Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 15. szám

306 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám 3. Előfordul, hogy a bejelentő vagy a javaslattevő igényt tart személyes meghallgatására, bár a legtöbb esetben erre nincs szükség. Ezért a törvényjavaslat az elintézésre hivatott szervre bízza annak megítélését, hogy a bejelentőt (a javaslattevőt) meghallgatja-e. Meghallgatásra akkor kerül sor, ha az ügy jellege, a bejelentés, illetőleg a javaslat tartalma azt szükségessé teszi a tények megállapítása, és így az ügy elbírálásának eredményessége érdekében. A bejelentés, illetőleg a javaslat tárgyilagos elbírálásának nélkülözhetetlen feltétele az is, hogy az ügyintéző elfogulatlan legyen. A törvényjavaslat kizárja az ügy elintézéséből azt, akinél ez a feltétel nem áll fenn. Nem várható -elfogulatlan döntés pl. attól, aki a bejelentőnek vagy javaslattevőnek hozzátartozója, vagy aki az ügy kimenetelében személyében is érdekelt közvetlenül vagy közvetett módon (7—8. §). 4. A közérdekű bejelentés és javaslat megvizsgálása alapján az eljáró szerv többféle intézkedést tehet az ügy gyors és hatékony elbírálása, a lielytálló bejelentés alapján a közérdeknek megfelelő állapot helyreállítása, valamint a célszerű és hasznos javaslatok megvalósítása érdekében (13. §). A törvényjavaslat szerint mellőzni lehet a korábbival azonos tartalmú, továbbá a névtelen bejelentés vizsgálatát. A korábbival azonos tartalmú bejelentéssel esik egy tekintet alá az az eset is, amikor a bejelentő egyidejűleg több szervhez teszi meg a bejelentését és azt az elintézésre hivatott szerv egyszer érdemben megvizsgálta. Megkülönböztetett gondossággal kell a névtelen bejelentés vizsgálatának elrendelését kezelni, és arra csak akkor kerülhet sor, ha az összes körülmény mérlegelése alapján alaposan feltételezhető, hogy a bejelentésben foglaltak megfelelnek a valóságnak. Hyen módon is arra kell nevelni az állampolgárokat, hogy a bejelentéseikben foglaltakért nyíltan is vállalják a felelősséget (9. §). A közérdekű bejelentések és javaslatok vizsgálatában és elintézésében mind az eljáró, mind a közreműködő szervek kötelesek a szükséges — érdemi és közbeeső — intézkedéseket haladéktalanul megtenni. A közérdekű bejelentéseket, illetőleg javaslatokat általában a beérkezéstől számított harminc napon belül kell elbírálni. Fontos rendelkezése a törvényjavaslatnak az, hogy az elintézésre hivatott szerv a vizsgálat befejezésekor nem csupán a megtett intézkedésről vagy annak mellőzéséről köteles a bejelentőt vagy a javaslattevőt írásban haladéktalanul értesíteni de az állásfoglalás indokait is közölnie kell. Az írásbeli értesítés csak akkor mellőzhető, ha az elintézésről a bejelentőt (javaslattevőt) szóban tájékoztatták, és ő a tájékoztatást tudomásul vette. Ha e két együttes feltétel közül bármelyik hiányzik, az írásbeli értesítés kötelező (10—11. §). A közérdeknek megfelelő állapot helyreállításán, az okozott sérelmek orvoslásán felül gondoskodni, kell a hibát előidéző, vétkesen eljáró vagy mulasztó személyek felelősségre vonásáról is. A felelősségre vonáson a fegyelmi, a polgári és a büntetőjogi felelősségre vonást egyaránt érteni kell" (12. §). 5. A közérdekű bejelentő a közösség érdekében jár el, a társadalom érdekét szolgálja. Közismert azonban, hogy azok, akiknek a hibák vagy hiányosságok feltárásából közvetlenül hátrányuk származnék, igyekeznek a bejelentés elbírálását akadályozni, és ezt esetenként éppen a bejelentő elhallgattatásával, esetleg elmozdításával kívánják elérni. Ennek megakadályozása végett a törvényjavaslat a jószándékú bejelentőt hatékony védelemben részesíti. Ugyanez vonatkozik a közérdekű javaslatot tevő személyére is, mert adott esetben nem mindig egyszerű annak elhatárolása, hogy a bejelentés vagy javaslat megtételére nem éppen valakinek a hanyagsága, vétkes magatartása adott-e okot. A bejelentő és a javaslattevő védelmét szolgálja az ő személyének titokban tartása is, feltéye, ha azt kifejezetten kéri. Kilétét csak olyan esetben kell felfedni, ha azt az ügy elbírálása szükségessé teszi (pl. további vizsgálatoknál a bejelentő meghallgatása, szembesítése a felelős személyekkel stb.). Ha azonban a bejelentővel szemben mégis hátrányos következményekkel járó intézkedést alkalmaztak (pl. alacsonyabb munkakörbe helyezték vagy elbocsátották), ezt a hátrányt meg kell szüntetni, és a. törvényes állapotot helyre kell állítani (állásába visszavenni, ki nem fizetett munkabérét kifizetni, egyéb esetleges kárát megtéríteni stb.), és neki megfelelő elégtételt kell adni (pl. nyilvánosságra kell hozni, hogy az ő eljárása volt helyes és törvényszerű). A bejelentő (javaslattevő) védelmét szolgálja a törvényjavaslatnak az a rendelkezése is, amely szerint az illetékes miniszter (fővárosi, megyei tanács elnöke) állásából felfüggeszti azt az intézkedésre köteles személyt, aki a törvényes állapot helyreállítása iránti kötelességének nem tesz eleget (pL a jogtalanul elbocsátott dolgozót jiem veszi vissza, elégtételt nem szolgáltat stb.). Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy — bár jóvátételre van szükség — a munkáltatók, sok esetben nem indítják meg a kártérítés iránti eljárást azzal a dolgozóval szemben, aki a hibás intézkedést tette, vagy aki miatt hibás intézkedésre került sor. Ez pl. olyankor fordul elő, amikor a bejelentőt (javaslattevőt) indokolatlanul alacsonyabb munkakörbe sorolták vagy elbocsátották, és visszavétele után ki kell fizetni részére a hátralékos munkabérét. A hátrányt okozó dolgozó ezért a Munka Törvénykönyve szerint felel, és nem lehet engedni azt, hogy ez alól a felelősség alól mentesüljön. A javaslat ezért kifejezetten utal arra, hogy a felettes