Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 16. szám

16. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 359 zék tanulmányaikat, még abban az esetben is, ha a későbbiek folyamán jelentős további látásélességcsökkenésre lehet számítani. Ha mindez szemészetileg abszolút kontraindikált, csak akkor kerüljön a beiskolázandó gyermek a gyengénlátók közé. A gyermek ültetésére vonatkozólag feltétlen ki kell kérni a szemorvos véleményét. Egy szem letakarása nem kontraindikálja a beiskolázást. 1. Felmentés javasolható — aki idült fertőző szembetegségben szenved; — akinél olyan műtéti beavatkozás szükséges, mely után a hiányzás mértéke feltehetően túllépi a megengedett határt; — akinek látóélessége távolra 0,3-nál nem roszszabb, közelre pedig a Csapody Vl-on túl olvas; — akinek helyi kezeléséhez két hónapnál hoszszabb idő szükséges. 2. Gyengénlátók intézetében való képzés javasolt annál — akinek látóélessége 0,1 és 0,3 között van; — látóköre körkörösen 20°-nál szűkebb; 3. Vakok intézetében való oktatása javasolt annál — akinek látóélessége 0,1-nél rosszabb. IX. ORR-FÜL-GÉGÉSZETI KÓRKÉPEK Abban az esetben jelentenek problémát a beiskolázás szempontjából, ha a folyamat szanálása után is fennmarad hallás, vagy beszédzavar. 1. Halláscsökkenés Az ép intellektusú gyermekek a halláscsökkenés mértékétől függően 4 csoportba oszthatók: a) iskolába járhat az a gyermek — akinél a hallásveszteség beszédfrekvenciákon nem haladja meg a 30 dB-t, vagy a halláscsökkenés féloldali; — akinél a hallásveszteség 30—60 dB között van, rendszerint állandó hallókészülék viselő és hallásfejlesztésre .szorul; b) nagyothallók iskolájába helyezendő az. a gyermek, — akinél a hallásveszteség 60—80/90 között van; állandó hallókészülékviselő, hallásfejlesztésre szorul; sikeres iskoláskor előtti hallásfejlesztés után azonnal, egyébként később iskolázható be; c) siketek iskolájába helyezendő az a gyermek, — aki siket, vagy a rezgésküszöbtől alig megkülönböztethető kis hallásmaradványa van; — akinél a hallásveszteség 80—90 dB-nél nagyobb, állandó hallókészülékviselő, rendszeres hallásfejlesztéssel; — a tananyagot csoportos és egyéni halláserősítéssel, döntően hallás útján sajátítja el. 2. A hangképzés és beszédzavarok esetében felmentés javasolható: a) intenzív logopéd kezelés mellett: — súlyos kezeletlen rhinophonia esetében, amikor a száj padzáró, iíL garatszűkítő műtétet még nem követte logopédiai korrekció; — tartósan kanült viselő gyermek esetében, ha remény van 1 éven belül végleges megoldásra; b) intenzív logopéd kezelés és psychotherápia mellett: — hangképzés és beszédzavarok súlyos esetében, ha — a beszédkészség annyira csökkent, hogy a verbális kommunikáció lehetetlen; — a beszéd teljesen érthetetlen; — ha a beszéd annyira torzult, hogy a gyermek gúny tárgyát képezheti; — a megkésett beszédfejlődés esetében, amikor még fennállhat prolongált élettani agrammatizmus, pöszeség, csekély szókincs, általános pöszeség, nagyfokú dadogás esetében; Iskolába járhat az a gyermek, akinek — rhotacizmuson kívül más beszédhibája nincs, — az a tartósan kanült viselő gyermek, akinél komolyabb hangképzési zavarok nincsenek, s a kanülön keresztül bő váladékozás áll fenn; — sikeres száj padzárás, garatszűkítő műtét után; — logopédiai korrekcióban részesült; — enyhe clonusos dadogás esetében, psychotherápia mellett. A hallás-, hangképzés-, beszédzavarok iskoláskor előtti korai kezelésére nagy figyelmet kell fordítani. Az orvosi vizsgálatok alkalmával pedig feltétlen ki kell kérni az illetékes audiológiai állomás és logopéd szakvéleményét, szükség esetén psychológus bevonásával. Különösen vonatkozik ez a dadogás, szótagcsere súlyosabb eseteire, mely több éves komplex kezelést igényel.