Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 13. szám

280 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám a teljesítésre megállapított határidő eredménytelen eltelte után milyen összegű pénzbírság kiszabásának lehet helye. Ebben a határozatban minden esetben a kiszabható pénzbírság maximumára ajánlatos az érdekelteket figyelmeztetni. Az érdemi határozatban kilátásba helyezett pénzbírság nem azonos azonban a kiszabott pénzbírsággal, ezért a teljesítési határidő eredménytelen eltelte után az államigazigatási szervnek újabb határozatban kell rendelkeznie a pénzbírság kiszabásáról. A nem teljesítés miatt hozott pénzbírságot kiszabó határozatban újabb teljesítési határidőt megállapítani nem lehet, mert teljesítési határidőnek annak megváltoztatásáig az a határidő tekintendő, amelyet az ügy érdemi elbírálása során meghatároztak. A nem teljesítés miatt pénzbírságot kiszabó határozatnak felhívást kell tartalmaznia a szerv által reálisnak ítélt olyan napnak a megjelölésével, amely napig az ügyfélnek kötelezettségét teljesítenie kell. Ha az ügyfél e felhívásra sem teljesít, csak az újabban megjelölt napot követően szabható ki ismételten pénzbírság. Reálisnak a bírságkiszabás szempontjából az olyan határidő tekinthető, amely alatt az ügyfél képes a teljesítésre. Amennyiben nem önhibájából mulasztotta el a kötelezettség teljesítését, a reális határidő megállapítása az ügyintéző szerv feladata. Ha a végrehajtási eljárás során az állapítható meg, hogy az ügy érdemi elbírálása alkalmával hozott, az államigazgatási szerv által megállapított teljesítési határidő alatt a kötelezettséget az ügvfél hibáján kívül nem lehetett teljesíteni, a teljesítési határidőnek a törvény 44. §-a alapián történő hivatalbóli megváltoztatása iránt kell intézkedni. A pénzbírságot kiszabó határozat ellen fellebbezésnek van helye, a kiszabott bírság behajtására tehát csak a határozat jogerőre emelkedése után, és csak akkor kerülhet sor, ha a megbírságolt személy a bírság befizetését a megállapított határidőn belül elmulasztotta. Vegyes rendelkezések Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 8/1974. számú közleménye a lakosság részére végzett építési-szerelési munkákra vonatkozó árszabályozási rendelkezések értelmezéséről Az építési-szerelési munkák árát szabályozó 20/ 1972. (XII. 5.) EVM—ÁH számú rendelet (a továbbiakban: Árrendelet) rendelkezéseinek helyes értelmezése céljából az Országos Anyag- és Árhivatallal egyetértésben a következőkre hívom fel az érdekeltek figyelmét: Az Árrendelet 3. § (1) bekezdésének a) pontja a lakásépítést értékhatárra és megrendelőre való tekintet nélkül a maximált áras árformába sorolja. Ide tartoznak — azok az utólagosan, esetleg külön megrendelésre végzett befejező (felületkiképző, szakipari és épületgépészeti) munkák is, amelyeknek célja a lakóház építési engedély szerinti teljes megvalósítása (pl.: homlokzat vakolás, burkolatok, mázolás, villany-, víz-, gáz- és fűtésszerelés), — a meglevő lakóház terjedelmét növelő olyan emeletráépítés, toldaléképítés, amelynek eredményeképpen önálló, új lakás jön létre. Az Árrendelet 3. § (3) bekezdése szerint a hatósági megkötésekkel kialakított árformába tartoznak azok az építési-szerelési munkák, amelyekre vonatkozóan az Árrendelet egyéb rendelkezései nem állapítanak meg maximált vagy szabad áras árformát. A lakosság megrendelésére végzett munkák körében ilyenek a következők: — a lakóházak olyan korszerűsítése, amelynek eredményeképpen a lakások elosztásáról, és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet végrehajtásaként megjelent 1/1971. (II. 8.) É V M számú rendelet 2. §-ának megfelelően a lakás magasabb komfortfokozatúvá válik (pl.: komfortos lakást központi etage, illetve hidroterm fűtéssel látják el, aminek következtében az összkomfortossá válik), — a meglevő építmény terjedelmét növelő olyan emeletráépítés, toldaléképítés, amelynek eredményeképpen önálló, új lakás nem jön létre (pl.: a meglevő lakás bővítése új helyiséggel), — a nem állandó lakás céljára szolgáló új építmények (pl.: üdülő, hétvégi ház), valamint az egyéb rendeltetésű új építmények (garázs, műhely stb.) létesítése. Az Árrendelet 3. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a fenntartási munkák (ideértve a hatósági árformáknál fel nem sorolt, az épület terjedelmét vagy komfortfokozatát nem növelő átalakításokat is) értékhatárra tekintet nélkül a szabadáras árformába tartoznak. Kapecz János s .k., az Ár- és Pénzügyi Főosztályvezetője Az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 290/1974. számú határozata egyes vadon élő gerinces állatfajok védetté nyilvánításáról A természetvédelemről szóló 1961. évi 18.-számú törvényerejű rendeletben és a végrehajtására kiadott 12/1971. (IV. 1.) Korm. számú rendelet 4. §