Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)
1977 / 42. szám
1158 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 42. szám (A. T. 46.—V. É. 1968. 2.) OVF—ÁH számú utasítás (a továbbiakban: R.) egységes alkalmazásának biztosítása érdekében — a Pénzügyminisztérium Ár- és Forgalmiadó Főosztályával, továbbá a Nehézipari Minisztérium Iparpolitikai Főosztályával egyetértésben — az alábbi állásfoglalást tesszük közzé: 1. Az önálló távhőszolgáltató vállalat által a közös hőközpont részére lakosság céljait szolgáló meleg víz előállításához és szolgáltatásához vételezett ivóvíz lakossági fogyasztásnak minősül. Ezért a közüzemi víz- és csatornamű vállalat a közös hőközpontnak szolgáltatott ivóvíz minőségű víz díját, továbbá az ivóvíz mennyiségének megfelelő, a hőközponttól a közüzemi csatornaműveken elvezetett szennyvizek csatornahasználati díját az R-ben meghatározott és az adott helységre érvényes díjjal az önálló távhőszolgáltató vállalatnak köteles számlázni és tőle beszedni. 2. A közös hőközpontban felmelegített, nem lakossági fogyasztásnak minősülő ivóvíz díját változatlanul az 5/1975. (XII. 31.) OVH—ÁH számú rendelkezésben meghatározott díjakkal kell számlázni. 3. Az önálló távhőszolgáltató vállalat jogosult az általa kifizetett ivóvíz- és csatornahasználati díjat elkülönítetten számlázva a lakóépületek esetében a jogszabály szerint vízdíj fizetésére kötelezettől, a melegvíz díjat pedig egyidejűleg a fogyasztótól beszedni. Az elszámolás alapja a mért melegvíz-mennyiség. A mérési előfeltételek biztosításáig a menynyiséget a 6/1972. (VII. 15.) NIM számú rendelettel módosított 2 1966. (III. 31.) NIM számú rendelet 11. §-ának (5) bekezdése szerint kell megállapítani. E bekezdés a) pontja szerinti elszámolás esetén a melegvízmennyiséget havonta 3 m3/fő értékkel kell számlázni. az OVH Pénzügyi és az OAÁH Nehézipari Vállalatfelügyeleti és Közlekedési Főosztálya Főosztálya Az Országos Vízügyi Hivatal Igazgatási Főosztályának 4238/1977. OVH számú közleménye egyes vízdíj behajtási kérdésekről A Jogügyi Osztálynak egyes vízdíjbehajtási kérdésekre vonatkozóan egyedi ügyben adott állásfoglalását az alábbiakban közlöm: 1. A közműves vízellátás és a közműves csatornázás szabályainak kiadásáról szóló 27/1975. (X. 30.) MT számú rendelet 1. számú mellékletét képező közműves vízellátási szabályzat (a továbbiakban: KVSZ) 34. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a Vállalat által szolgáltatott vízért a tulajdonos, a mellékvízmérővel elkülönített vízfogyasztás esetén pedig az érdekelt, az árhatóság által megállapított vízdíjat köteles fizetni. A KVSZ 2. §-ának h) pontja szerint a tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa, kezelője, illetőleg az ingatlannal egyéb címen rendelkezni jogosult állampolgár vagy jogi személy. Az idézett rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a Vállalat a vízdíjat nem számlázhatja a bérlőnek, illetőleg a lakást bármilyen egyéb jogcímen vagy akár jogcím nélkül ténylegesen használó személynek. A jogalkotó álláspontja szerint ugyanis a Vállalat nem jogosult vizsgálni azt, hogy a vízmérő óra után a vizet ki és milyen arányban használja. Ezt az álláspontot azért tette magáévá a jogalkotó, mert az ellentétes elven alapult korábbi gyakorlat — a jelenlegihez képest — öszszehasonlíthatatlanul több problémát eredményezett. Az előbbiekből következik, hogy a Vállalat a nem fizető tulajdonossal szemben peres úton kénytelen érvényesíteni követelését, és azt — bármilyen gazdaságtalan és terhes is — az elévülési időn belül nyilván kell tartania. 2. Ha a külföldi tulajdonosnak a Pénzintézeti Központnál nyilvántartott meghatalmazott vagyonkezelője nincs, úgy a Vállalatnak a gyámhatósági eljárásról szóló 1/1974. (VI. 27.) OM számú