Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 29. szám

692 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 29. szám b) Az ártér a gémtelep kivételével látogatható. c) A 2. sz. mellékletben megjelölt földrészletek védetté nyilvánítását a földhivataloknak az ingatlannyilvántartásba be kell vezetniük. d) E határozatban foglalt előírások megszegőivel szemben a vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. ej E határozat a Tanácsok Közlönyében történő közzététel napján lép hatályba és ellene fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Tiszadobi ártér a Tisza alluviális völgy síkján fekszik és a Tisza-meder ill. a Tisza-ártér felső szakaszának jellegzetes része. Mind táj képileg, mind a növényvilág szempontjából legértékesebbek a még szétszórtan mindenütt meglevő morotvák. Ezeket rendesen keskeny nádasok, mocsárrétek és füzesek kísérik, a vízben gazdag hínárvegetáció díszük. A holtágakat vastagon borítja a súlyom (Trapa natans), tömegesen tenyészik bennük a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) és a sárga vízitök (Nuphar luteum). A FelsőTisza egész szakaszáról csak innen ismert a vízi kolokán (Stratiotes aloides) és a ritka, lebegő víziharaszt, a rucaöröm (Salvinia natans). Bár a tiszadobi Holt-Tiszában — a hajdani ártér utolsó hírmondóiként — néhány évtizeddel ezelőtt még kisebb úszószigetek éltek, eltűnésükért kárpótol a pusztuló ,,vad-vízország" természetes szukcessziójának látványa. A növénytársulásoknak ez az egymásutánja a folyómenti iszapnövényzettel: a törpekákással (Eleochari aciculari-Schoenoplectetum) és a Tisza-parti gyopáros iszaptársulással (Dichostyli-Gnaphalietum) kezdődik, mindenütt a jellemző édesgyökérrel (Glycyrrhiza echinata). Ezekbe telepedik a nád és gyékény, olykor fűz és éger is, utóbbi tövén a mocsári pajzsikával (Dryopteris thelypteris). A magasabbrendű társulások láncát a mandulalevelű fűz bokorfüzese (Salicetum triandrae) nyitja meg, sok szederrel és süntökkel (Echinocystis lobata). Ezt a fehér fűzből (Salix alba), fehér és fekete nyárból (Populus alba, P. nigra) álló fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albaefragilis) követik. Már e fehér nyárakkal elegyedő, több százéves kocsányos tölgyek (Quercus robur) jelzik magasabb térszinten az átmenetet a tölgykőris-szil keményfás ligetekbe (Fraxino pannonicae-Ulmetum), amelyeknek egyik érdekessége a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), a legfőbb értékeit pedig azok a kocsányostölgy csoportok alkotják, amelyek a Tisza-szabályozás előtti korból maradtak örökül. Különösen figyelemreméltók a Bárányszeg, Nagysózó, Zátony, Tölgyes, Sziget, Fűz és Rákóczi erdeje nevü határrészek. Ezek összetételükben a magyar flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidéke (Eupannonicum) tiszántúli flóra járásának (Crisicum) florisztikai jellegét híven tükrözik, jelentős tudományos értéket képviselnek. Az erdőnkívüli társulások közül az ártéri rétek (Alopecuretum pratensis) és az alföldi mocsárrét (Agrostetum al- . bae) jelentősek. A természetes növénytársulások megőrzése részben az egész életközösség érdekében, részben a táj képének megőrzése miatt is szükséges. A terület nagy értéke gazdag madárvilága. A ligeterdők dús és változatos növényzete, a nádasok, az odvas, öreg fák sok madárfaj számára biztosítanak kedvező fészkelőhelyet. Évtizedek óta öreg tölgyeken telepesen fészkel a kiskócsag (Egretta garzetta), a bakcsó (Nycticorax nycticorax) és a szürke gém (Ardea cinerea). A nádasokban fészkel a vörös gém (Ardea purpurea) és több réce faj. A védetté nyilvánítás a madarakon kívül számos egyéb védett vadon élő állatfajnak — megritkult számú hüllő, kétéltű és emlős fajnak — nyújt kedvező és zavartalan életfeltételeket. Az emlősök közül említést érdemel a vadmacska, nyest és vidra. * * * A védetté nyilvánítást megelőző helyszíni szemlén és tárgyaláson az érdekelt hatóságok, tulajdonosok és kezelők a védetté nyilvánítással és a védelmi előírásokkal egyetértettek. A védetté nyilvánítást akadályozó vélemény, illetőleg tényező az eljárás során nem merült fel. A határozatban leírt terület olyan értéket képvisel, amelyet az 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelet előírásai szerint védelem alá kell helyezni. Ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12/1971. (IV. 1.) Korm. sz. rendelet, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. törvény 47. § b) pontja, illetőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Rakonczay Zoltán s. k.. az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke