Tanácsok közlönye, 1976 (25. évfolyam, 1-62. szám)

1976 / 31. szám

31. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 683 hivatkozik — nincs akadálya annak, hogy a tényleges érték megtérítését vállalja, s annak a munkabéréből való levonásához — bármilyen határozat hozatala nélkül — hozzájáruljon, s ennek alapján a levonásra ténylegesen sor kerüljön. Amennyiben a dolgozó az anyagi felelősségét elismerte, és a megtérítendő összeget a munkáltató levonta a munkabéréből, a levont összegnek az elévülési időn belül történő visszakövetelése esetén azonban azt vizsgálni kell, hogy a dolgozó anyagi felelőssége az Mt. 58. §-ában foglaltak alapján fennáll-e. Téves az az álláspont, amely a dolgozó rendelkezési jogát olyannyira korlátozza, hogy kizárja a megőrzési felelősség elismerése tárgyában tett önkéntes nyilatkozat hatályát, következésképpen a teljesítés önkéntességét is. A munkaügyi per elbírálása szempontjából közömbös, hogy a dolgozó milyen okból — ténylegesen önként tett-e — elismerő nyilatkozatot a felelőssége tárgyában, vagy önként teljesített-e, mert a munkaügyi szabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely utóbb — az elévülési időn belül — a panasz benyújtását és a megindult munkaügyi vitában a jogalap vizsgálatát kizárná. Az Mt. 61. §-ának (2) bekezdése az Mt. 49. páriák (3) bekezdése, illetve az Mt. V. 69. §-a nem zárja ki azt, hogy az ilyen jellegű tartozásának megfizetését a dolgozó kötelezvényben önként vállalja. Ennek megfelelően a dolgozót terhelő megtérítési kötelezettség a munkabérből nemcsak a vállalat határozata, hanem a dolgozó nyilatkozata alapján is behajtható. A dolgozó szempontjából a munkajogi szabályokkal összhangban nem álló joghátrányt nem jelent a tartozás elismerése, másrészt a társadalmi tulajdonban keletkezett károk önkéntes jóvátételére ösztönző elvek gyakorlati érvényesülését nem szolgálja az olyan álláspont, amely kétségbe vonja ilyen esetekben az anyagi felelősséget elismerő nyilatkozat és annak alapján történő teljesítés érvényességét. Az ezzel ellentétes állásfoglalás téves. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.044 1976 2. szám alatt hozott — Pfl. 35.043 1976/1. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással megegyező határozata alapján.) 37. L Perújítási kérelem alapját képezi az olyan bizonyíték, amely az alapperben megállapított tényállást kiegészíti. II. Ha a bíróság a perújítási kérelmet érdemben tárgyalja, a perújítást megengedettnek kell tekinteni. I. A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, ha az — elbírálás esetén — reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. így perújítási kérelmet lehet előterjeszteni olyan bizonyítékokra alapítva, amelyek az alapperben beszerzett szakértői vélemény, valamint kiegészítő szakértői vélemény ténybeli alapját kiegészítik, s ha a megjelölt tények bizonyítása esetén a félre kedvezőbb határozatot lehet hozni. Nem szükséges tehát az alapperi tényállás megdöntése, elegendő annak olyan kiegészítése is. amely a kérelmet előterjesztő fél számára kedvezőbb elbírálást eredményezhet bizonyítottság esetén. II. A Pp. 260. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság akkor folytathatja érdemben a tárgyalást, ha a perújítást megengedhetőnek tartja. A perújítás megengedhetősége kérdésében ilyenkor nem kell külön határozatot hoznia. Ha a munkaügyi bíróság a kérelmet érdemben tárgyalja, tanúkihallgatást foganatosít, szakértőt rendel ki az ügyben, eljárásából a feleknek a perújítás megengedésére kell következtetniük. Az érdemi tárgyalásra tekintettel tehát a bíróságnak nem a perújítás megengedhetóségéről kell végzéssel határoznia, hanem a Pp. 268. §-ának megfelelően a kérelemmel megtámadott ítéletet kell hatályában fenntartania, illetőleg ennek egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot kell hoznia. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. L 10.062 1976 2. szám alatt hozott, Pfl. 35.004 1976. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással megegyező határozat alapján.) 38. A lakásépítési (vásárlási) kölcsöntartozás kamata. A lakásépítési (vásárlási) kölcsön megállapodásra a módosított és kiegészített 26 1971. (VI. 24.) PM—EVM—Mü M számú együttes rendelet előírásait kell alkalmazni. Az együttes rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató az általa nyújtott kölcsön ki nem egyenlített összegét a dolgozótól visszakövetelheti, ha a dolgozó a J megállapodásban reá háruló kötelezettségét nem teljesíti. E § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a visszakövetelt összeg után a mun| káltatót a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében fogI laltak szerinti kamat illeti meg. A Ptk. hivatkozott rendelkezése a kamat mérI tékét 5° o-ban állapítja meg. A felek tehát a megj áUapodásban ennél magasabb összegű kamatot ; nem köthetnek ki, illetőleg az ezzel ellentétes I megállapodás semmis, helyette a jogszabályi renj delkezést kell alkalmazni. A munkaügyi vitában I eljáró szerv akkor jár el helyesen, ha a jogsza-