Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 34. szám

770 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 34. szám jazására vonatkozó szabályok (R. IX. számú mellékletének 21. alpontja) szerint történik. Ha a szülőotthoni orvosi ellátást készenlét formájában biztosítják — tehát az orvos nem a szülőotthonban, hanem a lakásán, vagy egyéb kijelölt helyen tartózkodik — kizárólag készenléti díj fizethető. c) Abban az esetben, ha a szülőotthont nem kórházzal, hanem valamely más egészségügyi intézménnyel (pl. rendelőintézettel) egyesítették, az ügyeleti díjakat ugyancsak a b) pont szerint kell megállapítani, miután a szülőotthon önállósága az egyesítés következtében megszűnt. 2. Egyéb (nem orvosi) egyetemi, főiskolai végzettségűek ügyeleti, készenléti díja. Az R. szóhasználata szempontjából egyetemi, főiskolai végzettségűek alatt csak a II, a Ill/a és a IV. mellékletben meghatározott munkaköri csoportba, számjelbe tartozókat lehet érteni. Ennek megfelelően a R-nek az ügyelet és készenlét díjazásának szabályairól szóló IX. számú mellékletének 23,'a, illetve 241 pontjaiban meghatározott ügyeleti, készenléti díj a II, egyetemi, illetve a Ill/a főiskolai végzettségű munkakörök valamelyikébe besorolt dolgozók részére fizethető. Ugyancsak ezt a díjat kell folyósítani, a 2401— 2426 kulcsszámokba besorolt, egyetemi, főiskolai végzettségű dolgozónak is, ha részére ügyeleti, vagy készenléti szolgálatot rendelnek el. (Természetesen az intézet vezetőjének döntése szükséges ahhoz, hogy az ilyen jellegű ügyelet, készenlét szervezése szükséges-e, illetve indokolt-e.) VII. fejezet. Hatálybalépés. 1. A jelen tájékoztatóban foglaltakat 1978. október hó 1. napjától kezdődően kell alkalmazni. 2. Az 1. pontban közölt időponttól az egyes bérügyi kérdésekről szóló 62.650/1977. (Eü. K. 21.) Eü M sz. tájékoztató, valamint a 63.940/1977. Eü M sz. körlevél szabályai hatályukat vesztik. 3. Amennyiben a dolgozó besorolását a jelen tájékoztató alapján meg kell változtatni, az átsorolást 1978. október 1. napjával kell végrehajtani. Az Országos Találmányi Hivatal állásfoglalása a -találmányi szerzőségről (társszerzőségről) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény 7. § (1) bekezdése értelmében feltalálónak az tekinthető, aki a találmányt megalkotta. Feltalálóként több személy akkor ismerhető el, ha a találmány létrehozatala során valamennyien alkotó jellegű tevékenységet fejtettek ki. A törvény világos rendelkezése ellenére a gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy a találmány szerzőségét (társszerzőségét) megalapozó tevékenység megítélése nem egységes. Ezzel kapcsolatban szükségesnek látszik aláhúzni, hogy feltalálói tevékenységnek csak a műszaki szellemi alkotás létrehozásában való alkotó részvétel minősül. Ennek megfelelően nem feltalálói tevékenység, ha valaki egy kutató-fejlesztő munka keretében technikai (pl. laboránsi, műszaki rajzolói) feladatot lát el vagy más rutinmunkát végez, a találmány realizálásához segítséget nyújt, illetve a hasznosításban közreműködik. Nem feltalálói tevékenység — egyebek között — a szabadalmi leírás, igénypontok és rajzok elkészítése, továbbá a technika állásának meghatározása és a szabadalmi tisztaságvizsgálat sem a szabadalmi ügyvivő részéről. A szabadalmi ügyvivő iparjogvédelmi ügyekben hivatásszerűen képviseleti tevékenységet végez. Ennek keretébe tartozik a szabadalmi bejelentés elkészítése, amelynek során a szabadalmi ügyvivő a találmány leírását, igénypontjait megszerkeszti. Ez szükségképpen együtt jár azzal, hogy a feltalálók által az ügyvivőnek átadott nyers leírás a szabadalmi jogi követelményeknek megfelelően bizonyos mértékig módosul, átalakul. A szabadalmi ügyvivőnek vagy más képviselőnek ez a szakmai tevékenysége nem ad jogalapot arra, hogy a találmány társszerzőjeként lépjen fel. A szabadalmi ügyvivő tehát csak akkor tekinthető a találmány társszerzőjének, ha a szakmai, technikai jellegű képviseleti tevékenységen, a leírás és az igénypontok megformálásán túlmenően részt vett a találmány lényegét kitevő alapgondolat megalkotásában. A szabadalmi ügyvivő társszerzőként való jogosulatlan fellépése nemcsak etikai és fegyelmi vétség, hanem súlyos esetekben büntetőjogi következményekkel is járhat. Felelősség terheli a szolgálati találmányt bejelentő szervek vezetőit is abban, hogy kit jelölnek meg a találmány szerzőiként, illetve társszerzőiként. A visszaélések elkerülése céljából szolgálati találmányokra vonatkozó bejelentések megtételekor • a vállalati, intézeti, szövetkezeti vezetők fokozott ; mértékben ellenőrizzék, hogy a bejelentésben eset- • i leg feltalálótársként megjelölt szabadalmi ügyvi- • vő, aki az adott ügyben képviselőként is eljár, , szabadalmi ügyvivői szakmai tevékenységén túl l részt vett-é alkotó módon a találmány lényegét ; kitevő alapgondolat megalkotásában. Ennek érde- kében célszerűnek látszik felkérni a szabadalmi i ügyvivőt, hogy konkrétan jelölje meg azt az al- • kotó jellegű tevékenységet, amelynek alapján a i találmány társszerzőjeként való feltüntetésre : igényt tart. Az Egészszégügyi Minisztérium 282/Gyf/1978. (Eü. K. 19.) Eü M számú közleménye Zalakaros község egyes területeinek gyógyhellyé nyilvánításáról Az egészségügyi miniszter Zalakaros község alább b meghatározott területére a gyógyhely megnevezés s használatát engedélyezte, egyben a gyógyhelyet t országos jelentőségű gyógyhellyé minősítette.