Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 30. szám

30. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 725 A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 17 808 Ft-ot a törvényes kamataival együtt. Az ítélet indokolása szerint, ha a felek a személygépkocsi használatára átalánydíjas szerződést kötnek, nem a ténylegesen teljesített kilométerek alapján kell a költséget elszámolni a 2 Pt-os térítési díj alapulvételével. Ha viszont a felek közötti megállapodás kilométerteljesítményre vonatkozó meghatározást is tartalmaz, a 7/1972. (IV. 22.) Mü M sz. és a 4/1974. (II. 28.) Mü M sz. rendeletek szerint a saját személygépkocsiját használó dolgozót a ténylegesen megtett kilométerek után illeti meg a 2 Ft-os gépkocsihasználati díj. A munkaügyi bíróság a megállapodásokban szereplő kilométerteljesítmények alapulvételével a felperes javára az 1973. évre vonatkozóan hat hónapra 9000 Ft, míg az 1974. évre vonatkozóan nyolc hónapra 11 200 Ft, összesen 20 200 Ft díjkülönbözetet állapított meg. Minthogy a felperes a kereseti kérelmében 17 808 Ft megtérítését kérte, ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte az alperest. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes az 1973. szeptember 1-től az 1974. október 31-ig terjedő időszakra kérte a saját sze• mélygépkocsi használatáért járó díjkülönbözet megtérítését. , A munkaügyi bíróság helytállóan utalt az ítéletének indokolásában arra, hogy a felek átalányban állapodtak meg, nem a tényleges kilométer teljesítmény az elszámolás alapja. Tévedett viszont, amikor azt állapította meg, hogy ha a megállapodás az átalányösszeg kikötése mellett a kilométer számára is utal. a térítési díjat a ténylegesen teljesített kilométerenként 2 Ft-os díj figyelembevételével. Ilyen szabályt ugyanis sem a 7/1972. (IV. 22.) Mü M sz., sem a 4/1974. (II 28) Mü M sz rendelet, sem az alperes kollektív szerződése nem tartalmaz. A kilométer mennyiségre történő utalás csupán vetítési alapként szolgál annak kifejezésére, hogy az átalány nem haladhatja meg a kilométerenként 2 Ft-jávai számított térítés összegét. -A felperes igényének jogalapját a két egymást követő és egymástól eltérő rendelkezés hatályba lépése folytán két időszakra osztottan különkülön kell vizsgálni. Az 1973. szeptember 1-től 1974. február 28-ig terjedő időszak vonatkozásában a 7/1972. (IV. 22.) Mü M sz. rendelet rendelkezései az irányadók. A 33/1951. (I. 31.) MT sz. rendeletnek a felhívott Mü M rendelet 1. §-ával megállapított 20/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a saját személygépkocsit rendszeresen használó dolgozó részére, mind a helységek közti, mind a belterületi használat esetén az esetenkénti elszámolás helyett átalányt kell megállapítani. Ugyanennek a szakasznak a (2) bekezdése szerint pedig a kollektív szerződésben kell meghatározni a megállapítható átalány mértékét, valamint azokat a munkaköröket, amelyekben átalány állapítható meg. A munkaügyi bíróság 1975. május 8-i tárgyalási jegyzőkönyvéből kitűnően az alperes kollektív szerződése a fizetendő átalányösszeget 1000 Ft-tó] 3000 Ft-ig terjedő mértékben határozta meg. Az alperes igazgatója a felperes részére engedélyezte a kiküldetések alkalmával saját személygépkocsija használatát s részére havonta 3300 Ft összegű átalányt állapított meg havi 2400 km átlagteljesítmény mint vetítési alap figyelembevételével. Mivel az alperes igazgatójának az ismertetett rendelkezések szerint jogában állott a felperes részére átalányösszeget megállapítani és a felperes részére megállapított havi 3300 Ft összegű átalányt meg is kapta, ezen túlmenő gépkocsihasználati díjra nem tarthat igényt. Az átalány megállapítása ugyanis kizárja a ténylegesen megtett kilométerenkénti elszámolás alkalmazásának lehetőségét. Az 1974. március 1-től az 1974 október 31-ig terjedő időszakra viszont a 4/1974. (II. 28.) Mü M sz. rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez a rendelet 1974. február 28-án lépett hatályba és módosította a 33 1951. (I. 31.) MT sz. rendeletnek — a 7/1952. (IV 22.) Mü M sz rendelet 1. §-ával megállapított — 20—20/B. §-ait. A 33/1951. (I. 31.) MT sz. rendelet 20/A. §-a (1) bekezdésének jelenleg hatályos rendelkezései értelmében a saját személygépkocsit rendszeresen használó dolgozóval az esetenkénti elszámolás helyett átalányban lehet megállapodni. Ennek a rendekezésnek az alapján jött létre a felek között az 1974 március 11-én kelt megállapodás, amely szerint az átalány havi 3000 Ft. A felek az átalány összegét minimálisan 2200 km teljesítményre vetítették. Az átalány összegének megállapítása az alperes kollektív szerződésének már említett rendelkezésén alapul. A jogszabály 20/A. §-ának (3) bekezdése valóban akként rendelkezik, hogy megyére vagy annál nagyobb területre kiterjedő használat esetén havi 1500 kilométert meg nem haladó utazás vehető csak figyelembe, amely korlátozás alól a miniszter engedélyezhet kivételt. Ennek a miniszteri engedélynek a hiánya azonban nem eredményezi a felek között létrejött megállapodás érvénytelenségét. A vetítési alapra vonatkozó engedély hiánya ugyanis nem változtat azon az alapvető tényen, hogy a szerződő felek akarata átalány kikötésére irányult, amit a szerződés tartalma is egyértelműen tükröz. A miniszteri engedély hiánya tehát nem alapozza meg a felperesnek azt az igényét, hogy az általa ténylegesen teljesített 2200 km-t kilométerenként 2 Ft-jával köteles az alperes az 1974. március 1-től október 31-ig terjedő időszakra elszámolni. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a szóban levő időszakra az alperest 11 200 Ft megfizetésére kötelezete annak ellenére, hogy a felperes az 1974. március 11-én kelt megállapodás szerint havi 3000 Ft összegű átalányt maradéktalanul megkapta.