Tanácsok közlönye, 1976 (25. évfolyam, 1-62. szám)

1976 / 56. szám

56. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1155 lésének legelső fejlődési állapotától kezdve (hinár vegetáció) a nádason, a lápréten, a rekettyefűzeseken keresztül az éger erdőkig, a tölgy-, kőris-, szil ligeterdőkig, illetve a mesterséges égeresekig és nyárasokig. A TK legjelentősebb növénytársulásai; A csatornákban felújult, de az időnként megismétlődő kotrások következtében erősen visszaszorulóban levő hinárvegetációt a lebegő békalencsés (Lemnetum minoris), a békalencse—vízirence társulás (Lemno—Utricularietum), illetve a víziboglárkás (Batrachietum trichophylli) és hináros (Parvipotameto-Zannichellietum) képviseli. A nádasokban (Scirpo-Phragmitetum) részben a gyékények, részben a kákák uralkodnak, ezekben talált otthonra egykori vízfolyások mentén, leginkább tőzegen, de mindig az ősi vegetáció]ú lápterületeken, vagy azok szomszédságában a különösen ritka kievi csalán (Urtica kioviensis). A nádasok szegélyéhez magassásos társulások (Cladietum marisci, Caricetum acutiformis-ripariae, stb.) csatlakoznak, azok pedig kékperjés láprétekbe (Molinietum coeruleae) és dunántúli mocsárrétekbe (Deschampsietum caespitosae) mennek át, tavaszszal ritka kosbokrokkal (Dactylorhiza maculata, Gymnadenia conopea), nyár végén buglyos szegfűvel (Dianthus.superbus) és kornistárniccsal (Gentiana pneumonanthe). A mocsárrétekbe náddal átszőtt rekettyefüzesek (Calamagrosti-Salicetum cinereae) települtek, amelyek táj képileg is jellemzőek. Az égerláp (Dryopteridi-Alnetum, illetve Thelypteridi-Alnetum), a Hanság legjellegzetesebb növénytársulása. Kiemelkedő, támasztógyökeres, nagy kiterjedésű állományaiból ma már csak a Csíkos-éger és a Királytóéger ad ízelítőt, mélyebb részein sásokkal (Carex elata, C. acutiformis, C. elongata), az égertönkökön mocsári pajzsikával (Thelypteris palustris) és szálkás pajzsikával (Dryopteris carthusiana). Itt található (Királytó égeres) jelentős tömegben a ritka fekete ribiszke (Ribes nigrum), a szürke nádtippan (Calamagrostis canescens) és szálanként a babérfűz (Salix pentandra) is. Szárazabb helyeken a fűzligetek (Salicetum albae-fragilis) állományai jelennek meg. Az Észak-Hanság területén a már említettek mellett további növénytani értéket jelentenek a nyíresek (Betuletum albae), amelyek ugyan nem az egykori nyíres láperdők (Salici pentandrae-Betuletum pubescentis) maradványai, hanem pionír származékerdők, amelyeknek tudományos és tájképi értékük van. Ugyanitt a szukcesszió legmagasabb fokát a peremterületek feltöltődése révén a tölgy—kőris—szil ligeterdők (Fraxino-Ulmetum) maradványfoltjai képezik (Koronaerdc, jánossomorjai Nagyerdő, Bormászi erdő, Töllö^ erdő), foltonként hamvas égerrel (Alnus incana). Gyertyános-kocsányos tölgyesek fordulnak elő (Querco robori-Carpinetum) Lébénynél, a gyepszintben már számos hegyvidéki fajjal. A Barbacsi tó és a Fehér tó sajátos növényi értékeit a hínár és nádas (Scirpeto-Phragmitetum) társulások képezik. Utóbbiban él a ritka kievi csa- i Ián (Urtica kioviensis). Egykor elterjedt volt itt a I vízirence (Utricularia vulgáris), a kolokán (Stratiotes aloides), a kivezető csatornákban pedig a rucaöröm (Salvinia natans). A nyílt víztükrön a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) és a sárga tavirózsa (Nuphar lutea) a régi lápvilág emlékét idézte. 2. Állatvilág A TK állatvilága is gazdag. Halak közül a folyókban előfordul a ponty (Cvprinus carpio), a compó (Tinca tinca), a menyhal (Lota lota), a csuka (Esox lucius), a ragadozó őn (Aspius aspius), a rózsás márna (Barbus barbus) stb. A lápvilág apró halai (pirosszemű kele, vésetta.jkú paduc, csík-félék) korábban tömegesen, ma szórványosan találhatók. Hüllők közül még előfordul a parlagi vipera (Vipera ursinii), siklók, az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara); kétéltűek közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) es a békák. A TK madárvilága is gazdag. Ritkábban előforduló fajok a fekete gólya (Ciconia nigra), a túzok (Otis tarda), a hamvas rétihéja (Circus pygargus), a kékvércse (Falco verspertinus), a réti fülesbagoly (Asio flammeus) stb. A területen, de különösen a madárrezervátumok területein fészkelő ritka madarak a barna rétihéja (Circus aeruginosus), a nagy kócsag (Egretta alba), a kanalas gém (Platalea leucorodia), a szürke gém (Ardea cinerea), szalakóta (Coracias garrulus), a törpegém (Ixobrychus minutus), nagy póling (Numenius arquatas). A terület a vonuló madaraknak megfelelő pihenő és táplálkozó helyet biztosít. Vonuláskor a tömegesen megjelenő nagy kócsag mellett a Barbacsi tónak rendszeres vendége a halászsas (Pandion haliaétus), a réti sas (Haliaeetus albicilla), kabasólyom (Falco s. subbuteo) is. Az énekesmadarak faj- és egytdszáma is nagy. Jelentős faj a réti tücsökmadár fi ocustella naevia). Az emlősök közül említést ért emel a pézsmapocok (Ondatra zibethica) az É-Hanság területének egyes foltfaiban a nyuszt (Martes martes) és a nyest (Martes foina). A védetté nyilvánítást megelőző helyszíni szemlén és tárgyaláson az érdekelt hatóságok és szervek egyhangúlag kifejezésre juttatták és jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a védetté nyilvánítással és a tervezett védelmi előírásokkal egyetértenek. A védetté nyilvánítást akadályozó vélemény, ill. tényező az eljárás során nem merült fel. A határozatban leírt terület olyan értéket képvisel, amelyet az 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet előírásai szerint védelem alá kell helyezni, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12/1971. (IV. 1.) Korm. sz. rendelet, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. tv. 47. § b) pontja, illetőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Rakonczay Zoltán s. k., az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke