Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 30. szám

674 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 30. szám szített — 1961. évi VI. törvény végrehajtásáról rendelkező, a 19/1965. (X. 24.) Korm. számú rendelettel módosított 7/1962. (III. 13.) Korm. számú rendelet 9. §-a részletes szabályozást ad arra nézve, hogy a művelési kötelezettség megsértése alapján milyen előzetes eljárás után van helye az állami tulaj donbavételt elrendelő határozat meghozásának. A jogszabály nem hagy kétséget afelől, hogy az állami tulajdonbavételt elrendelő határozat meghozására a tulajdonosnak vagy az egyéb jogcímen földhasználónak az a felróható magatartása szolgál alapul, hogy a művelési kötelezettségét nem teljesíti, noha arra az eljáró államigazgatási szerv a figyelmét — a jogkövetkezményekre utalással — előzetesen írásban felhívta. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásánál tévesen indult ki abból, hogy a földhivatalok feladatkörükben milyen jellegű állami, illetőleg államigazgatási tevékenységet fejtenek ki és ehhez képest feadatkörük teljesítése során milyen jellegű határozatokat hoznak. A fentebb említett végrehajtási rendelet 9. §-ának (5) bekezdése szerint az állami tulaj donbavételt elrendelő határozat — a zártkerti és a belterületi, be nem épített földre vonatkozó határozat kivételével — az 1957, évi IV. tv. 57. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság előtt nem támadható meg. Az elsőfokú bíróságnak ezért a hatásköri kérdés eldöntésénél azt kellett volna vizsgálnia, hogy a kérelmező által sérelmezett határozat zártkerti vagy belterületi, be nem épített földre vonatkozik-e, mert ez utóbbi esetekben az állami tulaj donbavételt rendelő határozat ellen az érdekelt keresettel fordulhatott a bírósághoz. Az elsőfokú bíróság — téves jogi álláspontja folytán — nem vizsgálta azt sem, hogy illetékes-e az államigazgatási határozat megtámadása folytán keletkezett perben eljárni. A Pp. 326. §-a alapján a per elbírálására a megyei bíróság székhelyén levő járásbíróság az illetékes. A megyei bíróság a jogerős végzés indokolásában tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy miután a felperes (kérelmező) telekkönyvi tulajdonosnak nem tekinthető, ezért az állam tulajdonjogát bejegyző határozatot jogorvoslati kérelemmel nem támadhatja meg. A felperesnek már a keresetleveléből, de az elsőfokú végzés ellen bejelentett fellebbezéséből is egyértelműen kitűnik, hogy nem az állam tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba bejegyző, hanem az állami tulaj donbavételt elrendelő jogerős földhivatali határozatot támadta a bíróság előtt, azzal az indokolással, hogy az adott ügyben az állami tulaj donbavétel jogszabályi előfeltételei nem állottak fenn. Ilyen kereset indítására viszont a felperes a Pp. 327. § (1) bekezdése alapján jogosult volna. Az ügyben eljárt bíróságok — a fentiek szerint téves jogi álláspontjuk következtében — nem foglaltak állást a felperes által előterjesztett érdemi kérdésekben. Így nem foglalkoztak pl. azzal, hogy az államigazgatási szervek a földhasználó személyének megállapítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtették-e, s a jogkövetkezményekre való figyelmeztetéssel előzetesen írásban felhívták-e a földhasználót a föld megművelésére. Nem vizsgálták azt a kérdést sem, hogy a földhasználónak a művelési kötelezettség esetleges elmulasztása felróható-e vagy sem, s mindezekhez képest az állami tulajdonba vételt elrendelő földhivatali határozat megfelel-e a jogszabályoknak. A felperes a pert az elsőfokú államigazgatási szerv ellen indította. Ezért az ügyben eljárt bíróságoknak ki kellett volna őt oktatniuk a Pp. 327. § (3) bekezdésében foglaltakra is. Mindezekre tekintettel, ha az új eljárásban az ügy érdemi elbírálására illetékes bíróság azt állapítaná meg, hogy az állami tulaj donbavételt elrendelő földhivatali határozat meghozásának törvényes előfeltételei az adott esetben nem állottak fenn, az ügyben az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése indokolt azzal, hogy a felperes részére az újabb államigazgatási eljárásban lehetőséget kell biztosítani tulajdonjogának rendezésére is. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 21.210/1977. számú, legfőbb ügyészi óvással egyező határozata alapján.)