Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 2. szám

42 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 2. szám natkozó tulajdoni igényét elismerje. Ellenkező esetben a kisajátítást kérőn kívül az ingatlannak az ingatlannyilvántartásból kitűnő tulajdonosát is perbe kell vonni annak tűrése végett, hogy a kikisajátítást kérő a kártalanítási összeget a kötelmi jogosultnak fizethesse ki. 28. szám a) A kisajátítási kártalanítás körében a jogszabályban meghatározott határidőn belül olyan igényt is lehet keresettel érvényesíteni, amelyet a tulajdonos az államigazgatási eljárásban nem érvényesített, és amellyel kapcsolatban az államigazgatási hatóság a határozatában nem rendelkezett. Ilyen igényt a törvényes határidőn belül benyújtott keresetlevéllel megindított kártalanítási perben a perlési határidő után is lehet a Pp. szabályai szerint érvényesíteni. b) Közvetlenül a bíróság előtt érvényesítheti az igényét az az érdekelt is, aki az államigazgatási eljárásban nem szerepelt ügyfélként. a) Az 1976. évi 24. számú tvr. (Tvr.) 19. §-ának (2) bekezdése értelmében — a (3) bökezdésben írt kivétellel — az a fél, aki az államigazgatási hatóság határozatában megállapított kártalanítási összeget sérelmesnek tartja, a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül az ellenérdekű fél ellen indított perben a bíróságnál kérheti a kártalanítási összeg módosítását. A jogszabály nem tartalmaz olyan megszorító rendelkezést, hogy a tulajdonos a kártalanítás iránti perben csak az államigazgatási eljárásba bevont kártalanítási igényt érvényesítheti. Ennek indoka nyilván az, hogy a jogszabály a kisajátított ingatlan fejében járó kártalanítást egységes igénynek tekinti. A harmincnapos perlési határidőn belül tehát a kereseti kérelem olyan követelés vonatkozásában is előterjeszthető, amelyet a tulajdonos az államigazgatási eljárásban nem érvényesített és amellyel kapcsolatban az államigazgatási hatóság a határozatában nem rendelkezett. A kisajátítási kártalanítási perben a Pp. 146. és 247. §-ának a keresetváltoztatással kapcsolatos rendelkezéseit is alkalmazni kell. A Pp. 146. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes a keresetét az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg. Minthogy pedig a tulajdonosnak a kisajátítás folytán keletkezett különböző kártalanítási igényei ugyanabból a jogviszonyból — a kisajátításból — erednek, nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy a tulajdonos a kellő időben megindított kártalanítási perben keresetváltoztatás útján olyan igényekre is kiterjeszthesse a kereseti kérelmét, amelyek vonatkozásában a perlési határidő már lejárt. Az ilyen igényt a Tvr. 19. §-ának (2) bekezdésében megállapított határidő elmulasztása okából nem lehet elutasítani. A fellebbezési eljárásban ez a jog csak a Pp. 247. §-ában meghatározott korlátozásokkal érvényesülhet, így pl. csak a kisajátított ingatlanrész fejében járó kártalanítás iránt indított per fellebbezési szakában a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségért már nem követelhető kártalanítás, *a kisajátított ingatlanrészért követelt kártalanítási összeg azonban felemelhető. b) A 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 29. §-a értelmében a kisajátítási eljárásban ügyfél a kisajátítást kérő, az ingatlanért járó kártalanításra jogosult tulajdonos, illetőleg szövetkezet, továbbá mindaz, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát a kisajátítás érinti (földhasználó, haszonélvező, bérlő, haszonbérlő, az ingatlannyilvántartásból — telekkönyvből — kitűnő egyéb jogosult stb.). A kisajátítási kártalanítási eljárást valamennyi érdekelt bevonásával kell lefolytatni. Ennek ellenére előfordul, hogy egyes érdekeltek aa államigazgatási eljárásban nem vettek részt és az őket megillető kártalanításról nélkülük döntöttek, vagy egyáltalán nem döntöttek. E körülmény azonban nem zárhatja el a mellőzött érdekeltet jogos igényének érvényesítésétől.