Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 51. szám

1064 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 51. szám címén az érvényben levő rendelkezések szerint számítható, illetve számított összegeket kell beállítani. Az önköltségben érvényesíthető egyéb elkülönített költségek körét az árképzési előírások határozzák meg. Ha azonban valamilyen célra a tényleges teljes önköltség ismeretére szükség van, a számításnál azokat az egyéb elkülönített költségeket is figyelembe kell venni, amelyeket a vállalat az árképzésnél nem érvényesíthetett (anyagok norma fölötti hiánya, büntető kamatok stb.). 11. Teljes önköltség (vállalati önköltség) A kalkulációs egységre elszámolt összes költség együttes összege. Faluvégi Lajos s. k., pénzügyminiszter A pénzügyminiszter 29/1978. (XI. 14.) PM számú rendelete a számvitel bizonylati rendjéről A számvitel rendjéről szóló 1968. évi 23. számú törvényerejű rendelet 19. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem. A rendelet hatálya t. § (1) A rendelet hatálya kiterjed a gazdálkodó szervezetre [Ptk 685. § c) pont] és a költségvetési szervre (a továbbiakban együtt: gazdálkodó szerv). (2) A rendelet hatálya szempontjából költségvetési szerv: a minisztérium és az önálló költségvetési fejezetet képező országos hatáskörű szerv, az irányítása alatt működő intézmény és egyéb költségvetési szerv (ide értve a költségvetési folyószámlás szervet is), a társadalmi és érdekképviseleti szerv, valamint ezek költségvetés szerint gazdálkodó intézménye, továbbá a tanács és az irányítása alá tartozó intézmény és költségvetési szerv. A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem 2- § . (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely a gazdálkodó szerv eszközeinek, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokban a gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait rögzíteni kell. A bizonylatnak a változás értékbeni, mennyiségi és minőségi adatain kívül a könyvviteli elszámolásokhoz szükséges egyéb adatokat vagy technikai megjelöléseket is tartalmaznia kell. (2) Számviteli bizonylat (a továbbiakban: bizonylat) minden olyan okmány, feljegyzés, kimutatás vagy bármely technikai módon készített adathordozó, amelyet a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokban való rögzítés vagy az azokban szereplő adatok ellenőrzésének, állományuk megállapításának céljára állítottak ki (készítettek), és amely a gazdasági műveletek (események) megtörténtét, hatásuk értékét, mennyiségi és minőségi adataikat hitelt érdemlően igazolja. (3) A bizonylat kiállítható (készíthető): a) kézírással, írógéppel vagy bármilyen technikai eszközzel, kódolatlan vagy kódolt formában, b) automatikus adatrögzítés útján, illetve az adatfeldolgozás eredményeként kapott adathordozók, jegyzékek, kimutatások stb. formájában, ha az adatokat rögzítő és mérő berendezések, valamint az adatfeldolgozási programok elegendő biztonsággal szavatolják a helyes és teljes adatrögzítést és adatfeldolgozást. (4) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel az alaki előírásoknak, és amelyet — hiba esetén — előírásszerűen javítottak. A bizonylatok kiállítása (készítése) 3. § (1) A bizonylaton az adatokat időtálló módon úgy kell rögzíteni, hogy azok a kötelező megőrzési határidőig olvashatók (olvasható alakra hozhatók), továbbá az esetleg szükséges utólagos változtatások felismerhetők, illetve kimutathatók legyenek. (2) A bizonylatot — a gazdasági művelet (esemény) jellegétől függően — a gazdasági intézkedés megtételének, illetve végrehajtásának vagy a gazdasági művelet (esemény) megtörténtének időpontjában kell kiállítani (készíteni). (3) Az egy-egy gazdasági műveletről (eseményről) kiállítandó (készítendő) bizonylat példányszámát — figyelemmel az esetleges jogszabályi előírásokra vagy megállapodásokra — az ügyviteli eljárás gazdaságosságának szem előtt tartásával kell meghatározni. Törekedni kell arra, hogy a bizonylatból a kibocsátón kívül csak annál a rész-