Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 9. szám

9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 211 hanem az 51. §-ba ütköző szabálysértést valósította meg. E szabálysértés miatt viszont a vezetői engedély nem vonható vissza. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Főügyészség eredményes óvása, mellyel a Belügyminisztérium Közrendészeti Osztálya is egyetértett.) 4. A jubileumi jutalomra való jogosultságnál a munkaviszonyban töltött idő számítása, ha a dolgozót nyugdíjazzák. Az Mt. 48. § (2) bekezdése szerint a huszonöt, a negyven, illetőleg az ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár. Az Mt. V. 66. § (2) bekezdése a munkaviszonyban töltött idő számításával kapcsolatban azt a kedvezményt biztosítja, hogy a negyven, illetőleg ötvenéves munkaviszonnyal járó jubileumi jutalmat harmincöt, illetőleg negyvenöt évi munkaviszony alapján is ki kell fizetni a munkaviszonynak nyugdíjazás folytán történt megszüntetése esetén. A jogszabály az e kedvezményhez való jogosultságot illetően nem tesz megkülönböztetést a dolgozók között abból a szempontból, hogy a nyugdíjazás rokkantság miatt, az öregségi nyugdíjra jogosító életkor elérésére tekintettel, vagy egyéb okból történt. A kedvezménynek az a feltétele, hogy a dolgozó a nyugdíjazásakor rendelkezzen legalább harmincöt, illetőleg negyvenöt évi munkaviszonnyal, és hogy a korábbi jubileumi kifizetésétől, illetőleg esedékességétől elteljen a 10/1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet 7. §-ának (1)—(2) bekezdésében meghatározott idő, illetőleg a 19/1976. (XII. 28.) Mü M számú rendelettel módosított és kiegészített 7/1967. (X. 8. ) Mü M számú rendelet 10/A. §-ának (2) bekezdésében meghatározott idő. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.364/1976/ 2. szám alatt hozott, a Pfl. 35.769/1976. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozat alapján.) 5. Nem akadálya a kártérítési felelősségre vonásnak az a körülmény, hogy a kártérítési felelősséggel tartozó dolgozón kívül más személy is közrehatott a kár keletkezésében és az sem, hogy más személy a vállalat kárával jogtalan vagyoni előnyhöz jutott. Felmerült olyan álláspont, amely szerint abban az esetben, ha a dolgozó vétkes magatartásával hozzájárult ugyan a vállalati kár keletkezéséhez, de ennek következtében más — természetes vagy jogi — személyek jogtalan vagyoni előnyhöz jutottak, az egész kárt ezekre a károkozókra kell áthárítani és a dolgozó még részkártérítésre sem kötelezhető. Ez a felfogás téves. A munkajogi kártérítési felelősségre vonás feltételei körében azt kell vizsgálni, hogy a károkozó (jogellenes) cselekmény vétkes magatartásban nyilvánult-e meg, és okozati összefüggésben áll-e a vállalat kárával. Igenlő esetben a kártérítési felelősségre vonás jogszerű. Az a körülmény, hogy a kártérítési felelősséggel tartozó dolgozón, illetve dolgozókon kívül más személy is közrehatott a kár keletkezésében, nem akadálya a kártérítési felelősségre vonásnak. Ügyszintén nem gátja az anyagi felelősség érvényesítésének az a körülmény sem, hogy más személy a vállalat kárával jogtalan vagyoni előnyhöz jutott Ha tehát a dolgozó vétkes magatartása és a vállalat károsodása közötti okozati összefüggés megállapítható, az a körülmény, hogy a vállalat a jogtalan vagyoni előnyben részesülő harmadik személlyel szemben érvényesíthette volna kártérítési követelését, nem vezethet a dolgozó kártérítési felelősség alóli mentesítésére. Általában helyes követelmény, hogy a vállalatnak — károsodás esetén — elsődlegesen azzal szemben indokolt fellépnie, aki jogtalan vagyoni előnyhöz jutott. A jogtalan vagyoni haszonszerzésre irányuló károkozó cselekmények elkövetőivel szemben fokozott felelősséget indokolt érvényesíteni, de a többek által okozott kár esetében még kármegosztásnak (Mt. 60. §) sem lehet helye azon az alapon, hogy a vállalat elmulasztotta a jogtalan vagyoni előnyhöz jutó harmadik személy elleni fellépést. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10.313/ 1976/2. szám alatt hozott Pfl. 35.520/1976/1. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozat alapján.) 6. A bérbeadó az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 76. §-a alapján a lakásbérleti szerződést akkor is felmondhatja, ha maga is ugyanabban az épületben lakik és a maga által lakott lakást ajánlja fel a bérlő részére. Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 76. §-ában foglalt rendelkezés szerint állampolgár tulajdonában álló lakás esetében a bérbeadó a lakásbérleti szerződést a következő hónap utolsó napjára a 71. és a 73. §-ban előírt feltételek nélkül is felmondhatja, ha a lakásra maga vagy közeli hozzátartozója számára igényt tart, illetőleg a lakás lebontására hatósági engedélyt kapott és a bérlő részére egyidejűleg másik megfelelő, ugyanabban a városban (községben) levő — beköltözhető lakást ajánl fel. A gyakorlatban vitássá vált, hogy ez a jog abban az esetben is megilleti-e a bérbeadót, ha ő is ugyanabban az épületben lakik és az általa használt lakást ajánlja fel a bérlőnek. Volt olyan nézet, hogy ez tulajdonképpen a lakásbérleti