Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 35. szám

35. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 701 fokozottabban takarékoskodjunk, ésszerűbben gazdálkodjunk, ezáltal a népgazdaság minden területén gyorsítsuk meg a hatékonyság növekedését. Ezen túlmenően a munkaügyi gazdálkodás előtt álló feladatokat az is meghatározza, hogy az V ötéves tervidőszakban a népesség számának és konstruktúrájának alakulása következtében a foglalkoztatottak számát csak kis mértékben lehet emelni. Ezért — népgazdasági szinten, a teljes foglalkoztatás fenntartása mellett — biztosítani k^ll a meglevő létszám eddiginél hatékonyabb foglalkoztatását, az újonnan munkába lépőknek a népgazdaság szükségleteivel összhangban álló foglalkoztatásának, a munkaerő társadalmilag hasznos mobilitásának elősegítését. A fentieknek megfelelően a kollektív szerződések kialakítandó célkitűzéseinek a következő főbb területekre ki kell terjedniük: a) A racionális létszámgazdálkodásra ható üzem- és munkaszervezés javítására Ezen belül például — Fokozni kell a termeléselőkészítés és közvetlen termelésirányítás hatékonyságát az anyagi ösztönzés lehetőségeinek felhasználásával is, mivel a munka folyamatosságának a biztosítása a vállalatok jelentős hányadánál nem megoldott kérdés — A gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására törekvés nyomán bekövetkező termékösszetétel-változás is segítse elő a munkaerő és munkaidő jobb kihasználását. — Javítani kell a munkaszervezési tevékenységet, s meghatározott anyagi ösztönzéssel biztosítani kell a szervezési eredmények mielőbbi bevezetését, 411etőleg azon akadályok elhárítását, melyet általában az újjal szemben megnyilvánuló bizalmatlanság, s esetenkénti félelemérzet, sőt ellenszenv jelent. E tevékenységnek ki kell terjednie a melléktevékenységre, a karbantartásra, az anyagmozgatásra és nem utolsó sorban a szellemi, az adminisztratív munkaterületekre is. b) A munka hatékonyságának fokozására: A vállalatoknak a munkaügyi gazdálkodás keretében arra kell törekedniük, hogy minden olyan eszközt, munkaügyi elemet mozgásba hozzanak, amely biztosítja a hatékonyabb munkát. Mindenek előtt — nagyobb figyelmet kell fordítani a teljesítménykövetelmények reális alapon történő megállapítására, a bérformák helyes megválasztására, mert a laza teljesítménykövetelmények hátráltatják a tartalékok mozgásba hozását, a helytelenül megválasztott és működtetett bérformák pedig helytelen irányú ösztönzést válthatnak ki, vagy az ösztönzés erőteljességét tompíthatják, — fokozottan szükség van arra, hogy a premizálás és a jutalmazás gyakorlatában olyan feladatok teljesítését ismerjék el, amelyek az energiával, a nyersanyaggal és az élőmunkával való takarékosságot szolgálják A prémiumok nagyságát megfelelő gazdasági számításokkal alátámasztva, az elért megtakarításokkal arányosan határozzák meg, és akik jelentős eredményeket érnek el a hatékonyság javításában, azok anyagi elismerésként is érzékelhető nagyságú összegeket kapjanak, — a termelékenység emelését cálzó technológiai fejlesztési beruházások mielőbbi üzembeállítására, a beruházási átfutási idők csökkentésére, illetőleg az átadott berendezések teljeskörű használatba vételére megfelelő ösztönzést kell nyújtani, — gyártmányfejlesztési vonalon ösztönözni kell a vállalat fejlesztési szakembereit a kialakítandó új konstrukció normaóraszükségletének csökkentésére oly módon, hogy az mind vállalati, mind népgazdasági szinten termelékenység növekedést, jelentsen. — a nagyértékű és korszerű gépek, berendezések kihasználásának fokozása érdekében a kedvezőtlen munkarend szerint (folyamatos és többműszakos munkarendben) dolgozók anyagi elismerését jelentős mértékben fokozni kell. c) A vállalaton belüli kereseti arányok megfelelő fejlesztésére: — Következetesebben kell törekedni arra, hogy az azonos képzettségű, azonos munkakörülmények között, képzettségüknek megfelelő munkát végző dolgozók munkabére — hasonló fizikai és szellemi igénybevétel esetén — azonos legyen az egész vállalaton belül. E téren is különös figyelmet kell fordítani a nők és a fiatalok megfelelő kereseti arányának biztosításáfa. — A középtávú tervidőszak során átlagon felüli keresetnövekedést indokolt biztosítani — megfelelő munkateljesítmények esetén — a nagy fizikai igénybevétellel, kedvezőtlen munkakörülmények között, több műszakban vagy folyamatos munkarendben foglalkoztatott munkásoknál, a magasan kvalifikált szakmunkásoknál, a nagyobb felelősséggel járó beosztásúaknái, a felsőfokú végzettségű, főként szellemi alkotómunkát végző érdemi szakalkalmazottaknál, továbbá a legalacsonyabb keresetűeknél. Átlagon aluli keresetnövekt- ^és indokolt a normál körülmények között könnyű fizikai munkát végző szakképzetlen, illetve munkaköréhez képest alacsonyabb szinten képzett munkásoknál és alkalmazottaknál. A besorolási és alapbérrendszer megfelelő alkalmazása révén fokozni kell a magas kvalifikációt igénylő fizikai és nem fizikai munka, továbbá a kedvezőtlen körülmények között végzett munka anyagi megbecsülését. A tarifa-rendszer módosítása során csökkenni fog a bértételek közötti átfedés és az alsó bérhatárok erősebben nőnek mint a felsők. Ez szükségessé teszi az azonos kategóriába soroltak alapbér szóródásának csökkentését, továbbá a besorolási előírások, ágazati besorolási példatárak eddiginél következetesebb alkalmazását.