Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 12. szám

254 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 12. szám A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 14 1977. (III. 21.) MÉM számú rendelete a vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról A vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet (a továbbiakban: R.) alapján — a munkaügyi miniszterrel, más érdekelt miniszterekkel, az érintett szakszervezetekkel és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben — az alábbiakat rendelem: A rendelet hatálya kiterjed a) az állami mezőgazdasági, állami erdőgazdálkodási, az állami élelmiszeripari alágazatokba sorolt központokra, trösztökre, kombinátokra, gazdaságokra és vállalatokra, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (a továbbiakban: MÉM) felügyelete alá tartozó elsődleges faipari, földmérési és térképészeti tevékenységet folytató vállalatokra, az élelmiszeripari szövetkezetekre, továbbá az előbb felsoroltak jogi személyiséggel rendelkező társulásaira (a továbbiakban együtt: vállalat); b) a folyószámlás költségvetési rendszerben gazdálkodó állami erdő- és vadgazdaságokra, a Pilisi Parkerdőgazdaságra és a Tanulmányi Erdőgazdaságra, továbbá a mezőgazdasági kutató és kísérleti intézetek, valamint fajtakísérleti állomások és tanüzemek „nem kisegítők" csoportjába sorolt fizikai foglalkozású dolgozóira. 2- § (1) A munkák minősítésének és bércsoportba sorolásának (munkabesorolás) egységes elvek szerinti végrehajtása érdekében az alágazati központok és a trösztök az R. 1. és 2. sz. mellékleteinek, valamint a 25/1972. (XII. 16.) MÉM számú rendelettel módosított és kiegészített 10/1971. (VI. 30.) MÉM számú rendelet 1. és 4. számú mellékleteinek alapján, illetve a gyakorlatban alkalmazott munkabesorolási példatárak figyelembevételével, az illetékes szakszervezeti szervvel együttműködve, legkésőbb 1978. december 31-ig állítsanak össze alágazati, illetve iparági munkabesorolási példatárat, és azt jóváhagyásra nyújtsák be a MÉM-hez. Jóváhagyás előtt a példatárat egyeztetni kell az illetékes szakszervezeti központtal. (2) A fizikai foglalkozásúak bércsoportba sorolásánál (személyi besorolás) a dolgozó által rendszeresen végzett munkák átlagos szakképzettségi igényét, a munkakörülményi fokozat megállapításánál pedig azt a munkakörülményt kell figyelembe venni, amelyben a dolgozó munkaidejének nagyobb részét tölti. Ha a dolgozó az általa rendszeresen végzett munkához a szükségesnél nagyobb szaktudással rendelkezik és esetenként ennek megfelelő munkát is végez, eggyel magasabb szakmai fokozatú bércsoportba is sorolható. (3) A vállalat a más ágazatokhoz tartozó munkák és dolgozók besorolásánál (pl. építőipar) köteles alkalmazni az illetékes ágazati miniszter által kiadott minősítési és besorolási feltételeket. (4) A munkák és a fizikai foglalkozásúak besorolásánál figyelembe vett körülményekért (szakmai képesítés, munkakörülmény stb.) külön pótlékot megállapítani nem lehet. 3- § . (1) Az egyes bércsoportokhoz tartozó bértételeken belül (alsó-felső bérhatár) a munkák alapbérét fix összegben a kollektív szerződésben, a fizikai foglalkozásúak személyi alapbérét pedig írásban, személy szerint kell meghatározni és személyi kartonjaira felvezetni. (2) Az egyes munkák alapórabére a teljesítményhez kötött bérek meghatározására szolgál. A személyi alapbér a túlórapótlék és az állásidőre járó bér kiszámításának alapja, de ezen túlmenően csoportelszámolás esetén a keresetfelosztás alapja is lehet; ezeket a kollektív szerződésben kell szabályozni. (3) Rendszeresen heti 44 óránál hosszabb munkaidőben csak az őrszolgálatot ellátók (kapusok, portások, nappali és éjjeli őrök stb.) foglalkoztathatók. Ezeknél a dolgozóknál — havibéres besorolás esetén — az R. 3. számú mellékletében meghatározott havibéreket (alsó és felső határokat) időarányosan emelt összeggel kell alkalmazni. (4) Az idényjellegű vállalatoknál a heti 44 órának megfelelő éves munkaidő-kereten belül 44 óránál hosszabb vagy rövidebb heti munkaidőben foglalkoztatott havibéres dolgozók esetében az időarányos (növelt, illetve csökkentett) bértételek alkalmazása nem kötelező. Az időarányos bértételek alkalmazását, illetve mellőzését a kollektív szerződésben kell meghatározni. (5) Azokban az állami gazdaságokban, ahol a heti 44 órás munkaidőt általánosan még nem valósították meg, havibéres dolgozók esetében a 44 és 48 órás munkaidő-különbség címén a bértételek alsó és felső bérhatárai nem emelhetők. 4- § (1) Az e rendelet hatálya alá tartozó vállalatok és szervek nem fizikai foglalkozású dolgozóinak további besorolási feltételeit és a jellemző ágazati munkaköröket e rendelet 1. melléklete, az ágazati tanfolyamok minősítését pedig a 2. melléklete tartalmazza.