Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 28. szám

28. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 591 (Mentes az általános jövedelemadó alól:) 2. az 5000-nél kisebb lélekszámú községekben, valamint más község, illetőleg város ellátatlan te­rületén szolgáltató- vagy javítóipari tevékenysé­get kezdő és a lakosság részére dolgozó kisiparos és magánkereskedő, tevékenységének megkezdé­sét követő két év alatt elért egyébként adóköte­les jövedelme, ha az évi 48 000 forintot nem ha­ladja meg; Vhr. 15. §. (I)9 Az adókivetés útján adóztatható szolgáltató- és javítóiparost, valamint magánke­reskedőt — az egyéb feltételek mellett — akkor illeti meg a kétéves adómentesség, ha tevékeny­ségét iparjogosítvány alapján telephely (műhely, üzlet) létesítésével kezdi meg és helyben foly­tatja, továbbá ha aj magánkereskedőnél a közülettől származó be­vétel az évi összes bevétel 30%-át, b) szolgáltató- és javítóiparosnál a — költség­vetési szervnek nem minősülő — közülettől szár­mazó bevétel az évi összes bevétel 20%-át nem haladja meg. E tekintetben költségvetési szerv az állami költségvetés rendszere szerint gazdálkodó állami szerv, társadalmi és tömegszervezet, vala­mint a költségvetési folyószámlás szerv. (2) Az 5000-nél kisebb lélekszámú községben telephellyel rendelkező szolgáltató- és javítóipa­rost nem zárja ki az adómentességből az, ha te­vékenységét működési területén levő hasonló lé­lekszámú községekben is gyakorolja. (3) Az R. alkalmazásában a község lélekszámát a hivatalos statisztikai adatok alapján kell figye­lembe venni. A közös tanácsú községeknél a lé­lekszámot községenként külön-külön kell megál­lapítani. Az ellátatlan területet pedig a helységre illetékes ipari, illetőleg kereskedelmi szakigazga­tási szerve [Vhr. 14. § (3) bek.] határozza meg. (4) Az R. alkalmazásában ipar jogosítvány az iparigazolvány, illetőleg az iparengedély, a kis­ipari működési engedély, a háziipari értesítés, a vándoripari engedély és a mutatványos engedélye. (5) Ugyanazt a szolgáltató- és javítóiparost, va­lamint a magánkereskedőt az adómentességet biz­tosító tevékenysége után a szakmailag meghatá­rozott működési területén csak egy alkalommal illeti meg a kétéves adómentesség. Nem illeti meg tehát az adómentesség azt a szolgáltató- és javító­iparost, valamint magánkereskedőt, aki tevé­kenységét működési területén 1960. július hó 1. napját követően megszüntette és újból kezdi. Nem illeti meg az adómentesség azt a személyt sem, aki tevékenységét alkalmi (idény) jelleggel kezdi meg, illetőleg folytatja. 9 A Vhr. 15. §-a (1) bekezdésének szövege a Vr/1. 7. §-a (1) bekezdésével megállapított szöveg, amely a Vhr. 15. §-a (1) bekezdése helyébe lépett. (6) Az adómentesség szempontjából nem tekint­hető új iparkezdésnek az, amikor a szolgáitató­és javítóiparos vagy magánkereskedő korábban már működési területén gyakorolt iparát házas­társa özvegyi jogon, vagy családtagja saját jogán tovább folytatja. (7) 10 Az ipar szüneteltetése nem szakítja meg a kétéves adómentesség időtartamát, kivéve az iga­zolt tartós betegség és a katonai szolgálat idejét, ha ez alatt a tevékenységet valóban nem gyako­rolják. Az adómentesség — az egyéb feltételek fennforgása esetén — a tevékenység megkezdését követő két éven belül abban az esetben sem sza­kad meg, ha a telephely szerinti község időközben más községgel, illetve várossal egyesült és az egye­sített helység 5000-nél nagyobb lélekszámú. (8) Ha a szolgáltató- és javítóiparos vagy ma­gánkereskedő a kétéves adómentesség lejárta előtt, vagy ezt követően két éven belül tevékeny­ségét elfogadható indok (egészségi állapot meg­romlása, gazdasági lehetetlenülés stb.) nélkül megszünteti, az adómentesség ideje alatt elért jövedelme után is adóznia kell. (9) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 2. pontjá­ban szereplő adómentesség nem érinti az alkal­mazott foglalkoztatása után az R. 1. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adófizetési kötele­zettséget. Vhr. 16. §. (1) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 1. és 2. pontjában meghatározott adómentességre vonatkozó igényt a Vhr. 25. §-ának (1) és (3) be­kezdésében megjelölt módon, időben és helyen bejelenteni, valamint igazolni kell. (2)11 Az R. 2. §-a (1) bekezdésének ej pontjában meghatározott adómentességre a jogosultság az igény bejelentése (Vhr. 25. §) alapján, erre vonat­kozó külön határozat nélkül áll be, ha a feltéte­leknek az adózó megfelel. Amennyiben az adózó az adómentesség feltételeinek már nem felel meg, köteles ezt a Vhr. 25. §-ában szabályozottak sze­rint ugyancsak bejelenteni. (Mentes az általános jövedelemadó alól:) f) 1. az állami biztosítási szerződésből származó térítés, valamint a takarékbetét kamatjövedelme; Vhr. 17. £. Az állami biztosításból eredő szol­gáltatást akkor sem lehet adóztatni, ha azt a szer­ződést kötő más — a kárban részes kedvezmé­nyezett — részére fizetik ki. 10 A Vhr. 15. §-a (7) bekezdésének szövege a Vr 1. 7. §-a (2) bekezdésével kiegészített szöveg. 11 A Vhr. 16. §-a (2) bekezdésének szövege a Vr 1. 8. §-ával megállapított szöveg, amellyel a Vhr. 16. §-a ki­egészült. Egyidejűleg a Vhr. 16. §-ának eredeti szövege (1) bekezdésre változott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom