Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 6. szám

130 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 6. szám 43. § Börtönben kell végrehajtani a szabadságvesztést — a 42. § esetét kivéve —, ha a) bűntett miatt szabták ki, b) vétség miatt szabták ki és az elítélt visszaeső. 44. § Fogházban kell végrehajtani a Vétség miatt kiszabott szabadságvesztést, kivéve, ha az elítélt visszaeső. 45. § (1) A bíróság rendelkezik arról, hogy a szabadságvesztést melyik fokozatban hajtsák végre. / (2) A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre (83. §) — különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára — tekintettel a törvényben előírtnál eggyel szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási fokozat határozható meg. 46. § (1) A büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén a bíróság úgy rendelkezhet, hogy a büntetés hátralevő részét e§gyél enyhébb fokozatban kell végrehajtani; ha pedig az elítélt a büntetésvégrehajtás rendjét ismételten és súlyosan megzavarja, a bíróság elrendelheti, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb fokozatban hajtsák végre. (2) Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság az (1) bekezdés alapján hozott határozatát hatályon kívül helyezheti. Feltételes szabadságra bocsátás 47. § (1) A bíróság a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltet feltételes szabadságra bocsátja, ha — különösen a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására és arra a készségére tekintettel, hogy törvénvtisztelő életmódot fog folvtatni — alaposan feltehető, hogv a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. (2) Feltételes szabadságra bocsátásnak csak akkor van helye, ha az elitélt — fegyházban végrehajtandó büntetésének legalább négyötöd részét, — börtönben végrehajtandó büntetésének legalább háromnegyed részét, — fogházban végrehajtandó büntetésének legalább kétharmad részét kitöltötte. (3) Nem bocsátható feltételes szabadságra a) a többszörös visszaeső, b) akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követett el, c) aki a szabadságvesztésből legalább három hónapot nem töltött ki, d) akit kiutasításra ítéltek. (4) Az életfogytig tartó szabadságvesztésből az elítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből legalább húsz évet kitöltött, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. Ha az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt újabb bűncselekményt követ el, az emiatt kiszabott szabadságvesztés nem hajtható végre, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja azonban legfeljebb öt évvel elhalasztható. 48. § (1) A feltételes szabadság tartama azonos a, szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év; életfogytig tartó szabadságvesztés esetén pedig tíz év. (2) Ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést — a feltételes szabadság letelte után — a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. (3) A feltételes szabadság tartamára, de legke. vesebb egv évre az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető. ' (4) A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. Ha az elítéltet egyéb büntetésre ítélik vagy ha a magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti. (5) A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be. A javító-nevelő munka 49. § (1) A javító-nevelő munkára ítélt köteles a kijelölt munkahelyen meghatározott munkát végezni, személyi szabadsága egyébként nem korlátozható. (2) Az elítélt munkabéréből öt százaléktól harminc százalékig terjedő részt az állam javára le kell vonni. (3) Az elítéltet — amennyiben ez a büntetés céljával nincs ellentétben — a munkájával kapcsolatos egyéb jogok megilletik. (4) A javító-nevelő munka legrövidebb tartama hat hónap, leghosszabb tartama két év; halmazati és összbüntetés esetében három év. 50. § (1) A javító-nevelő munkát, illetőleg ennek hátralevő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni, ha az elítélt kivonja magát a büntetés végrehajtása alól, vagy a munkafegyelmet súlyosan megsérti. Ezt a szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani.