Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 59. szám

59. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1577 gyors alkalmazkodása. A javaslat ezért külön ki­emeli a vállalat gazdálkodási körében ezeket a követelményeket. A vállalati jogok teljes körű felsorolására tör­vényben nincs mód, mivel a vállalatot megillető gazdálkodási jogosítványok mindig a vállalat konkrét gazdasági feladatához igazodnak. E jogo­sítványokat külön jogszabályok állapítják meg. A javaslat a vállalat jogképessége tekintetében általános szabályként fogalmazza meg, hogy a vállalatok gazdálkodása, valamint a rábízott vál­lalati vagyon kezelése körében minden olyan jog megilleti, amelyet tőle jogszabály kifejezetten nem von el. A javaslat továbbá a vállalatot meg­illető legfontosabb jogokról — nem teljes körű — felsorolást ad és kifejezésre juttatja azt a kö­vetelményt, hogy e jogosítványoknak az önálló vállalati gazdálkodás és felelősség általános fel­tételéhez kell igazodniuk (22. §). 2. A javaslat nem változtat azon a bevált sza­bályozáson, hogy a vállalat tevékenységi körét az alapító szerv határozza meg, s lehetővé teszi, hogy a vállalat tevékenységi körének gazdasá­gos ellátásához szükséges kiegészítő tevékenysé­get is folytathasson (25—26. §). A vállalat tevékenységi körét az alapító szerv határozza meg, de a vállalati termékszerkezet meg­határozása és egyes termékek gyártása vagy meg­szüntetése vállalati hatáskörbe tartozik. Valamely tevékenység folytatásához vagy megszüntetéséhez azonban fontos népgazdasági érdekek fűződhetnek. A lakossági ellátásnál is figyelemmel kell lenni erre. A javaslat ezért lehetővé teszi," hogy ilyen te­vékenység folytatását az alapító szerv a vállalat elsődleges feladataként írja elő. Ilyenkor ezt a tevékenységet csak az alapító szerv és az ér­dekelt ágazati miniszterek előzetes hozzájárulá­sával lehet megszüntetni vagy korlátozni (25— 26. §). 3. A jelenlegi szabályok szerint az alapító szerv a vállalatot „induló vagyon"-nal látja el. A gaz­dasági elemzések szerint ez formális előírás volt, mert nincs meghatározható tartalma. Az is vitás volt, hogy mit értünk ebből a szempontból va­gyon alatt. Egy vállalat ugyanis nemcsak akkor „indulhat", ha a működéséhez szükséges terme­lési eszközök teljesen a rendelkezésére állnak, hanem akkor is. ha azoknak még csak egy része van meg. Az „induló vagyon" mértékének vál­tozásához az eddigi szabályozás szerint olyan jog­következmények járultak, amelyeknek fenn­tartása szükségtelen. A javaslat ezért megszünteti az „induló vagyon" kategóriát s csak arról szól, hogy az alapító szerv a vállalat alapításakor a vállalatot tevékenységi körének ellátásához szük­séges vagyonnal és más eszközökkel látja el (27. §). A vállalati gazdálkodás stabilitásának, továbbá a külső személyek, más vállalatok érdekei védel­mének fontos elve az eszközelvonás tilalma. A ja­vaslat — a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban — ezt az elvet fenntartja. A rugal­masabb gazdaságirányítási követelményekhez iga­zodóan azonban bővíti egyes vállalati eszközök el­vonásának eseteit, lehetővé teszi, hogy a Minisz­tertanács az igényekhez igazodva (pl. termelési szerkezet korszerűsítése, a lakossági ellátás javí­tása érdekében) még más esetekben is megadja az egyes vállalati eszközök elvonásának lehető­ségét (28. §). 4. A gazdasági társaságokra és társulásokra, to­vábbá a vállalat képviseletére külön jogszabá­lyok az irányadók. A javaslat e körben csak utaló szabályozást tartalmaz (29—30. §). V. FEJEZET A VÁLLALAT ÁLLAMI IRÁNYÍTÁSA (31—40. §) 1. A vállalatok állami irányítását — különösen felügyeleti és ágazati irányítását — a népgazdaság általános gazdaságirányítási rend­szerébe beillesztve, az irányítás különböző for­máinak kölcsönösségét szem előtt tartva célszerű szabályozni. A javaslat a vállalatok közvetlen állami irányí­tásának alapvető eszközeként továbbra is az ala­pító szerv által gyakorolt felügyeleti irányítást és ellenőrzést tekinti. A javaslat a felügyeleti szerv­nél koncentrálja az állam tulajdonosi helyzetéből eredő legfontosabb jogosítványokat (vállalatala­pítás, tevékenységi kör meghatározása és módo­sítása, az alapvető személyzeti-politikai feladatok ellátása, felügyeleti ellenőrzés stb.). A javaslat azonban a felügyeleti irányítást is a jogok és kö­telezettségek egységének elve alapján szabályozza, s a felügyeleti irányítás jogosultságai mellett, ki­emeli a felügyeleti irányítást gyakorló szervnek a vállalattal szembeni kötelezettségét is (31. §). 2. A javaslat az alapító szerv részéről gyako­rolható közvetlen utasítást továbbra is kivételes lehetőségnek tekinti. Ilyen utasítás kiadásának főleg a nemzetközi szerződésben vállalt kötele­zettség teljesítése és a honvédelmi feladatok megoldása esetén van mód. A változó élethez való igazodás igényére figyelemmel azonban a Minisztertanács lehetőséget kap, hogy az utasí­tás kiadásának más eseteit is meghatározhassa (pl. termelési szerkezet korszerűsítése, a lakos­ság ellátása). Garanciális rendelkezésként a javas­lat törvényi szinten is megfogalmazza, hogy az utasítás miatt a vállalatnál előálló anyagi hát­rány kiküszöböléséről megfelelő feltételek mel­lett az alapító szervnek gondoskodnia kell (34. §). 3. Előfordulhat, hogy miniszter, illetőleg orszá­gos hatáskörű szerv vezetője a felügyelet során olyan intézkedést hoz, amely nem jár a vállalat megszüntetésével (átszervezésével), de érinti a helyi foglalkoztatottságot vagy ellátást. Ilyen esetben is' szükséges az illetékes tanács vélemé­nyének beszérzése (32. §). 4. A gazdaságirányítási rendszer összetettsége és egyes funkcionális minisztériumok, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom