerint dolgozzék és törvény­tisztelő életmódot folytasson. Ilyen különösen a munkával, a kereset felhasználásával, az időszakos jelentkezéssel, az esetleg szükséges gyógykezelés­sel kapcsolatos kötelezettség, illetőleg a lakó- és munkahely önkényes megváltoztatásának, megha­tározott helyek látogatásának, vagy egyes szemé­lyekkel való érintkezésnek a tilalma. V. FEJEZET A BÜNTETÉS KISZABÁSA A büntetés kiszabásának elvei 83. § A büntetést — céljának (37. §) szem előtt tartásával — a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűn­cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyes­ségéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. 84. § Halálbüntetést kivételesen és csak akkor lehet kiszabni, ha — a bűncselekmény és az elkö­vető kiemelkedő társadalomra veszélyességére, a bűnösség különösen magas fokára figyelemmel — a társadalom védelme csak e büntetés alkalmazá­sával biztosítható. A halmazati büntetés 85. § (1) Bűnhalmazat (12. §) esetén egy bün­tetést kell kiszabni. (2) A főbüntetést a bűnhalmazatban levő bűn­cselekmények büntetési tételei közül a legsúlyo­sabbnak az alapulvételével kell kiszabni. (3) Ha a törvény a bűnhalmazatban levő bűn­cselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, és a bünte­tés céljának eléréséhez a (2) bekezdés szerinti bün­tetési tétel felső határa nem elegendő, akkor ez a felével emelhető, de nem érheti el az egyes bűn­cselekményekre megállapított büntetési tételek fel­ső határának együttes tartamát. 86. § (1) Bűnhalmazat esetén a bűnhalmazat­ban levő bármelyik bűncselekmény miatt alkal­mazható mellékbüntetést ki lehet szabni. (2) A mellékbüntetés halmazati büntetés eseté­ben sem haladhatja meg a törvényben, meghatá­rozott legmagasabb mértéket, illetve tartamot. A büntetés enyhítése 87. § (1) A büntetési tételnél enyhébb főbün­tetés kivételesen szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a 83. § rendelkezéseire figyelemmel túl szigorú. (2) Az (1) bekezdés alapján, ha a büntetési tétel legkisebb mértéke a) legalább tíz évi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb öt évi szabadságvesztést, b) legalább öt évi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb két évi szabadságvesztést, c) legalább két évi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb egy évi szabadságvesztést, d) legalább egy évi szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú szabadságvesztést vagy javító­nevelő munkát, vagy ha — az elkövető különös méltánylást érdemlő személyi körülményeire fi­gyelemmel — ez is túl szigorú, pénzbüntetést, e) egy évnél rövidebb tartamú szabadságvesz­tés, ehelyett javító-nevelő munkát vagy pénzbün­tetést lehet kiszabni. (3) Kísérlet és bűnsegély esetében, ha a (2) be­kezdés a)—d) pontjai alapján kiszabható büntetés is túl szigorú, a büntetést a (2) bekezdés soron kö­vetkező pontja alapján kell kiszabni. (4) Ha a törvény korlátlan enyhítést enged, bár­mely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszab­ható. Főbüntetés helyett alkalmazott viellékbüntetés 88. § Mellékbüntetés főbüntetés helyett önálló büntetésként kivételesen akkor alkalmazható, ha a bűncselekmény büntetési tétele két évi szabad­ságvesztésnél nem súlyosabb, és a büntetés célja így is elérhető, önálló büntetésként csak egy mel­lékbüntetést lehet kiszabni. A büntetés végrehajtásának felfüggesztése 89. § (1) Az egy évet meg nem haladó szabad­ságvesztés vagy a pénzbüntetés végrehajtása pró­baidőre felfüggeszthető, ha —1 különösen az elkö­vető személyi körülményeire figyelemmel — ala­posan feltehető, hogy a büntetés célja annak vég­rehajtása nélkül is elérhető. (2) Különös méltánylást érdemlő esetben az egy évnél hosszabb, de a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása is felfüggeszthető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom