Tanácsok közlönye, 1976 (25. évfolyam, 1-62. szám)

1976 / 2. szám

24 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 2. szám (2) Az első fokú egészségügyi szerv, ha az idő­szakos orvosi vizsgálaton a gépjárművezetőt al­kalmasnak találja, a vezetői engedélyt érvénye­síti, és meghatározza a következő időszakos orvosi vizsgálat időpontját. (3) Az első fokú egészségügyi szerv, ha az idő­szakos orvosi vizsgálaton a gépjárművezető alkal­masságát esetleges feltételekkel vagy korlátozá­sokkal állapítja meg, valamint ha soron kívüli orvosi vizsgálatot tart szükségesnek, a vezetői engedélynek a (2) bekezdés szerinti érvényesítésén kívül, a vezetői engedély megfelelő rovatába rész­letesen bejegyzi az esetleges feltételeket, illetőleg korlátozásokat. Erről a gépjárművezető állandó lakóhelye szerint illetékes első fokú közlekedés­rendészeti rendőrhatóságot írásban értesíti. (4) Az első fokú egészségügyi szerv, ha az idő­szakos orvosi vizsgálat alkalmával a gépjármű­vezető egészségi alkalmatlanságát állapítja meg, vezetői engedélyét nem érvényesíti, és erről az ér­dekelt személy állandó lakóhelye szerint illetékes első fokú közlekedésrendészeti rendőrhatóságot írásban értesíti. (5) Az első fokú egészségügyi szerv a soron kívüli orvosi vizsgálatot kezdeményező szervet megállapításáról (alkalmas, alkalmatlan, feltéte­lekkel vagy korlátozással alkalmas) írásban érte­síti. 9. §. (1) Az orvosi vizsgálatot másodfokon végző egészségügyi szervek (a továbbiakban együtt: má­sodfokú orvosi bizottság) a) az Országos Orvosszakértői Intézetnek (a to­vábbiakban: Intézet) a főváros, illetőleg a megye területén az egyéb orvosszakértői tevékenységre kijelölt első fokú orvosi bizottsága, ha első fokon a vizsgálatot a 7. § (1) bekezdésének a), b), c), és e) pontjában, valamint a 17. § (3)—(4) bekezdésé­ben említett orvos végezte; b) az érdekelt személy szolgálati helye, vagy munkahelye szerint illetékes kórház felülvizs­gáló orvosi bizottsága, ha első fokon a vizsgálatot a 7. § (1) bekezdésének d) pontjában említett or­vos végezte. (2) A másodfokú orvosi bizottság eljárására is alkalmazni kell a 8. §-ban foglaltakat azzal az eltéréssel, hogy a kérelmező személy alkalmassá­gáról, alkalmatlanságáról, illetőleg korlátozással vagy feltételekkel való alkalmasságáról írásban tájékoztatni kell azt az első fokú egészségügyi szervet is, amely az első fokú orvosi vizsgálatot végezte. 10. §. (1) Az előzetes és az időszakos orvosi vizsgála­tot az e célra szervezett szakértői bizottság végzi akkor, ha a gép járművezető-jelöltnél, vagy a gép­j árművezetőnél a) művégtag használata szükséges a gépjármű­vezetéshez, b) egyszemmel látás, afakia, színtévesztés vagy színvakság áll fenn, c) csak meghatározott, és számára szükséges módon átalakított (pl. kézi tengelykapcsolós), vagy ilyen célra alkalmazható gépjárművel (Tra­bant Hycomat stb.) lehet alkalmas gépjármű­vezetésre. (2) Első fokú szakértői bizottságként a 9. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bizottságok járnak el. A másodfokú szakértői bizottság Buda­pesten, az Intézetben működik. Mind az első, mind a másodfokú szakértői bizottság kiegészül egy-egy gépjármű műszaki és közlekedésrendé­szeti szakértővel. (3) A szakértői bizottságok nem orvos tagjait a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, illetőleg a Belügyminisztérium jelöli ki. A bizottságok nem orvos tagjai az érdekelt személy általános, illető­leg szakorvosi vizsgálatánál nem lehetnek jelen, azonban a gépjárműnek a vizsgált személy testi fogyatékosságához igazodó átalakítása vizsgálatá­ban és megállapításában részt vesznek. (4) A szakértői bizottság az egészségi alkalmas­ságot csak abban az esetben állapíthatja meg, ha a gépjárművezető-jelölt vagy a gépjárművezető a szakértői bizottság nem orvos tagjai előtt a gya­korlatban előzetesen bizonyítja, hogy a szokásos­tól eltérő feltételek mellett a gépjárművet bizton­ságosan kezeli. (5) A szakértői bizottságok eljárására egyebek­ben az első fokú egészségügyi szervekre és a má­sodfokú orvosi bizottságokra vonatkozó rendel­kezések az irányadók. 11. §• (1) Az egészségi alkalmasság külön feltételeit fl. § (2) bek.] akkor kell megállapítani, ha a gép­járművezető csak gyógyászati segédeszköz (szem­üveg, művégtag stb.) vagy a szokásostól eltérő tí­pusú kezelőberendezés (pl. automata, kézi ten­gelykapcsoló, kézifék stb.) használata esetén mi­nősíthető egészségi szempontból alkalmasnak. (2) Az egészségi alkalmassággal összefüggő kor­látozást akkor kell megállapítani, ha a gépjármű­vezető fogyatékossága, vagy a gépjármű átala­kítása miatt a biztonságos közlekedés érdekében sebességkorlátozást (pl. személygépkocsi lakott területen 50 km, azon kívül 70—80 km óránkénti sebesség), útvonalkorlátozást, vagy más hasonló intézkedést kell megtenni. (3) Az egészségi alkalmasságot megállapító or­vos, illetőleg bizottság — véleményének egyidejű megadása mellett — javasolhatja a pályaalkal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom