Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 43. szám

43. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1173 Elrendelem a felsorolt természetvédelmi területnek a Komárom megyei természetvédelmi törzskönyvből való törlését. |J E határozatban foglalt előírások és tilalmak megszegőivel szemben a vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. g) E határozat a Tanácsok Közlönyében történő közzététel napján lép hatályba és ellene fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A változatos arcú Gerecse kiterjedt erdőségeivel szigetként emelkedik ki a hegységet körülvevő ipari- és bányavidékből. A peremterületek magas népsűrűsége és az iparosodottság színvonala miatt különös jelentősége van a természeti értékekben bővelkedő terület és a vonzóan szép táj védelmének, A terület rendkívül változatos geológiai-geomorfológiai, botanikai, állattani, régészeti értékeinek megőrzését, fenntartását és több célú hasznosítását csak átfogó természetvédelmi intézkedések biztosíthatják. A Gerecséi Tájvédelmi Körzet védelmet érdemlő értékei: Földtani értékek A Dunántúli Középhegység ÉK-i szárnyát elfoglaló Gerecse 400—600 m magas, kisebb-nagyobb rögök egymáshoz szorosan kapcsolódó sorozatából áll. A triász és jura időszaki mészkőrögöket ÉÉNy—DDK-i irányú törésrendszerek és eróziós völgyek választják el egymástól. A Ny-i Gerecse lépcsős vetődésekkel szakad le a pannóniai agyagos homok, ill. homoküledékekkel feltöltött Tatai-medencére. Az alaphegység felépítésében a felsőtriász dolomit és dachsteini mészkő, a jura mészkő és tűzköves mészkő, valamint az alsókréta márga és homokkő jellemző. A hegység peremterületein 300— 350 m magasságig felhúzódva főleg oligocén homokkő és pleisztocén édesvízi mészkő, kavics, homok és lösz található. A Nagy-Pisznice háromszögletű, ENy felé megbillent lapos tömbjét felsőtriász dachsteini mészkő alkotja. Jellegénél fogva ez a mészkő igen alkalmas a karsztosodásra, itt alakult ki a hegység legnagyobb több szintes barlangja. Feltárt járatainak teljes hossza meghaladja a 240 m-t. Az egykori bányászat a hegytömb DDNy-i oldalán jól rétegezett, ősmaradványokban gazdag, könnyen fejthető és megmunkálható jura rétegeket tárt fel. (A köztudat ezt a mészkövet nevezte „piszkei vagy gerecsei vörös márványnak".) A vörös mészkövet már a középkorban fejtették és Mátyás király korában készült épületekhez is gyakran használták díszítő kőnek. A múlt században Budapesten megindult nagyarányú építkezésekhez sok építőkövet szállítottak a pisznicei kőbányákból. A meredek bányafalak szemléletesen mutatják a jura időszak kőzetképződési folyamatát. Növényvilág A Gerecse a pannóniai flóratartomány (Pannonicum) Dunántúli-középhegységi flóravidékének (Bakonyicum) pilisi flórajárásához (Pilisense) tartozik. Mivel flórája és a Vértes növényvilága között éles határ nincs, a Gerecsében — ha kissé szegényebben is — mindazokat a dolomitra jellemző nyílt (Festucetum pallentis) és zárt sziklagyepeket (Festuco pallenti-Brometum), továbbá sziklafüves lejtőgyepet (Caricetum humilis), valamint a mészkőre jellemző pusztafüves lejtőket (Festucetum rupicolae) megtaláljuk, amelyek a Vérteshez hasonlóan a vegetáció fejlődésmenete során cserszömörcés karsztbokorerdőkhöz (Cotino-Quercetum), sajmeggyes karsztbokorerdőkhöz (Pruneto mahaleb-Quercetum pubescentis), ill. mészkedvelő cseres-molyhostölgyeshez (Quercetum pubescenticerris) vezetnek. Ezek az extrazonális erdőtársulások a Gerecse legérdekesebb részei s legszebb megjelenési formáikat dolomiton a délkeleti Zuppa-hegyvonulaton (Nagyhegy, Liponya), triászmészkőn a bánhidai Turul körül, a Peskő pados szikláin és Nagypisznicén érik el. A Zuppa-hegy legnevezetesebb növénye az innen leírt, hibridogén eredetű, apomiktikus lisztesberkenye-kisfaj, a gerecsei berkenye (Sorbus gerecseansis), továbbá a Vértesből csak idáig felhatoló sulyoktáska (Aethionema saxatilis). E dolomit sziklák nevezetessége még a Szent István-szegfű (Dianthus plumarius ssp. regis-Stephani), mint magyar endemizmus, továbbá a gamandor szádorgó (Orobanche teucrii). A bánhidai Turul-emlékmű körüli mészkőpadokon az üröm-szádorgó (O. loricata), a Peskőn az alföldi szikesekre jellemző Funaria hungarica nevű moha, a Nagypisznicének "felhagyott kőfejtőjén az endemikus Sadler-husáng (Ferula Sadleriana) él. További, védelmet érdemlő növények: a fehér hólyagos csüdfű (Astragalus vesicarius ssp. albus), a magyar lednek (Lathyrus pannonicus ssp collinus), a Borbás kerep (Lotus Borbásii), a kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus), a dudatönk (Physocaulis nodesus), a sodortajk (Himantoglossum hircinum). A Gerecsében — a Vértessel ellentétben — még gyöngyvesszős cserjéseket (Spiraeetum mediae) is találunk (NagySomlyó), a Baj feletti löszterületnek pedig a törpe mandula (Amygdalus nana) szép dísze. A Gerecse ritkaságszámba menő, felsorolt társulásai és növényfajai mellett értéket jelentenek a hársas-törmeléklejtő erdők (Tilio-Fraxinetum) és