Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 16. szám

440 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 16. szám Elrendelem az 1—3. tétel alatt felsorolt természetvédelmi területeknek az országos, a 4—12. tétel alatt felsorolt természetvédelmi területeknek a Komárom megyei, a 13—21. tétel alatt felsorolt természetvédelmi területeknek a Pest megyei természetvédelmi törzskönyvből való törlését. e) E határozatban foglalt előírások és tilalmak megszegőivel szemben a vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. f) E határozat a Tanácsok Közlönyében történő közzététel napján lép hatályba és ellene fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS A Dunakanyar az ország egyik legszebb, európai viszonylatban is figyelmet keltő tája, amely a hegyekkel övezett Duna medrével, hatalmas erdőségeivel, sziklaalakzataival, szurdokvölgyeivel magas fokú esztétikai élményt nyújt. Ez a terület a középkori Magyarország jelentős eseményeinek színhelye, a feudális állam megszervezésétől a XVI. századig az ország legfejlettebb tája volt. Gazdag történelmi múltját a különböző korokból származó régészeti feltárások és jelentős műemlékek bizonyítják. A kedvező természeti tulajdonságokkal rendelkező táj rész, a kiterjedt erdőségek nemcsak Budapest lakóinak pihenését és felüdülését szolgálják, a táj szépsége és kultúrtörténeti emlékei a hazai és külföldi látogatók százezreit is vonzák. A Pilis . és a Visegrádi-hegység bővelkedik ritka növényfajokban és növénytársulásokban. Állatvilága fajokban gazdag. Középeurópai viszonylatban is jelentős ragadozómadár fészkelőhelyei számos kipusztulással fenyegetett fajt őriznek. A felüdülés, pihenés, turizmus, ismeret- és élményszerzés céljából e tájat felkereső hazai és külföldi százezrek javára meg kell őrizni a Dunakanyar, a Pilis és a Visegrádi-hegység vonzóerejét jelentő szép tájképi megjelenését, élettanilag kedvező természeti tulajdonságait, valamint természeti és kultúrtörténeti értékeit. A természeti értékek megőrzése és további fenntartása, a táj rész szépségének megóvása, a terület többcélú hasznosítása az egyéb hatósági intézkedések mellett, tájvédelmi körzet kialakításával biztosítható. A Pilisi Tájvédelmi Körzet védelmet érdemlő értékei: Földtani értékek A Pilis- és a Visegrádi-hegység a DunántúliKözéphegység legészakibb része. É-on és K-en a Duna, DNY-on a pilisvörös vári-völgy határolja. A pomázi Dera-patak és a szentléleki Cserepes-völgy két részre osztja a területet. DNY-ra terül el a Pilis, legmagasabb pontja a Pilistető (757 m), ÉK-re a Visegrádi-hegység, legmagasabb pontja Dobogókő (700 m). A törés nyomvonala nemcsak földrajzi határ, hanem földtani szempontból is két eltérő részre osztja a területet. Tőle DNY-ra a DunántúliKözéphegység zömében a földtörténeti középkor (mezozoikum) üledékes kőzetei találhatók, még ÉK-re a rétegek lesüllyedték, s csak alaphegységi képződményei a földtörténeti harmadidőszakban keletkezett vulkáni kőzetekkel fedett területeknek (Visegrádi-hegység). Pilis-hegység A Pilis legidősebb képződménye a sötétbarna triászkori bitumenes mészkő és fölötte a szintén sötétszínű bitumenes dolomit. Ezek a kőzetek Pilisszentlélek-től NY-ra a Szentléleki patak mentén (Cserepes-völgy) a Fehér Szirt DK-i és Feketehegy É-i tövében fordulnak elő. Rétegtani helyzetük alapján a karni emelet alsó részébe sorolhatók. Szintén triászkori képződmény a fődolomit, amely a Pilisben csak néhány helyen fordul elő (Feketekövek, Fekete-hegy), és a hegység fő tömegét alkotó dachsteini mészkő. Az átmeneti övben a mészkő és dolomit sávonként változik. A Pilis^hegységben megtalálható a felső triász egészét (karni-nori-raeti emelet) felölelő rétegsor, amely a Dunántúli-Középhegység területén sajátságos és csak itt előforduló értéket képvisel. A triász időszakban a hegység állandóan emelkedett, a jurában pedig már majdnem szárazulattá vált. A jura lerakódásai csak a hegység legnyugatibb rögeiben (Nagy-Strázsa-hegy, Fehér-szirt, öreg-szirt) találhatók meg. A jura időszak képződményeit az utóbbi évek intenzív bányaművelése veszélyezteti. Az emelkedés a krétában is folytatódott és megindult a lepusztulás is, mely a vetődéseknél kialakult árkos süllyedések felületét is egyengette. Szárazföldi viszonyok jellemzik a harmadidőszak elejét, az eocént is. Az alsó-eocén vége felé azonban a hegység egy része süllyedni kezdett és a mélyebb térszinteken mocsaras területek alakultak ki. Ekkor keletkezett a hegység legfontosabb képződménye, a barnakőszén is (Dorog, Tokod, Pilisszentiván). Az oligocénre ismét az emelkedés jellemző. Üledékei a hárshegyi homokkő, agyag, homok. A hegység függőleges mozgásainak iránya a harmadidőszak végén állandósult. Védelmet érdemelnek a harmadidőszaki képződmények is. Ezek közül is kiemelkedő a Bottyánárok felső szakaszában található középső-eocénkori nummuliteszes réteg. A hegység jellegzetes megjelenési formáit a nagyarányú és gyorsan bekövetkező tektonikai változások idézték elő. A törések mentén féloldalasan kiemelt mészkő és dolomitrögök minden oldalon tektonikus árkokra tekintenek. A meredek és sziklás hegyoldalakat csak néhol borítja erdő, jellegzetesek a kopár mészkő- és dolomitlejtők. Védelemre érdemesek a hegység barlangjai is, amelyek közül néhány, méreténél vagy őslénytani jelentőségénél fogva kiemelt jelentőségű "(Legény-, Leány-, Csévi-barlang, Pilisszántói-kőfülke stb.).