Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 13. szám

13. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 285 Az elmúlt két évtizedben az idős fák kivágásával a fás-legelők nagy részét fátlan legelőkké, kaszálókká, részben erdőikké alakították át. Ezt a folyamatot a nagyüzemi állattenyésztés módszereire való áttérés is siettette. A Csokonyvisonta község határában levő fáslegelőt ma is legelőként hasznosítják. Ennek nagy része még őrzi az évszázados fákat és a savanyú homoktalajra jellemző növénytársulásokat. Ilyenek a nyugat-európai jellegű mészkerülő homokkötő gyep {Festuco Corynephoretum) és a mészkerülő egyéves gyepek (Filagini vulpieteum, ThymoFestucetum pseudovinae), amelyek itt pontusi és pannóniai sztyepekre jellemző növényfajokat (pl. Anchusa officinalis ssp. pustulata, Minuartia viscosa, Thymus serpyllum ssp. angustifolium, Pulsatilla grandis, Sagina ciliata, Sagina subulata, Spergula pentandra) is tartalmaznak. A hatalmas méretű, évszázados kocsányos tölgyek és gyertyánok egyedenként is védelemre érdemesek. A dél-somogyi tájra jellemző csokonyavisontai fás-legelő védelem alá helyezését és mai természetes állapotában történő megőrzését és fenntartását tájképi és gazdaságtörténeti értékei indokolják. Ez a gazdasági érdekekkel összehangolt természetvédelmi intézkedésekkel valósítható meg. A védetté nyilvánítást megelőző tárgyaláson az érdekelt tulajdonosok, hatóságok és szervek a védetté nyilvánítással és a védelmi előírásokkal egyetértettek. A védetté nyilvánítást akadályozó vélemény, illetve tényező az eljárás során nem merült fel. A határozatban leírt terület olyan értéket képvisel, amelyet az 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet előírásai szerint védelem alá kell helyezni, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12/1971. (IV. 1.) Korm számú rendelet, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. tv. 47. § b) pontja, illetőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Rakonczay Zoltán s. k., az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke