Tanácsok közlönye, 1976 (25. évfolyam, 1-62. szám)

1976 / 19. szám

19. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 333 vezeti-működési irányelvek alapján — a felügyeletet gyakorló szakigazgatási szerv állapítja meg. 6. §. (1) A szociális gondozószolgálat közvetlen szakmai irányítására és ellenőrzésére a megyei városban, a városban, a fővárosi kerületben és a járásban — indokolt esetben a nagyközségben —, illetőleg a szociális intézményben vezető házi szociális gondozó (a továbbiakban: vezető szociális gondozó) alkalmazható. (2) A vezető szociális gondozó közvetlenül a szakigazgatási szerv (a járásban a járási hivatal), vagy a szociális intézmény irányítása alatt áll. Szervezi a szociális gondozást, irányítja és ellenőrzi a szociális gondozók munkáját. Felelős a szociális gondozásért, emellett szociális gondozási munkával is megbízható. (3) Ahol vezető szociális gondozó nem működik, annak feladatait a szakigazgatási szerv (járási hivatal) végzi. 7. §• A szakigazgatási szerv (járási hivatal), illetőleg a szociális intézmény a társadalmi szociális gondozás szervezésére szervező házi szociális gondozót (a továbbiakban: szervező szociális gondozó) is alkalmazhat. A szervező szociális gondozó a vezető szociális gondozó beosztottja. 8. §. (1) A pénzbeli juttatásban részesülő társadalmi szociális gondozókkal (a továbbiakban: társadalmi szociális gondozó) megállapodást kell kötni (1. sz. melléklet). A megállapodással a társadalmi szociális gondozó erkölcsi kötelezettséget vállal feladata ellátására, amelynek joghatálya nincs, munkaviszonyt, megbízásos jogviszonyt nem hoz létre. (2) Társadalmi szociális gondozói feladattal az bízható meg, akinek személye erre alkalmas és tőle a vállalt munka elvégzése elvárható. (3) A társadalmi szociális gondozókat el kell látni a munkájukhoz szükséges eszközökkel és anyagokkal. 9. §. (1) A társadalmi szociális gondozó pénzbeli juttatásának összege havonta 700,— Ft-ig terjedhet, amelyet adó, társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék nem terhel. A kifizetett díjnak arányban kell állnia a végzett munkával. A pénzbeli juttatás társadalombiztosítási ellátások alapjául nem szolgálhat. (2) Az (1) bekezdés szerinti pénbeli juttatást — a költségvetési előirányzaton belül a o2 rovat i „Egyéb személyi kiadás" 8 tétele terhére — utólag kell megállapítani; az összegben előre nem szabad megállapodni. 10. §. (1) Hivatásos szociális gondozószolgálat szervezésére csak másodsorban, olyan településeken kerülhet sor, ahol a hivatásos szociális gondozók munkaideje gazdaságosan kihasználható. (2) Kórokozóhordozó szociális gondozottat csak I hivatásos szociális gondozó láthat el, az illetékes közegészségügyi és járványügyi szerv útmutatása ' alapján. I 11. §. (1) A vezető, szervező és hivatásos szociális gondozót munkakörébe nem tartozó munka végzésével a munkáltató nem bízhatja meg. s (2) A vezető, szervező és hivatásos szociális gondozót el kell látni a hatályos jogszabályokban* előírt munka-, illetőleg védőruhával, továbbá a feladata végzéséhez szükséges felszerelési tárgyakkal, eszközökkel (utazási bérlet, kerékpár, takarítóeszköz, tisztítószer stb.). 12. §. (1) A tartási kötelezettség a gondozási kötelezettséget is magában foglalja [1974. évi I. tv. 65. § (2) bekezdés]. Ennek megfelelően a szociális gondozásra szorulót elsősorban házastársa, ezt követően gyermeke, majd szülője (a továbbiakban: hozzátartozó) köteles gondozni. (2) Nem akadálya a szociális gondozásba vételnek, ha a hozzátartozó rajta kívülálló okból nem képes gondozási kötelezettségét teljesíteni. (3) A megfelelő jövedelemmel rendelkező azon személy részére, aki nem tud gondozót találni, a szakigazgatási szerv a szociális gondozószolgálat keretein kívül nyújthat segítséget gondozó biztosításához. Amennyiben ez a törekvés nem jár sikerrel, a szociális gondozásra szorulót a szakigazgatási szerv kivételesen szociális gondozásba veheti. (4) A szociális gondozásbavétel során előnyben kell részesíteni azt, — aki egyedül él; — akinek szociális otthoni elhelyezése lenne indokolt; * A munka- és védőruhaellátást a 7/1967. (XII. 27.) Eü M sz. rendelet (megjelent a Tanácsok Közlönye 1967/52. és az Egészségügyi Közlönv 1968,2. számában is), továbbá a 60.520/1967. (Eü. K. 13.), az 57/1968. (Eü. K. 20.) és a 63.615/1968 (Eü K. 20.) Eü M sz. utasítások szabályozzák.