Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 46. szám

46. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1011 zárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatar­tása okozta." • Az állásfoglalás indokolása a következő új b) ponttal egészül ki: ,,b) A foglalkozási megbetegedésen kívüli egyéb megbetegedésből származó kárért a vállalatot az Mt. V. 99. §-ának (2) bekezdése szerint csak vét­kessége esetén terheli felelősség. Ilyen esetben magában a károkozás ténye nem alapozza meg a vállalat felelősségét. Ahhoz, hogy a vállalat fele­lőssége megállapítható legyen, annak megállapítá­sa is szükséges, hogy a dolgozó megbetegedését vétkes magatartásával (mulasztásával) a vállalat okozta. A dolgozótól is elvárható azonban, hogy a betegség megelőzése, illetve annak súlyosbodásá­nak megakadályozása érdekében az adott helyzet­ben szükségesnek mutatkozó és általa megtehető intézkedéseket megtegye. Ennek a kötelességének a dolgozó eleget tehet például oly módon, hogy az egészségét veszélyeztető körülményeket a vál­lalat, tudomására hozza megfelelő intézkedést kér­ve e körülmények megszüntetésére. Ha a dolgo­zó e kötelezettségét vétkesen elmulasztja és ilyen módon a kára bekövetkezésében maga is vétkesen közrehatott, a kár megosztásának van helye. Ez esetben a kárnak azt a részét, amely a vétkes magatartásából (mulasztásából) származott, a dol­gozó maga köteles viselni." ( z előzőek szerinti módosításoknak és kiegészí­téseknek megfelelően a 31. számú munkaügyi kol­légiumi állásfoglalás teljes szövege a következő: a) A dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének munkaviszonya keretében történő olyan megsértése esetén, amelynek bekövetkezésé­ben a dolgozó vétkes magatartása is közrehatott [Mt. 62. §-a (2) bekezdésének második mondata], a vállalatnak az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésén és az Mt. V. 99. §-ának (1) bekezdésén alapuló fe­lelősségének mérve nem aszerint alakul, hogy a vállalatot is terheli-e vétkesség, s ez milyen arány­ban áll a dolgozó vétkességével. A kárviselés ará­nyát az dönti el, hogy a dolgozó vétkes közrehatá­sa milyen mérvű volt. A dolgozó vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásáriái azonban jelentősége van annak, hogy a vállalat a kár bekö­vetkezésében maga is vétkes magatartásával ha­tott közre. b) A vállalatnak a foglalkozási megbetegedésen kívüli egyéb megbetegedésért az Mt. V. 99. §-ának (2) bekezdésén alapuló felelőssége fennállása ese­tén a kár megosztásának akkor van helye, ha be­tegség bekövetkezésében, illetve annak súlyosbo­dásában vétkes magatartásával a dolgozó is közre­hatott. Ez esetben a kárnak azt a részét, amely a vétkes magatartásból származott, a dolgozó maga köteles viselni. a) Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése és az Mt. V. 99. §-ának (1) bekezdése alapján a vállalatot vét­kesség nélküli, objektív felelősség terheli a dolgo­zó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszonya keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett kárért. A kár keletkezése tehát baleset és foglalkozási megbetegedés esetén a vállalat felelősségét vétkessége nélkül is megala­pozza. A vállalat a felhívott jogszabályokon alapuló fe­lelősség alól — egészben vagy részben — csak az Mt. 62. §-ának (2) bekezdésében megállapított fel­tételek fennállása esetén mentesülhet. Ehhez azon­ban neki kell bizonyítania, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár ama részének viselése alól, amelyet vétkes magatartá­sával a dolgozó idézett elő. Ez utóbbi esetben van helye kármegosztásnak. A munkáltató felelőssége objektív, míg a dolgo­zónak a kár keletkezésében való közrehatása jogi­lag csak akkor jelentős, ha a közreható magatar­tás egyben vétkes is volt. A kárviselés arányát ehhez képest az dönti eL hogy a dolgozó vétkes magatartásával hozzájá­rult-e a kár bekövetkezéséhez, s amennyiben igen, ez a közrehatás milyen mértékű volt. A vállalat objektív felelősségének mérve tehát nem aszerint alakul, hogy milyen arányban áll egymással a dolgozónak és a vállalatnak a kár bekövetkezésé­ben való vétkességeimért a vállalat a dolgozó ká­ráért vétkesség nélkül is felel. A dolgozó vétkességéhez igazodó kárviselés ará­nyának meghatározásánál az eset összes körülmé­nyeit tekintetbe kell venni. Nem hagyható tehát figyelmen kívül az sem, hogy a vállalat a kár bekövetkezésében vétkes magatartásával (az óvó­rendszabályok megsértésével, az ellenőrzés elmu­lasztásával, a munka szervezetlenségével, alkal­masabb védőberendezések hiányával stb.) maga is közrehatott A vállalat ilyen magatartása lényegesen csök­kenti a dolgozó vétkes magatartásának a súlyát, és így — az eset összes körülményei mellett — kihat a kárviselés arányára is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom