Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 6. szám

130 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 6. szám 43. § Börtönben kell végrehajtani a szabadság­vesztést — a 42. § esetét kivéve —, ha a) bűntett miatt szabták ki, b) vétség miatt szabták ki és az elítélt vissza­eső. 44. § Fogházban kell végrehajtani a Vétség miatt kiszabott szabadságvesztést, kivéve, ha az elítélt visszaeső. 45. § (1) A bíróság rendelkezik arról, hogy a szabadságvesztést melyik fokozatban hajtsák vég­re. / (2) A büntetés kiszabásánál irányadó körülmé­nyekre (83. §) — különösen az elkövető szemé­lyiségére és a bűncselekmény indítékára — te­kintettel a törvényben előírtnál eggyel szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási fokozat határozható meg. 46. § (1) A büntetés végrehajtása alatt tanúsí­tott kifogástalan magatartás esetén a bíróság úgy rendelkezhet, hogy a büntetés hátralevő részét e§gyél enyhébb fokozatban kell végrehajtani; ha pedig az elítélt a büntetésvégrehajtás rendjét is­mételten és súlyosan megzavarja, a bíróság elren­delheti, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb fokozatban hajtsák végre. (2) Az elítélt megváltozott magatartására fi­gyelemmel a bíróság az (1) bekezdés alapján ho­zott határozatát hatályon kívül helyezheti. Feltételes szabadságra bocsátás 47. § (1) A bíróság a határozott ideig tartó sza­badságvesztésre ítéltet feltételes szabadságra bo­csátja, ha — különösen a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására és arra a készségére tekintettel, hogy törvénvtisztelő élet­módot fog folvtatni — alaposan feltehető, hogv a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. (2) Feltételes szabadságra bocsátásnak csak ak­kor van helye, ha az elitélt — fegyházban végrehajtandó büntetésének leg­alább négyötöd részét, — börtönben végrehajtandó büntetésének leg­alább háromnegyed részét, — fogházban végrehajtandó büntetésének leg­alább kétharmad részét kitöltötte. (3) Nem bocsátható feltételes szabadságra a) a többszörös visszaeső, b) akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi vég­rehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a vég­rehajtás befejezése előtt követett el, c) aki a szabadságvesztésből legalább három hó­napot nem töltött ki, d) akit kiutasításra ítéltek. (4) Az életfogytig tartó szabadságvesztésből az elítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből legalább húsz évet kitöl­tött, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. Ha az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt újabb bűncselekményt követ el, az emiatt kiszabott szabadságvesztés nem hajtha­tó végre, a feltételes szabadságra bocsátás legko­rábbi időpontja azonban legfeljebb öt évvel el­halasztható. 48. § (1) A feltételes szabadság tartama azonos a, szabadságvesztés hátralevő részével, de leg­alább egy év; életfogytig tartó szabadságvesztés esetén pedig tíz év. (2) Ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést — a feltételes szabadság letelte után — a hátralevő rész utolsó napjával kell ki­töltöttnek tekinteni. (3) A feltételes szabadság tartamára, de legke­. vesebb egv évre az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető. ' (4) A bíróság a feltételes szabadságot megszün­teti, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt el­követett bűncselekmény miatt végrehajtandó sza­badságvesztésre ítélik. Ha az elítéltet egyéb bün­tetésre ítélik vagy ha a magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot meg­szüntetheti. (5) A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő a szabadság­vesztésbe nem számít be. A javító-nevelő munka 49. § (1) A javító-nevelő munkára ítélt köteles a kijelölt munkahelyen meghatározott munkát vé­gezni, személyi szabadsága egyébként nem korlá­tozható. (2) Az elítélt munkabéréből öt százaléktól har­minc százalékig terjedő részt az állam javára le kell vonni. (3) Az elítéltet — amennyiben ez a büntetés céljával nincs ellentétben — a munkájával kap­csolatos egyéb jogok megilletik. (4) A javító-nevelő munka legrövidebb tarta­ma hat hónap, leghosszabb tartama két év; hal­mazati és összbüntetés esetében három év. 50. § (1) A javító-nevelő munkát, illetőleg en­nek hátralevő részét szabadságvesztésre kell át­változtatni, ha az elítélt kivonja magát a bünte­tés végrehajtása alól, vagy a munkafegyelmet sú­lyosan megsérti. Ezt a szabadságvesztést fogház­ban kell végrehajtani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom