Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 13. szám

13. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 283 továbbá a vakond kertkultúrákban mindenkor elejthető, befogható. d) A sün fácántenyésztő telepeken és fácános erdőkben elejthető, befogható. e) A keresztes vipera és a parlagi vagy rákosi vipera — e két faj védelmére kijelölendő területek kivételével — ritkítható. Kereskedelmi célra való gyűjtésük és felhasználásuk azonban tilos. 5. A megyei természetvédelmi hatóság adhat engedélyt a) a vadmacska — a 4. c) pontban megjelölt területeken kívüli ritkítására, b) a mókus — szükség szerinti — ritkítására, c) a 4. és 5. pontban foglaltak alkalmazásával elejtett állatok kikészítésére (preparálására). Az engedély azonban csak tudományos, oktató és ismeretterjesztő intézmények részére adható. 6. Kutatómunkát végző tudományos intézmények (kutató intézetek, múzeumok, egyetemi tanszékek kutatórészlegei stb.) a védett fajokhoz tartozó egyedek gyűjtésére az engedélyt — jóváhagyott kutatási tervük alapján — az O Tv H-tól, vadmacska és mókus esetében a megyei természetvédelmi hatóságtól kaphatják meg. 7. A védett állatok oltalmáról azok előfordulási területének tulajdonosa (kezelője, használója) is köteles gondoskodni. 8. A természetvédelmi őr, erdész, erdőőr, vadőr (hivatásos vadász), halőr és mezőőr működési körzetében köteles e határozatban foglalt előírások megtartását ellenőrizni, a szabálysértő cselekményeket megakadályozni és a szabálysértési feljelentést megtenni. 9. A határozatban foglalt rendelkezések megszegőivel szemben a vonatkozó jogszabályok szerint kell eljárni. A védetté nyilvánított állatok értékét az O Tv H az Országos Természetvédelmi Szabályzatban állapítja meg. A védett állatok elpusztításából, elfogásából (engedély nélküli tartásából), értékesítéséből, külföldre juttatásából stb. származó kár összegének megjelölésére a bírósági és más hatósági eljárás során a Szabályzatban meghatározandó összegeket kell alapul venni. 10. E határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat a Tanácsok Közlönyében való közzététel napján lép hatályba. Indoklás A hazai tudományos intézmények régi óhaja, hogy a természetvédelemre vonatkozó 12/1971. (IV. 1.) számú kormányrendelet részeként megjelent, korszerűsített madárvédelmi jogszabályokhoz hasonlóan a gerincesfauna egyéb veszélyeztetett állatcsoportjainak védelméről is a jelenkor adottságaihoz igazodó természetvédelmi előírások gondoskodjanak. A határozatban felsorolt állatfajok veszélyeztetett természeti értékek. Egyeseket az ember megváltozott gazdasági tevékenysége ma már kipusztulással fenyegeti. Közöttük néhány (pl. földikutya, csíkosegér, parlagi vagy rákosi vipera, magyar márna, pannon gyík) világviszonylatban is jelentős állatföldrajzi ritkaság. Számos faj a belterjes mezőgazdaságnak is jelentős hasznot hajt táplálkozásával (pl. a denevérek), míg a korábban kártevőnek tekintett ragadozók lecsökkent állományuk következtében ma már nem okoznak számottevő kárt. Több faj további ritkulása nemcsak kulturális szempontból lenne vesztesség. A mezőgazdasági területek biocönózisából való kiválásuk egyben messzemenően fokozná a biológiai egyensúlyviszonyok romlását, kártevő rovarok és rágcsálók gyakran ismétlődő túlszaporodásához (gradációihoz) vezetne. Az üzleti szempontokat szolgáló állatgyűjtés és értékesítés megakadályozása is szükségessé tette a védetté nyilvánítást. A felsorolt fajok a legtöbb európai országban természetvédelem alatt állnak és így az ember általi felhasználás, tanszergyártás, állatkerti bemutatás, akvárium-terráriumtartás céljából nehezen beszerezhetők. Ezért az igény fokozottan jelentkezett a magyarországi beszerzési lehetőségek iránt, veszélyeztetve e természeti értékek hazai állományát. A növényvédelemről szóló, 1968. évi 32. számú törvényerejű rendelet és a 44/1968. (XII. 6.) Korm. számú rendelet végrehajtására kiadott 43/1968. (XII. 6.) MÉM számú rendelet már korábban is tilalmazta a hasznosnak minősített vadon élő gerinces állatfajok szándékos pusztítását és elterjedésük megakadályozását. Tekintettel arra, hogy a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelet 1. § és 2. § b) pontja értelmében — tudományos és kulturális jelentőségük miatt — a hasznos vadontenyésző állatfajok a természetvédelemnek is tárgyai, természetvédelmi vo-