Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 9. szám

208 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 9. szám A T. 110. §-a rendelkezik a járulékfizetési kötelezettségét az előírt határidőn belül nem teljesítő munkáltató vagy más személy késedelmi pótlék fizetési kötelezettségéről, a T. 111. §-a pedig ra az esetre, ha a munkáltató és egyéb szerv a tárrendbírság fizetésének kötelezettségét írja elő arsadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott bejelentési és egyéb kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget. A T. végrehajtására kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 243. §-a szabályozza a jogtalan és a nem szabályszerű bejelentéshez a járulékfizetés szempontjából fűződő következményeket. A T.-nek „A társadalombiztosítási kiadások fedezete" című VII. fejezetében elhelyezett 103. §-ának (1) bekezdése rendelkezik a társadalombiztosítási szerv járulék iránti igényéről. E rendelkezés szerint a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot a biztosítottak pedig nyugdíjjárulékot fizetnek. A T. 101. §-a szerint a társadalombiztosítási j rények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes. Nem egységes a bíróságok gyakorlata abban a tekintetben, hogy a társadalombiztosítás szervének a T. 108. és 109. §-án alapuló megtérítési igényeinek érvényesítésével kapcsolatban a T. 113. §-ának (2) bekezdése alapján kibocsátott fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránt indított per tárgyi költségmentes-e, vagy pedig csupán illetékfeljegyzési jog illeti meg a feleket. Egyes bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényének érvényesítésével kapcsolatban kibocsátott fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránt indított perben a T. 101. §-a nem alkalmazható, mert a T.-nek ez a rendelkezése a társadalombiztosítási ellátások iránti igények érvényesítéséről szóló VI. fejezetében van elhelyezve, a megtérítési igények érvényesítését pedig a „Felelősségi szabályok" című VIII. fejezet szabályozza. A T. VIII. fejezete az illetékkötelezettségről nem rendelkezik, következésképpen — az ismertetett álláspont szerint — a szóban levő perekben az általános szabályokat kell alkalmazni és az ekként irányadó 1/1973. (I. 24.) IM számú rendelet 4. §-a (4) bekezdésének a) pontja értelmében a feleket csak illetékfeljegyzési jog illeti meg. Az egységes és helyes jogalkalmazói gyakorlat kialakításánál abból kell kiindulni, hogy már a T. hatálybalépése előtti jogszabály — az 1958. évi 40. számú tvr. 52. §-a — értelmében is a nyugellátás visszafizetése és megtérítése iránti igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás illeték- és költségmentes volt. A törvényalkotó nyilvánvalóan nem kívánt a visszafizetésre és megtérítésre kedvezőtlenebb helyzetet teremteni. Erre a törvényjavaslat indokolása is utal kifejtve, hogy a társadalombiztosítási ellátások jellege az igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás illeték- és költségmentességét indokolja. A T. 101. §-<a minden további megszorítás nélkül rendelkezik úgy, hogy a társadalombiztosítási igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték és költségmentes. A jogosult személye szempontjából a társadalombiztosítási igény kétféle lehet: a biztosítottnak járó ellátás és a társadalombiztosítási szerv követelése iránti igény, amely utóbbiak körébe tartozik a társadalombiztosítási szerv visszafizetési és megtérítési igénye is. AT. 101. §-ának rendelkezése ezeknek az igényeknek az érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárásra — és ekként a T. 108. és 109. §-án alapuló igénnyel kapcsolatos eljárásra is — vonatkozik. Következésképpen a társadalombiztosítás szervének a T. 108—109. §-ain alapuló megtérítési igények érvényesítésével kapcsolatos per illeték- és költségmentes. A T. 108—109. §-ain alapuló igényekkel összefüggésben az előzőekben kifejtettekből következik, hogy a társadalombiztosítás szervének a T. 103. §-án alapuló, társadalombiztosítási járulék és nyugdíjjárulék iránti, a T. 06. §-án alapuló visszafizetési, a T. 107. §-án alapuló megtérítési, a T. 110—111. §-ain alapuló, késedelmi pótlék és rendbírság iránti, valamint • az R. 243. §-án alapuló, a jogtalan és a nem szabályszerű bejelentés miatti járulék iránti igénye tárgyában hozott fizetésre kötelező határozat, illetőleg fizetési meghagyás [T. 113. § (2) bekezdés] megtámadása iránt indított per a T. 101. íjának a társadalombiztosítási igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárásra vonatkozó rendelkezése értelmében ugyancsak illeték- és költségmentes. 93. számú I. Az üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre, egyéb üzemi eredetű egészségromlásra) alapított járadékigény elévületését illetően különböztetni kell a keresetveszteségben mutatkozó károsodás egymástól viszonylaq elkülönő jő szakaszai között. Ennek megfelelően önálló igénynek kell tekinteni a járadék összegének meghatározása szempontjából irányadó átlagkereset és a táppénz, az átlagkereset és a baleset folytán csökkent kereset, valamint az átlagkereset és rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti folyamatosan fennálló igényt. Az említett önállósuló igények az elévülés szempontjából egységesek, azokon belül az elévülési idő nem az egyes havi járadékrészletek esedékessé válásától kezdődik, hanem az első esetben a keresőképtelen állapotba (táppénzes állományba) kerülés napjától, a második esetben attól az időponttól, amikor a beleset folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés (illetőleg munkaképtelenség) első ízben vezet kereset-kiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra, végül a harmadik esetben a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától. II. Ha az üzemi balesettel (foglalkozási megbetegedéssel) okozati összefüggésben több és egy-