Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 8. szám

8. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 155 130. § Ha a talált dolog nagyobb értékű, és an­nak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a ta­láló méltányos összegű találódíjra jogosult, feltéve hogy megtett mindent, amit a jogszabályok előír­nak avégből, hogy a tulajdonos a dolgot vissza­kaphassa. 131. § Ha a talált dolog tulajdonosa az egy évi határidőn belül nem jelentkezik, és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot, a tulajdonjog, illetőleg a dolog értékesítéséből befolyt vételár az államot illeti. 132. § (1) Ha valaki olyan értékes dolgot ta­lált, amelyet ismeretlen személyek elréj tettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként is fele­désbe ment, köteles azt az államnak felajánlani. (2) Ha az állam a dologra nem tart igényt, az a találó tulajdonába megy át; ellenkező esetben a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult. (3) Ha az (1) bekezdésben megjelölt talált tárgy muzeális vagy műemléki értékű, annak tulajdon­joga az államot illeti meg. Az ilyen tárgyak találá­sához kapcsolódó eljárás szabályait, valamint a találónak járó díj mértékét külön jogszabály álla­pítja meg. A feldolgozás és az egyesítés 133. § (1) Aki idegen dolog feldolgozásával vagy átalakításával a maga számára jóhiszeműen új dolgot állít elő, a dolog tulajdonosának választása szerint köteles a dolog értékét megtéríteni, vagy munkája értékének megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát átengedni. (2) Ha a munka értéke a feldolgozott vagy át­alakított dolog értékét lényegesen meghaladja, a dolog tulajdonosát választási jog nem illeti, csu­pán a dolog értékének megtérítését követelheti. (3) Ha a feldolgozó vagy átalakító rosszhiszemű volt, a választás joga minden esetben az anyag tulajdonosát illeti; ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja, csak gazdagodását köteles megtéríteni. 134. § (1) Ha több személy dolgai úgy egyesül­nek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás vagy aránytalan költekezés árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös tulaj­don keletkezik. Ha a tulajdonosok bármelyike a közös tulajdont nem kívánja, az akinek dolga az ' egyesülés előtt nagyobb értékű volt, választhat, hogy a dolgot a többi tulajdonos kártalanítása el­lenében tulajdonába veszi vagy kártalanítás el­lenében azoknak átengedi. (2) A választási jog nem illeti meg azt, aki az egyesülést vagy vegyülést rosszhiszeműen maga idézte elő. Ilyen esetben a rosszhiszemű volt tu­lajdonos csak a gazdagodás megtérítését követel­heti. 135. § (1) Ha az átalakított, feldolgozott, egye­sült vagy összevegyült dolgok valamelyikének az állam vagy szövetkezet volt a tulajdonosa, ille­tőleg jogos birtokosa, a választási jog a feldolgo­zásba vagy átalakításba fektetett munka, illetőleg az egyesített vagy összevegyült dolgok értékére tekintet nélkül az államot, illetőleg a szövetkeze­tet illeti meg. (2) Ha az átalakított, feldolgozott, egyesült vagy összevegyült dolog tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt, azt értékesíteni kell, és a vételárat a jogosultak között megfelelő arányban fel kell osztani. (3) Ilyen esetben azt a felet, aki csak gazdago­dása mértékéig igényelhet megtérítést, a vételár­ból legfeljebb a teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó összeg illeti meg. 136. § (1) Ha valaki idegen anyaggal saját föld­jére vagy a használatában álló földre épít, beépí­téssel megszerzi az anyag tulajdonjogát, de az anyag értékét köteles megtéríteni. (2) Ha valaki túlnyomórészt állami tulajdonban levő anyag felhasználásával építkezik, az állam — választása szerint — gazdagodásának megtérí­tése ellenében az ingatlan tulajdonjogát vagy a be­épített anyag értékének megtérítését követelheti. 137. § (1) Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gaz­dagodását a ráépitőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek, illetőleg — ha a föld megoszható — a föld megfelelő részének a megvásárlására. (2) A ráépítő szerzi meg a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének tulajonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A bíró­ság a földtulajdonos kérelmére azt is megállapít­hatja, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonjogát szerezte meg; ebben az esetben a ráépítőt a föl­dön használati jog illeti meg. (3) Ha valaki a más tulajonában levő épületet bővíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti, vagy ha az idegen földön már épület áll, a ráépítéssel — a felek eltérő megállapodása hiányában — közös tulajdon keletkezik. A ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani. (4) A ráépítő tulajdonszerzésére vonatkozó sza­bályokat [(2)—(3) bekezdés! nem lehet alkalmaz­ni, ha a ráépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tilta­kozott, amikor a ráépitőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást. 138. § (1) Ha a ráépítő szerzi meg a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, köteles annak forgalmi értékét a földtulajdonos-

Next

/
Oldalképek
Tartalom