Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 21. szám

21. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 399 hegy belsejét feltárta és ez lehetővé teszi kialakulásának és rétegződésének tanulmányozását. 3. Növény- és állattani értékek A hegy földtani felépítése és domborzati viszonyai miatt sajátos helyi klíma jellemzi a területet, amely jóval szárazabb, mint a környező síkság. A Sághegy növényföldrajzi helyzete is különleges, mivel növényzete az azt körülvevő kisalföldi flóra járásban (Arrabonicum) szigetet képezve a bakonyi flóra járáshoz (Vesprimense) tartozik. Az őshonos növényzet és az erdeti növénytársulások nagy része, főként a szőlők felső szegélyén még ma is megtalálható. Az 1974-ben végzett kutatómunka eredményeként a területen összesen 177 növényfajt találtak, közöttük olyanokat is, melyek Nyugat-Dunántúlon csak szórványosan fordulnak elő. Jellegzetes növényfajok: tavaszi hérics (Adonis vernalis), selymes peremizs (Inula oculus-Christi), kökörcsin (Pulsatilla grandis, P. nigricans), árvalányhaj (Stipa pennata). A védett területen tenyésző molyhos tölgy (Quercus pubescens) ligetes csoportja rendkívül alakgazdag; számos formaváltozata található aránylag kis területen. A területre jellemző növénytársulások: — lejtőfüves sztyeprét (Festucetum rupicolae), — ligetes karszt-bokorerdők (Quercetum pubescenti-cerris), — töviskes (Pruno Spinosae-Crataegetum), — kaszálórét (Arrhenatheretum elatioris), — sziklai gyepek (Asplenietum-rutamurariae). A sajátos élőhelyi adottságok miatt a hegy állatvilága szintén eltér a környező területek faunájától. A Sághegyen élő sok védett madárfaj közül elsősorban egyes bagoly fajok, és a hazánkban csak szórványosan előforduló kövirigó fészkelése jelentős. 4. Kultúrtörténeti emlékek a) Szőlőművelés A Sághegy gazdálkodására évszázadok óta a szőlőmüvelés volt jellemző, mivel a terület éghajlati, talajtani és kitettségi viszonyai a szőlőtermelésre kiválóak. A szőlőmüvelés fennmaradt legrégibb emlékeit a területen található öreg pincék és az 1734-ből származó „Sági Hegységnek Törvényei" című magyar nyelvű helyi szabályzatgyűjtemény őrzi, mely 12 cikkelyben szabályozta a szőlőgazdálkodást. A több évszázados szőlőművelésnek ez az írásos bizonyítéka a maga nemében szinte páratlan kultúrtörténeti emlék. b) Bányászat Kezdetleges formában már ősidők óta folyt. A hegy eredeti alakját megváltoztató bányászat 1910-től 1957-ig tartott, amelynek során a belülről ma is jól látható bányaszintek alakultak ki. c) Egyéb kultúrtörténeti emlékek — A szőlőművelés és bazaltbányászat során a területen előkerültek az újkőkor csonteszközei, a rézkor edényei, későbronzkori urnasírok, a kora vaskorból származó fegyverek, ékszerek, és díszes kerámia edények, továbbá a földművelő, állattartó, vadászó és fémművességet folytató lakosság egyéb tárgyi emlékei. A Sághegyen feltárt értékes régészeti anyagot a Nemzeti Múzemban őrzik. — Eötvös Loránd a róla elnevezett torziós ingájával 1891-ben a Sághegy platóján végezte egyik kísérletét. — A bányaudvarok zord szépsége és jó akusztikája kiváló helyéül szolgál kulturális események tartására. Jelen első fokú határozat hoztalát a 12/1971. (IV. 1.) Korm. sz. rendelet 1. §. (3) bekezdése, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. tv. 47. §. b) pontja, illetőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Fentiek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Rakonczay Zoltán s. k., az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke